Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 38. szám - A "Haza-Tisza"-féle jogeset. 1. r.

J50 viszonyt a törvény a közérdek javára szabályozta kötelezőleg — az tehát a felek akaratától nem fügket." „Ha a fenforgó perkérdés a kifejtett törvényes üzempontok alapján vétetik bírálat alá, ki fog tűnni, hogy a ,Haza' — a /Tiszával' kötött s tényleg foganatositott viszonbizt. szerződéssel s összes díjtartalékának kiszára' tett átruházásával — a törvény idézett rendelkezéseit megszegvén, díjtartalékkal többé nem rendelkezvén, — ugy tényleg mint jogilag képtelenné tette magát biztosítottjai irányában a bizt. szerződés törvényes folytatására; minek szükségképi első jogi következménye az, hogy a biztosított, a törvény álapján többé nem álló társasággal — szemben ennek világos törvénysértésével — nem köteles a szerződést a maga részérói folytatni; s innen folvólag követelheti, hogy az ekként érvény vesztett szerződés alapján, a szerződési czél elérése végett, addig jóhiszemrnel teljesített befizetései, a törvényes kötelezettségét megsértő, s ezáltal a kitűzött szerződési czélt mcgkinsitó másik fél — a társaság által, visszatérhessenek.8 „Való ugyan, hogy a bizt. társaságok ama jogosultsága, mely szerint a ker. tor. 508. §. alapján elválalt koczkázataikat egészben, vagy részben viszonbiztosithatják, még pedig a 473. §-ként szabad egyezkedés tárgyát képező viszonbizt. ellenérték (díj) ^adása mellett, sem a törvény, bizt. szerződés, vagy alapszabály által korlátolva nincs, mert ezen ügylet kizárólag a társaságot, mint ilyet, s ennek vagyonát érdekli, és 3-ik személyekkel mi közvetlen kapcsolatban sem áll; való az is, hogy ezen a felszámolási viszony mit sem változtat; az is kétségtelen azonban, hogy viszonbiztositásért adott ellenérték, legyen ez bármi féle, soha semmi körülmények közt sem lehet a: dijtartalék, mely minimumátképezi azon vagyonnak, mely felett a kötelezett biztositónak, a jogosult biztositott irányában rendelkeznie kell; ugy hogy ha ezen vagyon adatik ki ellenértékül, teljesen jogosult az elővélelem, hogy a biztositónak egyébb rendelkezés alatti vagyona nincs is; — ha való volna is az, mit alperes szakértők által felperes tagadása irányában bizonyitatni kiván, hogy az átalános gyakorlat azt tanusitaná, miszerint a viszonbiztositások dijául rendszerint a megfelelő díjtartalékok szoktak átengedtetni a viszonybiztositó részére, — e gyakorlat törvényellenes, s mint ilyen védelmül fel nem hozható." „Hogy mi gyakorlati következése van a díjtartalék ily átruházásának, s hogy ezáltal mennyire kijádzatnának a díjtartalékok alkotása s elhelyezése iránti szigorú törvényes intézkedések: ez kitűnik a következőkből." „Azon az alperesre nézve legkedvezőbb s itt ezúttal nem vitatott feltett esetben, hogy a /Tisza' a reá alperesileg ruházott díjtartalékot nem mint viszonbizt. dijat (458. §. I. 1. p.) hanem egész összegben mint bizt. díjtartalékot (159. §. II. 3 p.) kezeli s ezen felül a 456. §. alapján helyezné is el, —elég van-e téve a törvény intézkedésének s akaratának?" „Erre egész határozottsággal ,Nemmel' lehet felelni. Azáltal ugyanis, hogy a biztosítottak által a ,Hazának' fizetett dijakból képződött tartalék ebbeli rendeltetésétől elvonatott s a viszonbiztositás dijául, tehát: v iszonbiztositási díjtartalékul (45!). §. II. 3. p.) a /Tiszának' átadatott, — eredeti jellegét teljesen elvesztette ugy, hogy az épen ugy mint a ,Hazának' egyébb, esetleges