Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 69. szám

276 „Alperes a Hűmmel Miklósnak 1874. aug. 26. egy l utalványt adott 165 írtról, hogy azt a társulat főügy- | nöke Magyar J. D. a fóügynöki pénztárból Temesvárott fizesse ki, — Hűmmel azt 1874. okt. 11-kén átruházta felperesre stb." „Alperes előbb az illetőséget kifogásolta, mely kérdés 1876. aug. 24-kén 11663. sz. jogérvényes végzéssel s a keresk. biróság illetőségének megállapitásával döntetett el." „Az érdemre nézve alperes felhozta, hogy felperes előzője Hűmmel 1874. aug. 27. (NB. alatt) elismervényt s nyilatkozatot adott a társulatnak, hogy Ő az utalványt nem annak nézi, hanem [Magyar J. D. volt főügynöke elleni követelésének 165 frt erejéig Hummelre történt átruházásának okmányaként, és hogy abban kitétetett miszerint a társaság a behajthatóság iránt nem kezeskedik; s igy felperes csak Magyar e. támaszthat keresetet; s hogy a keres. tör. 298. §. szerint az utalvány nem mutattatott be, nem óvatoltatott s nem közöltetett alperessel." „Ezen alp. érvelésekkel szembea felhozatott, hogy felperes ellen nem érvényesíthető az 1374. aug. 27-kén kelt, érthetlen s Hűmmel kijátszására felvett, általa mint jogtudatlan földmivelő által aláirt elismervény, mert a ker. tör. 296. §. szerint a forgatmányos ellen a forgató előző irányában fennálló kifogások nem érvényesíthetők; továbbá hogy a kereseti összeg a Magyar J. D -nél levő fóügynöki cassából, tehát a társulat saját cassájából fizetendő az utalvány szerint, és a 298. §. szerinti óvás csak akkor lenne alkalmazható, ha Magyar az utalványt elfogadta, s csak a fizetést tagadta volna meg — de ő az utalványt elfogadni sem akarta." „Felperes ellen csakugyan nem használható fel a Hummel-iéle nyilatkozat, — de miután az utalványban nincsen fizetési idő, — tehát külön elfogadásra bemutatandó nem volt, a fizetés megtagadása után az óvás és mindaz mit a 298. §. illetőleg a váltó törvény az intézvényezett váltókra előir — megteendő lett volna; és azért is mivel Magyar J. D. föttgynöki pénztára a társulat bpesti főpénztárával nem ugyanazonos — felperes elutasítandó volt." A bpesti kir. tábla f. év május 1. — 2205. sz. a. az első bírósági Ítéletet megváltoztatta s alperest a keresetben elmarasztalta. Indokok: „A kereset alapjául szolgált utalvány még 1874-ben keletkezvén, arra az 1876. jan. 1 életbelépett keres. törv. 291. stb. §§. nem alkalmazhatók, minélfogva alperesnek az óvástétel elmulasztására fektetett kifogása mellőzendő volt" „A jelen ügyben, irányadóul szolgáló köztörvényi szabályok szerint az utalványozás teljesen végbementnek csak akkor lenne tekinthető ha az utalványozott Magyar J. D. az utalványt elfogadta, illetve a kérdéses 165 frt kifizetését elválalta volna;" „minthogy azonban alperes beismeréseként Magyar J. D. az utalvány elfogadását is megtagadta s igy felperes jogait csak is alperes ellen érvény zsitheti; minthogy továbbá alperes a keresetlevél azon állitásaitis beismerte, hogy az utalvány alapját két oldalú szerződés képezte, s hogy a kérdéses 165 frt felperes előzőjét Hummelt biztosítási dij czimén kétségtelenül megilleté s ez alperes saját NB. alatti okmányából is kiderül;" „minthogy végre alpere.