Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 64. szám

Budapest, 1877. péntek, augustus 24. 64. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jászkun öröködés. — Keresk. döntvények. — Semmitőszéki döntv. — Irodalmi szemle. Egy régi Jászkun örökösödési jogeset. (Vége. ) A törvény és igazságnak minden tekintetben megtelelő emez (első bírósági) ítélet azon része ellen, mely szerint alperesek a kun-szent-mártoni 158. számú tjkben A. + 3 és 4. s a p. mesterszállási 58. számú tjkben 1. és 2. r. sz. a. ingatlanokbóli örökrészeik fejében 9696 frt 37 kr. tőke és kamataiban marasztaltattak, alperesek felebbezéssel élvén — A bpesti kir. itélő tábla 58216/876. sz. a. hozott ítéletével az első bírósági itélet neheztelt részébe ni megváltoztatásával, felpereseket az érdemben keresetükkel eluta. sitotta, következőleg a többször körülirt fekvőségeket kizárólagosan és feltétlenül mint ősi javakat alperesek tulajdonául Ítélte — következő' indokokból: mert 1 ör örökhagyó néh. Szabó Antalra — úgymond — ennek atyjától t. i. Szabó Lászlótól nagyobb mennyiségű vagyon háramlóit, mint a mennyit az hátrahagyott; a hagyatéki javak tehát szerzeményi minőségűek nem lehetnek (?) — mert 2- or azon egy körülmény, hogy az öregatya végrendeletében fiaira, köztük a közös atya Szabó Antalra vonatkozólag rendelkezett, a javak ösi minőségét annál kevésbé változtathatta meg, mivel a végrendeletben a törvényes öröklé-i szabályoktól eltérő intézkedés nem foglaltatik; ? !) mert 3- or a végrendelet által a nagyatya (Szabó László) után maradt leánygyermekek törvényes öröklési joga nem érintetvén, ebből nyilván arra lehet következtetni (?) hogy a nagyatya szerzeményi javaira nézve sem kívánt (?!) törvény engedte jogával élni, hanem az akkor érvényben volt törvényes öröklési szabályokat kívánta alkalmazni; mert ezek szerint 4- er a keresetbe vett ingatlanok örökhagyó Szabó Antal atyának öregatyjától öröklött (!!) ősi természetű vagyonát képviselőknek levén tekintendők felperes leányutódok sem természetben, sem becsértékbeni kielégítést nem követelhetnek. A kir. Ítélőtábla eme ítélete ellen felebbeztek felperesek, mert: ad 1. a kereset mellett fekvő osztó kulcs szerint redemtor Szabó Páltól László fiára peres felek nagyatyjára 25 pózna tanyaföld 7 ½ pózna ugarfölddel; Szabó László nagyatyától pedig fiaira, köztük Szabó Antal köz

atyára is 49 ¼ pózna; ebben tehát csupán 8 ⅓ pózna ősi föld (mert Szabó Lászlónak 3 fia lévén 25 pózna ősi földjének 1/3 része 81/3 pózna) maradván; habár örökhagyó atya Szabó Antal a csupán járulékot képező 17 3/4 pózna ugart el is adta és azzal kevesebbet is hagyott, hátra, mint mennyit atyjától örökölt; minthogy az elidegenített ugarföld csak is járandóság volt; m i n thogy a tagosítás még is csak a 49 1/4 pózna tanyaföld után történt: a megmaradt 8 1/3, ősi levonásával még mindig több szerzeményi vagyont hagyott hátra; következőleg a kir. itélő tábla ezen indokolása akkor bírna súlyai, ha Kevesebb vagy annyi vagyont hagyott volna Szabó Antal hátra, a mennyi ősi volt! — mert ad 2. miután apodictice be van igazolva a perben, hogy nagyatya Szabó Lászlónak legna gyobb részben szerzeményi vagyona volt (ősi csak 25 pózna; nem az itt a kérdés: hogy a végrendelet az öröklött javak ősi minőségét megváltoztatta-e? a mint hazai törvényeink szerint végrendelet soha meg nem változtathatott, hanem az képezi a per másik sarkalatos kérdését,: hoay a nagyatyai szerzeményi vagyon — végrendelete folytán, — továbbá is az marad t-e, vagy ősivé változott? Már miután tény az, hogy a közatya S z a b ó A ntal végrendelet alapján örökölte atyja részint I ősi részint aquirá1t javait (ezek a végrendelet szavai és ha törvényes az, miszerint a szerzeményi ja vak természetét végrendelkezés által in infinitum fel lehetett tartani, ugy önként következik, hogy örökhagyó atya8 1/3 pózna kivételével szerzeményi javakat örökölt és hagyott hátra a peres felekrs is: valamint folyik az is, hogy a végrendelet a Szabó László-féle szerzeményi javakat ősivé nem változtathatta — mert a) határozottan csak fiai javára rendelkezett acquirált javairól is; mert b) leánygyermekeit hallgatag mellőzvén, szerzeményi javaiból ezeket részesíteni nem akarta, mert: c) épen abban van a nagyatya végrendeletében eltérés a törvényes öröklés szabályaitól, hogy szerzeményi javakról is es pedig csupán fiai javára rendeelkezett; különben ha azoktól eltérni nem akar, ugy a statútum értelmében leányainak szerzeményi javaiból leendő kielégítését elrendelte volna. Fölebbezték felperesek a kir. táblai ítéletet: ad 3. mert a fentebbiekből folyik, hogy a nagvatya végrendelete nem csak nem érinti leányai törvényes öröklési jogát, hanem a mellőzés által teljesen el is enyésztette azt. És mert ezek mind igy vannak, épen ellenkezője áll annak, a mit a kir. itélő tábla következtetett. Elvitázhatlanul áll t. i. az, hogy a nagy atya Szabó László nemcsak kivánt élni, hanem élt is törvény engedte a z o n jogával, hogy szerzeményeiről szabadon renLapunk jelen szhoz l/4 ivvel többet adtunk, mert az ünnepek összejövetele miatt kedden lapunk meg nem jelenhetett. Szerk. 64