Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 78. szám - A birói fizetések- és a beneficium competentiae 1. [r.]

\ 313 hogy a biztosított s megégett áruk nem felperes, hanem Kohn Adolf tulajdonát képezték volna; miután felperes a vele felvett 3. az. jkönyvben határozottan kijelentette, hogy az üzlet az övé, hogy azt Kohnnak azon kötelezettséggel adta át, miszerint azért felperesnek felelős leend, s hogy a bevételeket hetenkint, illetőleg hónaponként Kohn Adolftól átvette. — Ezen jkönyv tehát Kohn tulajdonjogát annál kevésbé igazolja, mert a C. hatósági bizonyítványban is a leégett üzlet felperes üzletének lenni mondatik; a biztosítás s.inte felperes áruira vonat kozólag történt; Kohn Adolfnak előadása pedig saját tulajdonjoga mellett bizonyítékot nem képez; s nevezett egyén nem is állítja, hogy iparjogosiiványnyal birna s az üzletet saját czége alatt vezette volna." „De felperes a biztos, feltételek 12, 13. pontjának is eleget tett azáltal, hogy a tűz kiütése után 14 nap eltelte előtt felvett 3. sz. jkönyvben, a tőle kivánt adatokat, jelesül a 4. sz. könyvkivonatot alperes megbízottjának kiszolgáltatta/' „A mi a megtérítendő kár összegét illeti, — miután felperes előadása szerint a leégett üzletben 2662 frt 53 kr. értékű — illetőleg a nem biztosított ingók 50 frtnyi értékének levonásával 2612 frt 53 kr. értékű áruk léteztek, — a biztos, szerződés pedig csak 2000 ftra szól — s igy az érték a biztosítási összeget meghaladja; — miután továbbá a 7. sz. jkönyv szerint 550 frt 59 kr. értékű áruk meglettek mentve, s igy abiztositott áruk csak részben lettek megsemmisitve: a kártérítésnek a keresk. iörv. 478. §. értelmében azon arányban van helye, melyben a biztosítási összeg a tárgyak öszértékéhez áll." „Minthogy pedig a 2000 frtnyi biztosítási összeg felperes előadása szerint 2612 frt 50 krt tevő áru értéknek csak 76 '/2 %"kát képezi, — s igy az áruknak csak \ is 76V2 "/,-léka tekinthető biztosítottnak: alpertsek kár- ' téritési kötelezettsége csak a kimutatott kárnak 76'/2 °/0 í erejéig áll fenn ; minthogy továbbá a 4. sz. könyvkivo j nat fe'peres pótesküje által azért ki nem egészíthető, mert ! ez csak a fiók üzlet számára kiszolgáltatott áruk értékét j bizonyíthatja, — de abból az időközben elárusított s a tűz alkalmával már meg nem levő áruk értéke ki nem derül f „mindezeknél fogva a valódiságra nézve kétségtelen kár összegének megállapítása végett, felperesnek a perr. 237. §. értelmében a becslő esküt odaitélni s letétele esetére alperest a becslő eskü általj meghatározott kár összeg 76'/ %nak megfizetésére kötelezni kellett" (refer. Fábry Károly.) A legf. ítélőszék következő Ítéltet hozott: „Habár a biztositatui kivát náruk tulajdonosa xránt tett hamis bevallás, tekintettel a biztos, feltételek 7. §-szára is, a biztos, szerződés érvényességét megszüntető körülménynek volna tekiutendő;" „minthogy azonban a 2-od bíróságnak helyes indokolása szerint igazolva nincs, hogy felperes i biztosítási szerződést megelőzőleg üzletét tulajdoni joggal Kohn Adolfra ruházván, a biztosított s megégett áruczikkek annak valóságos tulajdonát képezték:" „a 2-od bírósági ítélet az abban felhozott egyébb indokok alapján helybenhagyatik." (1877. okt. 8. ~590. sz. a.) _____ Semmitöszéki döntvények. A kincstár valamely közhivatalnok nyugdiját adó tartozása fejében tartván vissza, az annak kifizetésére irányzott kereset nem a bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok elbírálása alá tartozik. Sánta Imre nyug. közhivatalnok — a m. k. államkincstár e. 2D0 frt hátralékos nyugdija kifizeté ére a n.-váradi j bíróság előtt pert indított; — melyben az felperest keresetével elutasitotta. A b pesti kir. tábla f. év július IS. — 2)708. sz. a. az első Ítéletet megváltoztatván, alperes kincstárt elmarasztalta; mert felperes nyugdijhozi jogosultsága s annak kereseti összege alperesileg kétségbe nem vona tott; az pedig, hogy ez ügy első sorban közigazgatási útra tartoznék, nern fogadható el, mert kimutattatott, mikép az uton az ügy a legfelsőbb hatóságig peren kivül már keresztülvitetett, de sikertelenül. Alperes semm. panaszára —• A Semmitőszék a kir. tábla ítéletét s megelőző eljárást megsemmisítette (297. §. 2. p.) azon utasítással, hogy a keresetlevél visszaadatassék ; „mert felperes nyugdija, a hátralékban levő adója törlesztése fejében levén visszatartva, —• alperes kincstár azon intézkedése, mely szerint a ny Jgdij kifizetése megtagadtatott, adóvégrehajtásnak tekintendő; — az adóvégrehajtási intézkedések feletti bíráskodás pedig a bíróság hatásköréhez nem tartozik," „Hatáskörén túlterjeszkedve, semmiséget követett el tehát ugy az első mint a másod bíróság, midőn felperesnek a kincstár adóvégrehnjtási intézkedése ellen irányzott keresetét érdemleges tárgyalás alá vette s annak érdemében itélt" (1877. sept. 25. — 19819. sz. a.) A felhívási keresetnek czirnzelt beadvány nem az abban előterjesztett számadás helyeslésére vagy a kifogások előterjesztésére, hanem a marasztalás kimondására intéztetvén — az a felhívási eljárás megindítására alapul nem szolgálhal. Ancsán László — Kelne r Dávid e. felhívási pert indított a debreczeni tszék előtt, melyben a felhívott nyilatkozata s e feletti tárgyalás után — a tszék 1876. decz. 16. végzést hozott, melyben felhivót keresetével elutasitotta, mert felhívó előterjesztett számadását a felhivott fél nemcsak nem helyeselte, sőt annak minden tételeit kifogásolta s kifogásait tanú vallomásokkal is erősítette, míg felhívó a tagadás s kifogások ellenében számadási tételeit mivel sem igazolta. Felhívó felebbezéssel élvén — A bpesti kir. táb 1 a hivatalbóli semmiség alapján felterjesztette, mert a kereset kérelménél fogva nem volt alkalmas a bírói eljárás megindítására; és mert a tszék idézett végzésében nem a felett határozott, hogy felhivott fél tartozik-e felhívó felszámítását helyeselni, vagy ellene kifogásait keresetileg érvényesíteni — hanem a felszámított követelések érdeme felett, minek csak azon előzetes kérdés megoldása után s ítélet alakjában lehetne helye. A Semmitőszék a tszéki végzést az előző eljárással együtt megsemmisítette ((304. s 297. §§. 1. p.) s a keresetet visszadatni rendelte; „mert miután a felhivási keresetnek czimzett beadvány marasztalásra — nem pedig az abban előterjesztett számadásnak helyeslésére vagy a netaláni kifogások előterjesztésére intézett kérelmet tartalmaz (perr. 518. §.) ily alakban az a perr. IX. czim IV. fejezetében szabályozott eljárás megindítására perrenszerü alapul nem szolgálhatott, — a felett tehát az érintett kivételes eljárás a 78*