Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 6. szám

24 Bűnvádi jogeset. Klinek Ilona emberölési büntette — Dell' Adami vádbeazédével. Klinek Ilona ellen 1875. márczius 19-kén a budai rendőrségnél azon feljelentést tette Braun Józsefné ó-budai cseléd közvetitőnö, miszerint az saját gyermekét megölte. Klinek Ilona egy év óta Budapesten mind cseléd szolgált több helyen Braun Jó/sefné közvetitése utján. A budai nyul-kaszárnyában állomásozó szekerészek egyik közlegénye vele ismerettséget kötött s a 19 éves leányt elcsábította. — A szegény cseléd 1875. január 7. szült, gyermekét megkereszteltette, és miután ennek apja öt, fenyegetve, hogy ha mer még egyszer hozzá jönni, gyermekestől a kaszárnya udvarába dobja az emeletről, elkergette — gyermekét munkájából eltartani akarván, azt falura adta, maga pedig Braun Józsefné utján mint dajka elhelyeztetett. — De megbetegedvén e szolgálatát elvesztette február havában s midőn a kórházból elbocsáttatott, a falusi dajka elhozta a gyermeket, melyért anyja továbbra fizetni képtelen volt. — Klinek Ilona, miután Braunné nem akart részére többé szolgálatot közvetiteni, ön maga látott szolgálat után, több helyütt ajánlá magát, de gyermeke miatt mindenütt elutusittatott, gyermekét pedig idegen tartásba nem adhatta, mert részére sehol sem Ígértek havi bérül 3 írtnál többet. Három hétig tartózkodott ily szomorú állapotban Stass Józsefné földije (árvamegyei) napszámosnőnél O-Budán, ki őt irgalomból eltartotta, végre azonban saját szegénysége miatt 1875. márcz. 18. odábbállásra szorította. Klinek Ilona távozott azon szándékkal, hogy hazájába vándorolni fog, ha a hideget elbirja s koldulva az éhhalált, kikerülheti.— 1875. márcz. 18. estve a vánkosba kötött gyermekkel ismét Braunnénál megjelent, utolsószor kérve szolgálat közvetitését, de ismét elutasittatott. 1875. márcz. 19. reggelén megint Braunnéhez jött e végett — már gyermek nélkül, mi a tapasztalt közvetitőnö gyanúját rögtön felkeltette. — Kérdőre vonatva általa — bevallotta gyermeke megölését. A rendőrség a feljelentés folytán azonnal elfogatta s beismerésének kivétele s a helyszínén tett nyomozások után átadta őt a budai tszéknek. A helyszinén Sudigala Anna napszámosnőaz nap reggel megtalálta a vánkost, melybe kötve volt a gyermek. A gyermek hullája azonban nem találtatott, bár távsürgönyözve lett a dunamenti összes községekhez. A vizsgálat nevezettek előadott vallomása kivételével befejeztetett. Vádlottnő beismerte, hogy gyermekét kétségbeesésből s mert reggelig úgyis megfagyott volna, midőn szalmát keresett alvóhelynek a dunaparton, magával együtt a vizbe fulasztani akarta, de emberek közeledtén megijjedve, a gyermeket eldobta vánkosában a Dunába s elfutott. E gondolatra mint vallomásában folytatta — hirtelen jött volt, és a tett után reggelig az utczákon barangolt. A végtárgyalás 1875. decz. 29. a bpesti tszék előtt tartatott. (Elnök: Sebestyén; bírák: Székács, Párvy). Akir. ügyész (Nedeczky) indítványa odaterjedt, hogy vádlottnő a szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondassák s tekintve az enyhítő körülményeket — feddhetlen előéletét, buskomorságát s a tett előtti szándék hiányát— 12 évi börtönbüntetésre ítéltessék, — miután a tett elkövetését beismeri s e beismerést kiegészíti a keresztlevél, a tanuk vallomása s a tett nyoma — a talált vánkos. A hulla előállítása — szerinte —felesleges, mert az ujabb tudomány a tárgyi tényálladékot nem acorpus delicti-ben, hanem a tett elkövetésében találja. E tett sértvén a társadalmat egyik tagjában, büntettet képez és sulyosbá minősíttetik az ál'al, hogy az anya saját gyermekét megölte. Erre a hivatalból kirendelt védő, Dell' Adami Rezső, jogtudor, bpesti ügyvéd, következő véd beszédet tartott: „T. k. tszék ! A kir. ügyészség kifejtette azon okokat, melyeknél fogva a szándékos emberölés t á r g y i tényálladókát megállapíthatónak találja, annak daczára, hogy a bulla meg nem találtatott. Ez okok részint jogiak, részint ténybelié k." Jogelvi szempontból,— úgymond — az ujabb tudomány a tárgyi tényálladék megállapításához nyomot hagyó bűntettnél sem tartja t bbé okvetlenül szükségesnek a corpus delicti előállítását, mivel a tárgyi tényálladék fogalmát ugy határozza meg, mint magának a bűncselekménynek elkövetését; mennyiben tehát ez begyőzhető, a corpus delicti előállítása vagy elő nem állítása közömbös. — Jelen esetben pedig a ténykörülmények által be van győzve a szándékos emberölés bűncselekményének elkövetése; be van győzve vádlottnő önvallomása, tanuk, okmány és bünjelenségek által. A hulla eltűnése nem szolgálhat ennélfogva a beismerésben levő vádlottnőnek felmentése okául. Nem tudom, mit ért a t. kir. ügyészség az „ujabb t u d o m á n y" fogalma alatt; hogy azonban a tárgyi tényálladék r ól adott fogalom meghatározása nem uj, azt, eltekintve az ókori müveit népek törvénykezésétől, számtalan középkori gyilkossági perrel igazolhatnám, melyekben a hulla eltűnése nem gátolta az elmarasztalást. A joglogika az „ujabb tudomány" előtt sem volt hitetlen Tamás, nem igényelte a bitónak közvetlen érzékelését, nem azonositotta a bűntett tárgyát, az élő személyt és jogait, — a tárgyi tényálladékkal vagy a corpus delictivel mint bűntett eredményével, nyomaival. Ha valaki tanuk előtt gyilkol s a hullát elnyelik a lángok, a hullámok vagy vadállatok, melyek közé vetette, ugy a hulla előállítása nélkül is elmarasztalható. A corpus delicti — szóval — nem'mint a tárgyi tényálladélv megállapítására mulhatlan elő feltétel állítandó elő, hanem mint bizonyíték, melyet mások is pótolhatnak. A hulla feltalálása következtetéstenged nemcsak a kétségtelen halálra, hanem körülményeire, okaira, okozójára is. Ebben rejlik rendkívüli fontossága. E fontosság elismerése, nem annak túlzása, képezte a tudományos vívmányt. — Midőn a mai müveit jogász a középkori és újkori perek történetében lapoz és olvassa Voltaire felszólásáig elkövetett igazságszolgáltatási bűntények véres sorát, e tévedések játékán elborzad azon elvekkel ellátott szelleme, melyeket Bacon nyomán Beccária a jogbizonyitásra alkalmazott s érvényre emelt. A döntő kérdés itt tehát az: miután a hulla elő nem találtatott, azt pótoló, a halált kétségtelenné tevő bizonyítékok létezn e k-e ? Az okiratok — a keresztlevél és orvosi látlelet — { tanusitják, hogy vádlottnő 1875. január 7-én törvényte-