Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 32. szám

Budapest, 1877. péntek, april 27. 32. szám. Tizeiikilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Tartalom : Házassági váló per. — Örökös jogeset. — Keresk. döntv. — Szeniczei jbiróság ügykimut. Házassági váló per. A házassági kötelék végképeni feloldása a legf Ítélőszék állal itéleiileg kimondatván, ezen ilélet hozatala után a felek által a kibékülés s a váló per beszüntetése iránt benyújtott kérvényük mint elk> sett, többé bit ói figyelembe nem vetélhetik. — Tehát csak ujabb — törvényszerű — házasságra lépes ál tal segíthetnek magukon. Jenéi Eszter -- férje Tőkés Gyula ellen = mindketten helvét hitvallásuak s debreczeni lakosok — a debreczeni tszék előtt 1875. évben váló pert indított, engesztelhetlen gyűlölség alapján. A felek közt a kibékítés bíróilag két izben megkiséreltetett, de eredmény nélkül. A hivatalból kinevezett házasság védő közbejöttével tehát a per letárgyaltatott, ideiglenesen 3 hóra az ágy — asztaltóli elválás is elrendeltetett s alkalmazásba vétetett. M'ndezek után a debreczeni tszék 1876. május 3. ítéletet hozott, melyben kimondatott: hogy a házassági kötelék engeztei hetién gyűlölség alapján végképen feloldatik. 8 a feleknek ujabb s más házasságra léphetés megengedtetik; gyermeüek a házasságból nem levén, ez irányban intézkedés nem tétetik. A felek egyike sem felebbezett: A bpesti kir. tábla 1876. nov. 7. a tszék ítéletét helybenhagyta. A legf. ítélőszék — a periratoknak hivatalból lett felterjesztése után ez ügyet vizsgálat alá vévén 1876. decz. 4. — 12047. sz. a. kelt ítéletével a kir. tábla ítéletét indokaiból helybenhagyta. Ezen Ítélet az összes iratokkal szabályszerű eljárás végett 1876. decz. 13-kán illetőségéhez leküldetett. Azonban nevezett házasfelek ugyanazon hó 14-kén s igy a legf itélőszéki ítélet hozatala után kérvényt adtak be a debreczeni tszékhez, melyben kijelentvén, hogy kibékültek, kérik a per beszüntetését — illetőleg azt, hogy a Curia által a per elintézetlenül visszaküldetessék. A tszék az Ítéletet a feleknek ki nem hirdetetvén, az iratokat ismét felterjesztette 1877. január 24-kén utasittatás végett a további teendők iránt A legf ítélőszék — hová az iratok f. év febr. 15 kén érkeztek fel — következő határozatot hozott: „A felek fentebbi — a legf. itélőszéki ítélet hozatala uián "elkésetten benyújtott kérvényük e helyütt többé figyelembe nem vétethetett, miért is az emiitett kérvény az összes iratokkal együtt azzal küldetnek vissza a kir. táblához, miszerint az illető első bíróságot oda utasítsa, hogy erről az érintett feleket értesítse." 1877. márcz. 19. — 2R'86. sz. a.) Jogeset. (Vége.) Jogilag meg nem engedhető, hogy az oldalrokonok valamely végrendelet alapján hagyományt, — * ugyanazon vég rendelet ellenére örökséget is követelhessenek stb, s/b. A legf. ítélőszék mindkét, alsó bíróság ítéletét megváltoztatva, felpereseket keresetükkel egészben s feltétlenül elutasította — a viszonkereset elutasítására nézve utóbbit érintetlenül hagyván. Indokok: „Felperesek mint az 1873-ban elhalt Morvay — Szegedi Erzsébet oldalági örökösei, — az 18 Í 4ben elhunyt Morvay József hagyatékából, jelesen azon javak tömegéből követelik örökségkép a kereseti összeget, melyekről utóbb nevezett örökhagyó B. a. végrendeletében oly kijelentéssel rendelkezett, hogy azok egészben az ő kizárólagos szerzett tulajdonát képezik. — A keresettel s B. végrendelettel szemben tehát a kérdés az: vájjon a Morvay József után hátramaradt vagyon egészben az ő tulajdona volt-e viígy nem ? foglaltavik-e abban nejének Szegedi Erzsébetnek is oly hagyatéki vagyona, mely a végrende kezőnek soha tulajdonává nem vált? Az első esetben felpereseket a végrendelttileg elősorolt javakból oldalági örökösödés nem illeti, a második esetben pedig a végrendelet belkellékek hiányában szenvedne — azon érték erejéig, a melyet Szegedi Erzsébet hagyatéka képvisel." „De a végrendeletet magok felperesek válaszukban megtámadhatlannak nyil/ánitjáka belkellékek szempontjából is, — és közülök többen elfogadták a végrendeletet tényleg is, midőn az abban nekik szánt hagyományokat átvették. Beismerték tehát felperesek a végrendelkezővel szemben azt, hogy a javak, melyekről rendelkezett az ő tulajdonát képezték; és az ellenkezőnek elismerésére ők most alperest, ki mint végrendeleti átalános örökös az örökhagyót minden jogaiban képviseli, — nem kényszerithetik." „Nem lehet az, hogy felperesek a végrendelet alapján hagyományt s a végn ndelet ellenére örökséget is követelhessenek az alperestől; mert az örökhagyó ki a birtokában volt összes javakról rendelkezett, s ezen összes javakból akart felpereseknek hagyományt, alperesnek pedig örökséget juttatni, az örökség s a hagyományok iránt összefüggőleg intézkedett ugy, hogy egyik intézkedését a másikkal együttesen, egymástól elváiaszthatlanul akarta foganatositatni." „Ennélfogva felperesek — miután keresetük jogalapját csak a törvényes öröklés képezhetné, de ők a végrendeletet egészben érvényesnek ismerik el, s ezzel a törvényes öröklés esetét a kereset tárgyára nézve magok tagadják — egészben elutasitandók voltak." „Az alaptalan örökösödési kereset elutasításából 31