-nek a NB. alattira állapitott kifogása azért nem volt figyelembe vehető, mert az utalványozott Magyar J. az utalvány elfogadását is megtagadta, s ezáltal azt is kétségbe vonta, hogy alperesnek ő ellene oly követelése volna, melynek folytán az utalványt kifizetni tartoznék; már pedig az utalványozott követelés valódiságáért alperes még a NB. szerint is szavatossággal tartozik — mindezeknél fogva stb." Alperes semm. panaszszal élt; mert a táblai ítélet az utalvány jogkövetkezményeit nem a keresk. törvény elébe tartozóknak, hanem köztörvény szerint elbirálandóknak nyilvánítja; ha pedig az utalvány nem lenne kereskedelmi, akkor az első biróság mint kereskedelmi nem lett volna jogositott bíráskodni; de akkor a 2-od biróság sem volt jogositva az illetéktelenül keletkezett első Ítélet érdemébe bocsátkozni, hanem tartozott volna hivatalból észlelni az illetőségnek első bíróságilag lett túllépését s az iratokat hivatalból felterjeszteni. — Minthogy ezt a tábla elmulasztotta s az érdemben itélt, az illetőségi szabályokat megsértette (297. §. 4. p.) annálinkább mert alperes az illetőség ellen kifogással élt is. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a keresetbeni tartozás biztositás elválalásából származván, a per érdemi eldöntésének alapjául fektetendő anyagi törvény pedig az illetékesség kérdésére befolyással nem birván, a keresk. biróságok tárgyi illetősége alperes biztosító társulat irányában a keresk. törvény 258. §. 4. p. értelmében kétségen kívül áll." „Helyi illetőség tekintetében pedig az e. f. tszéknek azt megállapító 11663 — 1876. évi végzése jogérvényre emelkedvén: a kir. táblának nem volt törvényes oka a periratokat ezen Semmitőszékhez felterjeszteni s ekként alperesnek mulasztását (perr. 99. §.) hivatalból pótolni.1* (1877. aug. 28. — 17736. sz. a.) Kereskedők közi a felhívási keresel az egy üli űzött kereskedésből származtatván, — ily a közkereseti társasági viszonyból felmerült kereset a kereskedelmi illetékesség alá tartozik, habár a társasági czég nincs is bejegyezve. Singer József baromfi kereskedő Bpesten — Bomstein Móricz makói lakos e. a bpesti kir. tszékhez f. év márcz. 13. felhívási keresetet adott be — számadásának vagy az állítólagos 1119 frt 4 kr. iránti keresetének beadása, esetleg azon jog örökre érvénytelennek nyilvánítása iránt; — előadván mikép alperessel apró marha kereskedést társaságban űzvén, utóbbi időkben köztük differentiák merültek fel s felperes vele minden összeköttetést félbeszakított s az összeszámolásra felhivta; dee helyett alperes az A. levelet irta hozzá, melyben azt állítja, hegy neki 1119 frt 4 krral adósa; minthogy azonban felperes szerint áz alperes az ő adósa és pedig ő tartozik 13800 hizott libának, mintegy 140J0 pulykának s ruczának tolláról, Makón létező közös felszerelvényeikről s neki 40000 ftot haladó post i küldeményekről számolni; ennélfogva kéri, hogy alperesnek 30 napi határidő tüzetessék ki a végből, hogy vag v feleljen e felhívásra, vagy fentemiitett állítólagos igényé nek érvényesítésére a közösen folytatott kereskedésükből való számadását adja be vagy arra keresetet indítson, különben az 1119 frt 4 kr. iránti joga örökre érvénytelennek nyilvánitassék. A bpesti kir. tszék f. év május 15. kelt végzésével magát illetékesnek mondotta ki, alperes ebbeli kifogását elvetvén: .mert sem a keresk. törvény, sem a keresk. eljárási rendelet a felhívási pereketa keresk. tszékek hatáskörébe nem sorolván - a számadás tárgyának az ezen tszék területén létele indokából pedig a bírói