Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 3. szám - Jogállapotaink tekintettel az 1876. év mozzanataira 3. [r.]

Budapest, 1877. péntek, január 12. 3. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Jogállapotaink. — Kereskedelmi döntvényei. A mult évi előfizetési időszak e napok­ban lejárván, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mie­lőbb intézkedni. — Köszönettel vennők, ha lapnnk támogatói hatás- és ismeretségi körükben elő­fizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még néhány teljes példánynyal szol­gálhatunk. — Az előfizetési dij ezentnl is évne­gyedre 2 frt, félévre 4 frt, egész évre 8 frt. Jogállapotaink tekintettel az 1876. év mozza­nataira. 111. A lefolyt év jogi mozzanataira, vonatkozólag a hiteljogi codificatióra, még egy futó pillanatot kell vetnünk. A kereskedelem létfeltételéül szolgáló hitel min­denek felett a lehető legnagyobb törvénykezési gyorsa­ságot szükségeli. — Utóbbi évtizedekben mi sem ártott annyira hitelünknek, mint a rendkivüli húzavonás, a feltűnő lassúság a jogszolgáltatásban, mely a hitelszigor érvényesítését lehetetlenné tette. Ily oldalról lettünk is­meretesek a külföld előtt melynek tökepénzeire s forgalmi áruira naponta rászorulunk, s melynek bizalmát azon törvénykezési gyöngeségek folytán majd nem egészen eljádztuk. Azt hisszük, akkor, raidó'n az uj kereskedelmi tör­vények alkotattak, törvényhozásunk fő czélja volt, hogy ezáltal fentebbi bajokon kitelhetőleg segítve legyen. A lefolyt év törvénykezési adatai azonban arra mu­tatnak, mikép — a kereskedelmi törvényekkel a kivánt czélt elérni képesek teljességgel nem voltnnk Az ala­posságról a judicaturában nem is szólunk; az első bíró­sági Ítéletek nagyon is tanúsítják, hogy lent felette ke­veset értik, nem is tanulmányozták a kereskelmi törvé­nyeket ; azonban itt az egy évi rövid idő tartam után nem érezzük magunkat szigorú kritikára feljogosítottak­nak, főkép bíróságaink irányában, melyekhez a qualifi­catió rendes gyöngesógei miatt semmi téren sem lehet magasb igényekkel közelednünk, — annál kevésbé uj törvények s intézmények tekintetében. Dea bíráskodás adatai a gyorsaság szempontjából sem kielégítők; ezen czél sem lett legkevésbé is valósítva, mi nem csak azért sajnálatra méltó körülmény, mert azt ala­posb készültség, mélyebb tanulmányozás nélkül is lehetett volna elérni; hanem és főleg azon okból, mert az által a kereskedelmi jogi codificatió leglényegesb rendelte­tése lett meghiúsítva. És azokon kívül, melyeket előbbi czikkünkben ad­tunk elő, azon hiánynak lényegesb forrása az egyes bí­róságok kereskedelmi hatáskörének tulterjesztésében található fel, — mit a törvényhozás bölcsessége könnyen elháríthatott volna. Ezen hatáskör tulterjesztése szolgált egyik fó okául, hogy lefolyt évben a kereskedelmi törvénykezés a szük­ségelt gyorsaságot elő nem tüntethette, — valamint je­lenlegi szervezet mellett ezután sem fogja felmutat­hatni. Nálunk átalában a birósági rendszerben a legelhi­bázottabb intézmény a járásbiróság. Mindenből az lát­szik, hogy azok kik tervezték, vagy nem tartották szem előtt kizárólag a tökéletesb jogszolgáltatás igényeit, vagy az egyes biróságok rendeltetéséről, és képességéről tiszta fogalmakkal nem birtak. Különben lehetetlen, hogy oly nagy hatáskörrel ruházzák fel, milyenhez hasonlóra a kifejlődöttebb jogállamokban nem találhatunk, de a mely hatáskör hivatásuk természetének sem felel meg. Később ezen hiba még fokozódott, midőn a járásbíróságok nagy részo még telekkönyvi hatósággal is felruháztatott. Legújabban pedig a kereskedelmi törvények értel­mében kereskedelmi ügyekben is 300 frt értékig bírás­kodhatnak. Meglehet ezen ügyek nagyrészt előbb is a járásbí­róságok által intéztethettek el; de a dolog lényege itt nem abban áll, hogy a kereskedelmi ügyeket eddig kik végezték, hanem abban, hogy azok mikép intézendők el. — A kereskedelmi törvények fő czélji mint már mondottuk, az hogy a forgalom természetének és szük­ségleteinek megfelelőleg, vitás ügyei a lehető legnagyobb gyorsasággal biráltassanak meg; miért a járásbírósá­goknak is ily irányban kellett volna szerveztetni. Azon hatáskör azonban, mely a különféle ügyhal­maz mellett, a járásbíróságok hatáskörét kereskedelmi ügyekben is 300 frtig kiterjesztette, majdnem lehetlenné tette, hogy azok a kellő gyorsasággal végeztethessenek. Nem is végezték a kivánt gyorsasággal, mert az év folyamában közlött jogesetek adataiból látható, mikép csak az illetékességi kérdés megoldása is hónapokba ke­rült, — midőn pedig az egyes bíróságoknál sommás el­járás alkalmazandó. A német birodalom uj birósági szervezete szerint az egyes bírák hatásköre csak 160 frtig (300 m.) ter­jesztetett — mi majd felényi mint hazai járásbiráinké; holott ezek a német birákkal sem szakképzettségben sem munkásságban nem állhatják ki a versenyt. A kereskedelmi törvényeken kívül a váltótör­vény is elkészült, a törvényhozás által le is tárgyalta­tott a lefolyt évben, ugy hogy jelen év elején életbe­léphetett. Az eljárás itt is mint a kereskedelmi jognál, minister — rendeletileg szabályoztatott. Nem értjük, hogyan engedheti meg a törvényhozás, hogy hatásköré­ből ily nagyobb mérvű és jelentőségű törvények létesí­tése elvonatathassék, — mire oly szomorú példa nyúj­tatott már a sajtó esküdszéki eljárás szabályozásánál. Nem csekély jelentőséggel bir a hiteljog tekinteté­A lefolyt ünnepek összetololása miatt mnlt kedden lapunk meg nem jelenhetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom