Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 13. szám - A bánatpénz és kötbér 1. [r.]

Budapest, 1876. péntek, február 18. 13. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Bánatpénz a kötbér. — Légf. Itálöazáki éa — Semm. döntvények. — Bpeati ügy. kamara ügyrendé. ^ A bánatpénz és kötbér. Hogy a tisztelt olvasóknak azon részében, mely e szaklapnak hasábjain megjelent igénytelen értekezéseimet elolvasásra méltatni szíveskedett, vannak néhányan, kik különösnek találják, hogy — saját nyilatkozatom szerint — az általam tárgyalt kérdésekés jogi fogalmak feszegetésére még mindig a gyakorlati életben tapasztalt helytelen felfogás, fogalomzavar és képtelen magyarázatok miatt éreztem kényszerítve magamat — megengedem, de viszont engedtessék meg nekem ennek ellenében azt kérdenem: váljon mi czélja lehet egy oly kérdést tárgyaló csikknek, melynek tárgyáról tapasztalásból tudjuk, hogy azzal mindenki tisztában van ? 8 váljon nem sokkal inkább különösnek találhatnók-e azt, ha az iró czikke indokolására egész naivul azt hozná fel, hogy czikkét azért irta, inert tapasztalásból tudja, hogy az abban fejtegetett kérdésről mindenki helyes fogalommal bir, s hogy bárki is tud róla annyit, ha nem többet, mint ő ? Ezzel ugyan nem azt akarom mondani, hogy én ujabbat fogok mondani vagy hogy valamely függő' kérdést fogok eldönteni, hanem csak azt, hogy egy két, a jogtudomány által már megállapitott tételt szándékozom azoknak, kik — tapasztalásom szerint — arról ferde fogalommal bírnak, a mennyire tőlem telik, megvilágítani. És erre a jelen értekezés tárgyául felvett két kérdés szempontjából, különösen nagy szükség van. A ki ezen szükségességről meggyőződést akar szerezni magának, az csak üsse fel magánjogi kézi könyveink leghasználtabbikát ott, hol abban a bánatpénz tárgyaltatik, és rögtön meg fog arról győződni. De térjünk tárgyunkra. I. A személyek (e szó jogi értelmében) azon cselekvései, melyek által azok oly jogviszonyokat szándékoznak létrehozni, megváltoztatni vagy megszüntetni, melyeket a tárgyilagos jog összerü esetben eli mer — jogügyleteknek, vagy inkább köznyelven szólva: szerződéseknek neveztetnek. Az érvényesen megkötött szerződések legyenek azok egy-két — vagy több oldaluak, egyoldalulag közönségesen felbontathatlanók, — de egyértelmüleg felbonthatók, Gyakran megtörténik azonban, hogy a felek az általuk létesitett, megváltoztatott, vagy megszüntetett jogviszonyt érdeklő szerződést s illetve az ezen szerződéstől való visszalépést érintőleg akként állapodnak meg, mikép bármelyik félnek is jogában leend a szerződéstől, az ez esetre különösen kikötött pénzösszeg, vagy más meghatározott vagyonbeli értékkel biró dolognak,a t-zerződés mellett megmaradó fél részére leendő kifizetése s illetve kiszolgáltatása mellett, visszalépni. És ezen pénzösszeg vagy más vagyonbeli értékkel biró dolog az, mit helyesen: bánatbér vagy bánatpénznek szokás nevezni. Mi tehát a bánatbér? Bánatbér alatt azon szerződésileg kikötött pénzösszeg vagy más vagyonbeli értékkel biró dolog értetik, melynek lefizetése mellett az egyik szerzőaő fél az általa megkötött szerződéstől egyoldalulag is visszaléphet. E szerint tehát, teíintve, hogy a szerződodések a szerződő felek által egyoldalulag közönségesen fel nem bonthatók, szükséges, hogy a felek a köztük létrejött szerződés egy oldalú felbonthatósága iránt, ha nem is magában a szerződésben, de legalább azon kivül, intézkedjenek ; mert különben attól egyoldalulag el nem állhatnak. Ha azonban a szerződő felek bánatbért kötöttek ki, akkor azon fél, kinek terhére az kiköttetett, a nélkül, hogy ebbeli joga világosan ki volna mondva, ha megbánta, hogy a jogügyletet megkötötte, a szerződéstől a bánatpénz lefizetése mellett annak foganatba vétele előtt egyoldalulag is visszaléphet. Hogy azonban azon fél, kinek terhére a bátiatbér kiköttetett, visszalépése után a bánatbér lefizetésére kötelezhető legyen, kell hogy a másik szerződő fél a megkötött szer ödés mellett megmaradjon, mert, ha attól ő is eláll, minthogy az ez által megszűnt szerződéssel megszűnt ama mellékszerződés is, melyen a bánatbérhezi jog alapult, az nem igényelheti. Ebből ugyan nem az következik, hogy azon fél, ki a bána'bér követelhetésére feljogosittatott, tartozik a szerződés mellett, még a visszalépése esetére bánatbért fizetni köteles fél visszalépte után is megmaradni, hanem csak az, hogy megmaradási szándékát a szerződés mellett, az által tüntesse ki, hogy attóli elállási szándékát se szóval sem pedig tettel nem nyilványitja. Ily a szerződéstől való ellállást jelentene a bánatbér követelhetésére feljogosított fél részéről az, ha, midőn a bánatbérre kötelezett fél előtte visszalépését kijelentette, nyomban ő is visszalépését nyilvánítaná ki; vagy a szerződés tárgyára nézve, a bánatbérhezi jogára való hivatkozás nélkül, egymás harmadik személylyel azonnal szerződésre lépne; vagy ha mindezt, még mielőtt a másik fél viszszalépett volna, cselekedné. A szerződéstőli visszalépését jelentené a bánatbér fizetésére kötelezett félnek pedig az, ha visszalépését a másik fél előtt világosan és határozottan kijelenti, vagy e nélkül is, ha oly tényeket visz véghez, melyekből visszalépése kétségtelenül kiviláglik. Azon körülmény, hogy mindkét fél kötelezte magát a másik javára visszalépte esetére, bánatbért fizetni, a már mondottakon mit sem változtat. 13