követelése, csak közvetve, és pedig már csak az esetben képezhet a biztosítottak fedezetére szolgálható vagyonértéket, a mennyiben abból a lejárt bizt. összegeket a ,T i z a- a ,H a z á n a kl megfizetni kész s képes leend. Világosan ellentétben áll tehát a törvény szigorával, szellemével, de szavával is (45(1. §.) az, hogy a dijtartalék ily átvitt értelemben is felhasználható s kétes értékű módon elhelyezhető legyen." (Vége köv.) Seminitöszék teljes tanát sillési dönvényei. I. „Tekintve, hogy a peres feleknek ügyvéd általi képviseltetése esetében, a bíróság a per felszerelésére és befejezésére vonatkozó intézkedéseinél, a perrend szerint közvetlen csak az illető ügyvédekkel érintkezik, következőleg a lanuhall gálás, bírói szemle és más perbeli cselekmények eszközlésére szükséges előlegek lefizetése iránti felszólítás is közvetlenül csak ezekhez intézhető ;" „tekintve továbbá,hogy az ügyvédperbeli állásánál fogva, egyrészről a peres eljárással rendszerint egybekötött kiadások teljesítésére jogosítottnak, — másrészt pedig a bírósággal szemben kötelezettnek veendő eleve az iránt gondoskodni, hogy a bírói eljárás akadálytalan eszközlésére rendesen szükséges előlegezések késedelem nélkül beszolgáltathassanak, — ettől tehát kivétel egyedül a rendkívüli költségekre nézve, — s illetve azon esetre lenne meg.illapitható, ha a beszolgáltatandó költség előre nem lótott körülményeknél fogva, a per tárgyához mérve, aránytalan nagy összegre rúgna ;" ..tekintve végül miszerint az Ügyv. rendi. 40. 46. 49. 54. 58. slb. §§-szai isi midőn az ügyvedeket aránylagos előlegek hövelelhetésére feljogosítják, azoknak az általuk elválalt ügy akadálytalan keresztülvitelére szükséges költségek előlegezése iránti felelőségét nyilvánvalóan feltételezik;" „mindezeknél fogva a per során előforduló, és a perbeli feleket lörvényszerint terhelő mindennemű költségeknek, milyenek n tanuhallgalas, biroi szemléért stb. járó dijak, — beszolgáltatására az ügyvedek végrehajtás terhe mellett első sorban rendszerint kötelezhetők." £1878 május 3.) Ezen fontos döntvény alapjául ezúttal conc ét jog eset nem szolgált. II. „Tekintve, hogy oly esetben, midőn a végrehajtató végrehajtási kérvényében kijelentette, miszerint az eljárásnál magát képviseltetni akarja, az ingókra vezetett végrehajtásnál az árverés a perr. 402. §. szerint mindig a végrehajtat ónak, vagy megbízottjának megkeresésére tüzelik ki; az ingatlanok elárverezése pedig a perr. 427. §. szerint csak akkor rendeltelik el, ha a végrehajtató az árverés iránti kérvényét beadta;1" „tekintve továbbá, hogy az árverést elrendelő végzés, akár ingók akar ingatlanok képezzék annak tárgyát. — a perr. 402. s 432 §§ szerint a végrehajtat ónak kézbesít telik, és hogy eszerint végrehajtató, a különben is saját kezdeményezésére kitűzött árverésnek határidejéről értesítést nyervén, módjában áll arra megjelenni, vagy ha az árveréstől elállani akar, ebbeli szándékát bejelenteni;" • tekintve végül, hogy ha mind a mellett, sem meg nem jelent, sem elállási szándekái be nem jelentette, — alaposan vélelmezhető, hogy az árverésnek hivatalból leendő folytatásába beleegyezett „azon körülmény magában, hogy a végrehajtató vagy megbízottja az árverésen meg nem jelenlek, a megtartott eljárás megsemmisítésére okul nem szolgál." fl818 május 3. 7233. sz. aj Jogesetül az szolgált, mikép Prám Mária részére — Jancsi András e. 320 frt erejéig a b.-gyarmati tszék