Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 84. szám

Budapest, 1877. kedd, november 9. 84. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK. Tartalom : Jogesetek: Zálogközvetitési intézetek felelősége. — Kereskdelmi és Semmitőszéki döntvények. Jogeset. A kézi zálogra nézve a záloghitelezőt adósa irányában mindazon felelőség terheli, mely a letéteményest terheli szemben a letéteményezövel. Ennek alapján az, kinél zálogházi czédulák elzálogosilatnak, azok esetleges lejáratára a tulajdonost felhívás nélkül is figyelmeztetni, s azok érvényét megőrizni köteles. Scholcz Borbála pesti lakos — Beck J. ugyanitteni zálogközvetitési s előlegezési üzlet tulajdonosa e. 1876. jun. 24. a bpesti IV. ker. járásbíróság előtt 200 frt kártérítés iránt sommás keresetet in ditott. Jogalapjául a/, szolgált, mikép Scholcz több rendbeli ingóságait a m. kir. zálogházba beadván, később az ezekről szóló 7 darab zálogczédulát alperes Becknél elzálogosította — és pedig 120°/0 kamat mellett — mely kölcsön ügylet hóról hóra prolongáltatott. Midőn azonban 1876. májusban azokat alperestől kiváltotta, látta hogy két czédulán — 12 s 18 frt becsértékkel a kiváltási idő már februárban lejárt, s tárgyaik a m. kir. zálogházban már elárvereztettek. — Scholcz azt állítja s tanúval is kész bizonyítani, mikép idejekorán több ízben kérdezősködött alperesnél, hogy nem jár e le valamelyik czédulája, s ő mindig határozottan nyilvánította, miszerint ily lejáratú nincs közöttük. — Az elzálogitott tárgyak fehérnemüek és felső öltönyök voltak, melyek valódi értékét 300 ftra teszi. Ajbiróság 1876. decz 12. kevetkező ítéletet hozott: „Ha alperes leteszi afőesküt arra: miképugy Reinhardt Mária mint felperes előtt ki nem jelentette 1876. febr. 18. és május 18. közti időben, hogy a felperes által nála elzálogosított m. kir. zálogházi czédulák egyikének határideje nem jár le 1876. év februr havában ; továbbá ki nem jelentette miként ezen elzálogitott czédulák ha tárideje csak is 1876. april és májusban jár le" — ezen esetben felperes keresetével elutasittatik ; ellenkező esetben alperes 30 frt töke s járulékaiban elmarasztaltatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek — következő indokokból:" „Felperes keresetét arra állapítja, hogy a D. E. alatti kir. zálogházi jegyeket alp. zálogközvetitö üzletében elzálogosítván, — alperes által azok lejárati idejére nézve tévedésbe ejtetett, s mert kellő időben azokat ki nem váltotta, — 200ftot érő ingóságai elárvereztettek ; — ezen félrevezetés folytán keletkezett kárának megtérítését kérvén." „Alperes azon tévedésbe hozatalt tagadja,s tekintve, hogy Reinhardt Mária vallomásával felperes állítását megerősíti ugyan, de mivel eme döntő tényekről felperesnek közvetlen tudomása nincs, a póteskü odaítélhető nem volt — hanem arra alperesnek az általa elfogadott főeskü volt odaítélendő s letétele esetén felperes elutasítandó ;« „mert önként zálogositá el a D. E. alatti jegyeket s mert azok lejárati idejét figyelmében kellett tartania ; s miután későn váltotta ki azokat, önmaga lett kárának okozója." „Le nem tétel esetében azonban alperest marasztalni kellett; mert ekkor bizonyítva lesz azon kereseti állítás, hogy alperes az időre nézve felperest tévedésbe hozta s ezen cselekvényének a kártérítési kötelezettség természetes folyománya." „A kár mennyiségére a becslő esküt alapul nem lehetett venni, mert a D. E. zálogházi jegyeken világosan áll, mikép az azokkal elzálogosított tárgyak értéke 12 és 18 forint — tehát összesen 30 forint; s igy tekintve mikép eme becsértéket eskü alatt szolgáló becsüsök határozzák meg, — ezen érték ellenében felperes becslő esküje helyt nem foghat." „A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek, mert felperes részére a kereseti összeg fele sem lett megítélve s mert tieinhardt M. vallomása, ha magában véve bizonyítékul elfogadtó nem volt is, alperes jó hiszemü eljárását még is nagy mérvben meggyöngíti." „A perr. 9. 10. §§-sza nem volt alkalmazható, mert alperes csalási szándokának igazolására bizonyíték fel nem hozatott, s az hogy a kir. zálogház által elárverezett ingókat ő vásárolta volna meg, s az igy olcsó áron vásárolt tárgyaknak magasb árakon való eladása által magának illetéktelen hasznot szerzett volna, — mivel sem bizonyít tátott." A kir. tábla f. év május 15. — 8845. sz. a. az első bir. ítéletet helybenhagyta indokainál fogva, s még azért is : „mert azon körülmények megtörténte alkalmával, melyekre nézve Reinhardt Mária vallomása által fél bizonyítékot nyújtott, felperes jelen nem levén — neki a póteskü odaitélhető nem volt. A legf. ítélőszék következő ítéletet hozott: „Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattatik s alperes végrehajtás terhe alatt, köteleztetik felperesnek 30 ftot s ennek 1876. jun 24 tőli 6% kamatait, nem különben 12 frt perköltséget 8 nap alatt lefizetni azon esetre, ha felperes a pótesküt leteszi arra: h>gy ő alperest az ennek elzálogosított zálogházi czédulák megtekintésére s ezek netaláni lejáratának tudtuladására Reinhardt Mária által felszólította." Indokok: „A záloghitelezőt a kézi zálogra nézve mindazon kötelezettség s felelőség terheli az adós irányában, mely a letéteményest a letéteményre nézve a letéteményezövel szemben u „Ebből folyólag tartozott volna alperes a zálogházi czédulák lejáratára felperest felhívás nélkül is figyelmez84