Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 7. szám - A szegedi ügyvéd-kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslatokról 1. [r.]

Budapest, 1877. péntek, január 27. 7. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Szegedi ügyvt;d-kamara telekk. javaslatról. — Kereskedelmi döntvények. A szegedi ügyvéd-kamara véleménye a telek­könyvi törvényjavaslatokról/) Sajnosán kell mindenek előtt kijelentenünk, hogy a mennyiben a telekkönyvi rendtartásnak: o) az abban felvett hitelesítési kényszer. — b) a telekkönyvi pereknek a telekkönyvi ha­tóságoktól elvonása, c) a nyilvánkönyvi jogoknak szóbeli kérvényezés utján is lehető'szerzése képezik alap­elveit, mi azokat kellőleg indokolhatóknak nem tart­ván, el nem fogadhattuk. Tekintve mindazonáltal, hogy a min. leirat szerint ezen javaslatok alapján fognak a kormány javaslatok a képviselőház elé terjesztetni; tekintve másrészt, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok bizonyos módosi­tások mellett, főleg pedjg az egész munkálaton átvonuló homályos és magyartalan szövegezés átdolgozásá­val a létező hiányokon segitend : szükségesnek találtuk a részletek tárgyalásába is bocsátkozni s erre vonatkozó véleményünket lehető rövid indokolással, a következők­ben előterjeszteni: A javaslat 5-ik §-ának végső bekezdésében törvé­nyileg kimondandó volna, hogy a telekkönyv a kitün­tetett térfogat mennyiségéért felelős; eczélból az ország­ban most folyó katasteri fölmérések eredménye a telek­könyvbe átvezetendő s a későbbi változások nyilvántar­tása és bevezetése végett minden telekkönyvi hatóság mellett hivatalos szakértő közegek fölállitandók vol­nának. A 20. és 21. §§-ok helyett a következő szövegezést ajánljuk: „Valamely követelésre nézve nyert zálogjog föltétlenül kiterjed a per- és végrehajtási költségekre is, mint törvényes járulékra, habár ezek telekkönyvileg bejegyezve nem voltak is.a A kamatokra vonatkozó há­rom évi elsőbbség csak a betáblázott kamatokat illesse meg 3 év tartamára, az árverés napjától visszaszámitan­dólag azonban ezen időn tul is, ha a kamat biróilag meg­ítélve lett; mert a törvény rendje szerint fölmerült költ­ségeknek megszorítását a makacs adósok ellenében igaz­ságtalannak tartjuk, — mert a zálogjog hatálya csak arra terjedhet ki, mi telekkönyvileg kitüntetve van, mert a szerződéses és törvényes kamatok közötti meg­külömböztetésnek helyes alapja nincsen, mert végül a „marasztalási Ítélet keltétől" kamatok soha nem járnak. A 22-ik §-ban az „ismétlődő" szó elé teendő „időn­kint" s a következő „évia szó kimarad, mert nem csak évi fizetmények lehetnek ismétlődők. A 24-ik §-ban a bejegyzendő jogot telkeknél csak a kitüntetett holdakra kellene szorítani; mert különben *) Felterjssztve az igazs. ministeriumhoz 1876. decz. 31-kén Magyar János jogtudor elnöklete alatt tartott ka­marai közgyűlésből. I a vagyon fölöslegVáJ módon leköttetnék s a hitel sér­tetnék. A 25-ik §. helyett a régi tlkvi rdts. 104. §-át kí­vánnánk megtartatni. A 29-ik §. 2-ik bekezdése kihagyandó mert arról már az 1-ső bekezdés intézkedik ; de veszélyes is, mert a mellett, hogy pörökre ad alkalmat, már a telekkönyvi bírónak előre scrutálni kellene az örökös törvényes fele­lősségét. Ha pedig ezen bekezdés a leltár jogkedvezmé­nyét érti, akkor is más szövegezés volna szükséges. Vagy mellőzendő tehát az egész bekezdés, vagy akként szövegezendő, hogy a „kéretik" szó után következő egész incisura, egész azon szóig „felelős és" kihagyandó volna. A 30 ik §-nak csak első körmondata állhat meg ; onnan fogva azonban: „az örökös által" egész végig kihagyandó; mert telekkönyvön kívüli átruházások, szerzett nyilvánkönyvi jogok ellenében hatálylyal nem birhatnak, pláne elsőbbségi rangsorozattal; (de a kiját­szásoknak megelőzése és a hitelezőknek az örökösök elleni megvédése az örökjogba tartozik.) Ezen §. rendelkezései közé kérjük mégis felvétetni annak megállapítását: hogy az örökösnek hitelezője a hagyatéknak az örökös javára leendő átadását, s illetve a hagyatéki vagyon átíratását szorgalmazhatja. A 31-ik § végső bekezdése positiv alakban szer­kesztendő akként, hogy „az okmány csak az érvényes rendelkezésekre nézve szolgál bejegyzés alapjául." A 35-ik §. 2-ik bekezdésében az egyidejű be­jegyzésekre nézve dispositiv rendelkezések volnának fel veendők. Éspedig: két hitelező egyidejüleges találko­zása esetén a zálogjog mindkettőnek megadatik; két tu­lajdonos találkozása esetén mindkettőnek tulajdonjoga előjegyeztetik ugyan, de a későbbi keletű birtokszerzési okirat bemutatója perre utasítandó; egyenlő keletnél pedig a biró szabadon utasithassa egyik vagy másik felet a perre. Ha pedig tulajdonjog zálogjoggal jönne ugyanegy időben össze, szintén mindkettő joga elője­gyeztetuék, de egymás ellen hasonlóan szintén perre utasitatnának az elsőbbség megállapítása végett s itt a hitelező lenne felperes. Mily elvek szerint ítélje meg a bíró ezen a magán­jogba tartozó egyesconcret eseteket? ezek megállapítása s az elsőbbséget vindicáló jogelveknek a jó- és roszhi­szemüség szerinti meghatározása, nem a tlkv. rdts. ke­retébe tartozik. E helyütt nézetünk szerint csak a tlkvi formális eljárás volna constatálandó, mert ezen fontos és függő kérdésekről a javaslat teljesen hal Igat. A 37. és 38. §§-ok jövőre az okmányhitelesítési kényszert czélozzák behozni hazánkba. Mi e kényszert, főleg betáblázandó zálogjogokra nézve nem látjuk in­dokoltnak, mert az eddigi tapasztalatok szerint a visz­szaélések nem oly mérvűek, hogy ily gyökeres átalaki­7

Next

/
Oldalképek
Tartalom