Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)
1876 / 16. szám - Ki irja alá a telekkönyvi beadványokra hozott végzések kiadványait?
Budapest, 1876. kedd, február 29. 16. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Telekk. végzések kiadványai aláírása. — Logf. Ítélőszéki — és Semm. döntvények. —Bpesti ügy. kamara ügyrendé. Ki irja alá a telekkönyvi beadványokra hozott J végzések kiadványait ?*) A telekkönyvi végzések illetve a/ok kiadmányai aláírásánál majd minden bíróságnál külön eljárás kivettetik, mert némely törvényszéknél a kiadmányok a telekkönyvvezető, mig ismét más törvényszéknél a jegyző aláírásával, —ugy némely járásbíróságnál az elintéző biró, másoknál a telekkönyv-vezető, inig másoknál a jegyző s némelyeknél a telekkönyvi irnok mint kiadó aláirásával ellátva adatnak ki. Az 1853. évi május 3-kán kelt cs. nyiltparancs 211. §-a szerint a beadmányokra kelt végzések aláírására a kiadó hivatal főnöke volt hivatva; s igy midón a telekkönyvi tanácsok 1857. évben a helyszinelés befejezte után megalakultak, a fentebb hivatkozott rendelet érvényben tartása folytán a telekkönyvi végzések kiadmányai a telekkönyvi iroda igazgató, illetve telekkönyvvezető aláirásával láttattak el, mely ebbeli eljárás 1873. év végéig minden törvényszék és járásbíróságnál meg is tartatott; — azonban 1874. évben az aláirásokra nézve különböző helyeken már különböző eljárás lépett gyakorlatba s folytattatik maiglan is. Minthogy pedig a birói ügyvitel tárgyában 1869 évi april hó 29-én kelt igazságügyministeri rendelet a telekkönyvi hatóságoknál fenálló ügyviteli szabályokat nem érintette, sem pedig a birói ügyvitel tárgyában 1874. october 15-én kelt igazságügyministeri rendelet I. függeléke az érintett körülményre nézve tüzetesen nem intézkedett; tehát kétséget nem szenved, hogy a telekkönyvi végzések kiadmányainak aláírására nem más, mint a telc-kkönyvvezető látszik jogosítottnak. Nem állhat meg bármi tekintetben azok véleménye, kik a telekkönyvi végzések kiadmányának törvényszékeknél az elnök és jegyző, vagy maga a jegyző, járásbíróságoknál pedig az elintéző bíró általi aláirását a hitel tekintetéből tartják szükségesnek; mert kölcsönök felvételénél soha sem az elnök, jegyző, járásbiró vagy aljárásbiró által aláirt, a tulajdon, vagy zálogjog bekeblezését elrendelő végzés kiadványai, hanem kizárólag a hitelesített telekkönyvi másolatok kívántatnak meg; már pedig ezek mindenütt c.ak a telekkönyvvezetők által hitelesíttetnek, valamint hogy a bekeblezés alapjául szolgáló eredeti okiratok is a bekeblezési záradékkal minden biróságnál a bevezetést teljesítette telekkönyv vezető által láttatnak el. Kérdés tehát, hogy mi fontosabb a hitelképesség kitüntetésére, a bíró, vagy jegyző által aláirt, bekeblezést rendelő végzés kiadmánya, *) Annál inkább ajánlhatjuk közfigyelembe ezen becses értekezést, minthogy értesülésünk szerint o tárgyban már felterjesztés is történt igazságügyi ministeriumunkkoz. Szcrk. avagy a telekkönyvvezető által aláirt telekkönyvi másolat, mely utóbbi nélkül igen kevés tökepénzes, különösen pedig nyilvános pénzintézet hitelt nem igen szokott nyitni. Felesleges majdnem megérinteni, hogy a bekeblezést, előjegyzést vagy feljegyzést elrendelő végzés törvényszéknél az előadó és elnök, járásbíróságnál az elintéző biró által aláiratik; hogy pedig némely törvényszéknél az arról adott kiadványt a jegyző irja alá és nem a telekkönyvvezető, az senkire és egyik ügyre nézve is a hitelesség erejét nem fokozza, mivel a végzést a telekkönyvvezető foganatosítja a telekkönyvbei bevezetés által; a tulajdonbiztonsága, mely nem a végzés kiadványában, hanem a telekkkönyvi bevezetésben találja súlypontját, főkép a telekkönyvvezető kezébe van ez által letéve, azért a felelősség is első sorban őt terheli, melyben még a széljegyeket és bevezetéseket ellenőrző segédtelekkönyvvezető, esetleg aljárásbiró is osztozik. Miután tehát sem az 1869-ik sem pedig az 1874. évi ügyviteli szabályok a korábban fenállott szabályokat e tekintetben világosan meg nem változtatták, már a közönségre nézve is megnyugtatóbb lenne, ha a telekkönyvi végzések aláirása körül törvényszékeknél ugy mint járásbíróságoknál egyöntetű eljárás követtetnék, s így a telekkönyvi végzések kiadványait, az 1853. évben megállapított, 1873. év végéig sőt legtöbb helyütt mai napig is követett, és károsnak semmikép nem bizonyult szabály szerint a telekkönyvvezetők irnák alá; mivel ezen mód még az 1874. évi XV. törv. czikk által létesített két féle elintézésben rejlő különbséget is igen kiegyenlitené, mert nem látni át, hogy a törvényszékeknél hozott telekkönyvi végzések kiadmányainak a tör vényszéki jegyző által történt aláirása mellett miért kelljen a járásbíróságoknál hozott telekkönyvi végzések kiadványait épen a bírónak aláirni akkor, midőn a jegyzőkönyvileg tárgyalt telekkönyvi perekben a telekkönyvvezető látja el a pertárnoki teendőket, — és azoknál a végzés kiadványokat ugy is alá kell irnia. Cs— Legfőbb itéloszéki döntvény. Azon fél, kinek főeskü ítéltetett oda, annak letételére személyesen jelentkezvén, az illető bírósági határosat irányában jogerőre emelkedettnek tekintendő, mely ellen utólagosan perorvoslattal nem élhet, sem elhall tanuja helyébe másikat nem nevezhet. Kohn Terézia — Eisenstádter S. szegedi czég mint foglaltató és Lichtenstein Ignácz végrehajtást szenvedett ellen a nagy-laki jbiróságnál tulajdoni igény keresetet támasztott. 16