Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 37. szám

147 dékozó annak visszavonliatlanságáról világosau le nem mondott s mert a felek szóváltásaiból kitűnik, hogy bár az a bíróságnak bemutattatott, de ott sem végzéssel el nem láttatott, sem arról ajándékozottnak okmány nem kézbesittetett; de átalában az előszabott formaságok is hiányoznak arra nézve, hogy abból oly ajándékozás jöjjön létre, mely mint hagyomány érvényes lehessen ; mert erre nézve az oszt. p. tk. 589. §. is a D. okiratban mellőztetett; ezen D. szerződést tehát oly joghatályúnak, mely az ajándékozót, későbbi intézkedési jogában korlátolhatná, tekinteni uem lehet." „Ellenbe n a C. a. nem kifogásolt végrendelet felperes kereseti jogosultságát teljesen igazolta. — Ennélfogva a D. szerződés figyelmen kivül hagyásával, Büte J. hagyatékábani örökjogra nézve, annak C. végrendelete alapján, felperes kérelmének helyt adni kellett" stb. Alperes felebbezvén — A b pesti kir. tábla 1876. decz. 27. — 52035. sz. a. az e. bir. Ítéletet megváltoztatta s felperest keresetével elutasitotta; „mert a D. 1. sz. a. vagyon átruházás valódisága iránt, miután az a bíróság előtt megerösitetett — kétség fen nem foroghat; és mert a szóban forgó átruházás viszteherrel oly szerződés mellett köttetett, melyhez halasztó hatály kötve nem volt. Eszerint örökhagyó ugyanazon javak felett végintézkedési joggal többé nem birt; minélfogva felperesnek a C. végrendeletre fektetett öröklési igénye biróilag megállapítható sem volt.-' Ezen Ítélete, felperes felebbezvén. A legfőbb ítélőszék mindkét alsó bir. Ítéletet részben megváltoztatta s a néhai özv. Büte Jánosné s az alperes Kiss Samu között május 2-kán kötött — D j. sz. a. szerződést, mint halálesetre szóló ajándékozást, érvénytelennek kimondotta, s alperest kötelezte özv. Büte Jánosnénak C. alatti 1874. márcz. 16. kelt végrendeletét érvényesnek elismerni; többire nézve felperest keresetével ezúttal elutasítván. Indokok: „A D. illetőleg l. sz. a. okirat a mennyiben abban özv. Büte Jánosné minden vagyonát Kiss Samunak átadja s ez amannak csak tartására kötelezi magát, nem viszteher melletti szerződést hanem ajándékozást képez — alperes ellenirati beismerése szerint is — Különösen pedig azon része a kérdéses szerződésnek, melyben az ajándékozó kijelenti, hogy javai halála után az ajándékozott tulajdonába száljának, halálesetre szóló ajándékozást tartalmaz. „De e részben az ajándékozás mint hagyomány ha ennek minden törvényes alakszerűségével birt volna iB? — jogérvéayét elvesztette az által, hogy azt az ajándékozó C. érvényes végrendeletével visszavonta; mint szerződés pedig érvénytelen az azért, mert az ajándékozó abban a visszavonhatás jogáról le nem mondott s igy az a keletkezésekor hatályban volt oszt. ptk. ü56. §. egyik lényeges kellékét nélkülözi/' „Ez okból a D. a. ajándékozást — a kereseti kérelemhez képest érvénytelennek s a C. végrendeletet, melyet alperes csak a D. a. ajándékozás alapján kifogásol, érvényes: ek kimondani kellett." , Ezúttal azonban nem h-hetett helyt adni, felperes azon kereseti kérelmének, hogy örökösödési joga a kérdéses hagyaték követelt részére megállapitassék ; mert a végrendeleti örökösöket, a" kiknek meghallgatása nélkül az egyes örökrészek itéletileg ki nem jelölhetők, perbe nem idézte és mert vázrajzott, mely a P. telekjkben s I a C. végrendeletben előfordult jószág testekből kihasi| tandó örökrészeket kitüntetné, — elő nem terjesztette " (1877. april 26. — 3231. sz. a. ref. Ozorda Bódog.) Scmmitosséki döntvények. A közszerzeményi jog biztosítására, azon alapon mert az ellenfél a közszerzeményt elpr dúlja, zárlat elrendelésének helye nincsen. Brick Lotti — férje Brick Ignácz e közszerzeménye biztosítása végett ingóságai zárlat alá vétele iránta b pesti tszékhez folyamodott, — mely azonban 1876. >ept. 1. hozott végzésével folyamodót elutasított i azon indokolással; mert azon tárgyakat melyeket köz isen szerzett férjével, megkülönböztetőleg hason tár; gyaktól ki nem jelölte; továbbá mert a házassági kötelék köztük még nincs felbontva; s mert házasság tartama alatt közszerzemény kiadásának helye nem levén — az hogy a birtoklás jogos alapon nem nyugszik — ki nem ; mutatható. Folyamodó semm. panaszszal élt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert panaszkodó közszerzeményi jogának biztosi; tása végett azon okból kéri a zárlatot férje összes ingóí ságaira; mivel ez állítólag a közszerzeményt elprédálja, ; elajándékozza ; ily alapon a zárlat elrendelésének a perr. 324. §. szerint helye nincs, mert e §. alapfeltétele az, hogy I valamely tulajdoni használati vagy birtokjog vitás legyen ; a közszerzeményi jog megállapitása s a közösség megszüntetése előtt azonban a férjnek tulajdoni használati vagy birtokjogát vitásnak tartani nem lehet, — mig ellenben panaszlónak közszerzeményi joga kétséges." (1877. jan. 16. — 17074. sz. a.) Az adóstársak nem mint bizonyos társulat képviselői, hai nem saját személyükben, mint a társulat megszűnte után az általuk elválult fizetés teljesítésére kötelezettek pereltetven, — ! az első alperes birói illetősége szolgál zsinórmértékül. Simonffy Sámuel — az ,Oest. hypotecar Credit u- Vorschus Bank's társai gr. Hartig Edmund, gr. Hoyos ttudolf, gr. Reverter a Theofil e. 3000 frt fizetésére a debreczeni tsz ék előtt, pert inditott, melyben alperesek illetékességi kifogással éltek. A tszék 1876. okt. 11. kelt végzésével annak helyt nem adva birói illetékességét megállapitotta; mert az első helyen megnevezett alperesnek, a Hypotecar banknak Magyarországban és pedig e törvényszék területén telekkönyvezett fekvő vagyona levén, az a perr. 33. §. értelmében a debreczeni tszék előtt perelhető; s az valamint ennélfogva pertársai is kötelesek magokat ezen bíróságnak alávetni. Alperes semm is égi panaszt adott be, A Semmitőszék azt elvetette ; „mert felperes a keresetében megnevezett alpereseket nem mint gr. Hartig féle bérlő társulat képviselőit; hanem saját személyükben, mint a társulat megszűnte után, az általuk előbb felválalt fizetés teljesítésére kötelezetteket idéztette s kérte mint egyes adósokat marasztaltatni;" „következve miután első rendű alperes az eljáró bíróság területén oly ingatlannal bir, melyre a felperesi követelés telekkönyvileg előjegyeztetett, — a kir. tszék a perr. 33. s 44. §§. alapján ezen első rendű alperes, s igy 37*