Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 83. szám

333 Kelemen Imre — Nagy János s Kovács Erzsébet e. 300 frt tőke s jár. iránt a pápai jbiróság előtt pert inditott. A járásbíróság 1875. okt. 21-én 9457. sz. a. Ítéletet hozott, melyben felperest 300 frt bánatpénz s kamatjai megfizetésére irányzott keresetével elutasította. Ez ellen felperes felebbezéssel élvén — A bpesti kir. tábla 1876. martius 23. — 1823. sz. a. következőleg itélt: „Az első bíróság Ítélete, a mennyiben felperest a kamatok iránti keresetétől elmozdította, helybenhagyatik, — egyebekben azonban megváltoztatik, s azon esetre, ha felperes pótesküt te8z j arra: „hogy az '/9 telek megvásárlása alkalmából közte i s az l-ő r. alperes között oly szóbeli megállapodás jött létre, hogy az esetben, ha alperesek az adásvevéstöl elállanak, ezek kötelesek leendnek a részükre foglalóul adott 300 forint visszaadása mellett, még 300 frtot bánatpénzül felperesnek lefizetni. — leteszi — alperesek 300 frt tőke sl5 frt perköltség 8 nap alatti megfizetésében marasztaltatnak. Erdekében áll tehát felperesnek az eskü tételre jelentkezni stb. stb. Felperesi képviselő dija 15 frtban, alperesi ügyvédé pedig 6 frtban állapitatik meg saját feleik irányában. Indokok: „A kamatokra nézve az első' bir. Ítélet helybenhagyandó volt; mert a fenálló törvényes gyakorlat szerint, bánatpénz mellett kamat nem jár;" „egyébb részében azonban megváltoztatandó volt; mert midőn alperesek egyrészt beismerik, hogy az adásvevési szerződés megkötetett, s csak azon kifogást teszik, hogy a szerződés nem komolyan köttetett; mely kifogás azonban figyelembe nem vehető akkor, midőn alperesek másrészt nem tagadták, hogy felperestől 300 frtot foglaló fejében átvettek, miáltal kétségtelenül bizonyitva van, hogy a szóban levő adásvevési szerződés tényleg létrejött; midőn továbbá alperesek nem tagadják felperesnek azon ténybeli állítását, hogy ezen 300 frt foglalót felperesnek akkor, midőn ez az V8 telket a szerződés alapján tényleg már birtokába vette, — adták vissza; ezáltal ismét azon ténykörülmény van bizonyitva, hogy az adásvételi jogügylettől alperesek elálltak, s az megszűnt." „Miután azoaban felperes állitásaként alperesek az adásvételi szerződéstől való elállásuk esetében 300 frt bánatpénz fizetését kötelezték, mi különben is az ügy természetéből folyik; miután továbbá felperes ezen alperesileg tagadott ténykörülmény igazolására Bors Mihály tanúnak esküvel erősitett vallomásával félbizonyitékot hozott fel, — ennélfogva ezen félbizonyiték kiegészítéséül felperesnek a pótesküt megítélni stb stb. kellett." A táblai ítélet e. alperesek felebbeztek. A legf. ítélőszék következőleg itélt: „A bpesti kir. itélő táblának fentebbi Ítélete azon részében, mely szerint alperesek a kereseti 300 frt 8 perköltségnek megfizetésében feltételesen marasztaltattak, megváltoztatik, és e tekintetben az első bírósági ítélet hagyatik jóvá. Egyebekben a másod bírósági ítélet érintetlenül marad;" „mert a bánatpénz valamely szerződés létrehozásánál azon esetre köttetik ki, ha hogy egyik vagy másik fél ettől elakarna állani; már pedig jelen esetben — figyelemmel Bors Mihály tanúvallomására is — kétségtelen, hogy a keresetlevélhen jelzett alkudozásnál, illetőleg eladásnál, másod rendű alperes nem volt jelen; továbbá az alkudozás csak első rendű alperes által oly vagyon felett történt, a mely nem az övé, hanem másod | rendű alperesnek tulajdona s a ki magát a bánatpénz [ fizetésére nem is kötelezte; de nem is bizonyitatik, hogy első rendű alperest a kérdéses eladás kötésére bizta volna meg." „Az ügynek ily állásában tehát, a bánatpénz fizetésére csak az lehetne kötelezhető ki a szerződést jogilag teljesíthette, teljesíteni azonban nem akarja ; mi a jelen esetben első rendű alperesre nem alkalmazható, mert másod rendű alperes, a tulajdona felett megbízása nélkül történt eladást elfogadni nem akarta, s ekkép ezt első rendű alperes, ha akarná is jogérvényesen nem teljesíthette ; következőleg őt oly szerződéstoli elállásért, a melynek teljesitése tőle nem függött, bánatpénzel sújtani nem lehet, még pedig annál kevésbé, mert felperes keresetét határozottan azon körülményre állapitotra, mintha mindkét rendű alperes az a'kudozásban résztvett és magát a kereseti bánatpénz fizetésére mindkettő kötelezte volna — holott ezen ügyletben, mint már fentebb érintetett, másod rendű alperesnek része nem is volt." (1^76. július 13. — 6785. sz. a.) Semmi tőszéki döntvények. A végrehajtás foganatosításának a magyar perrend szabályai értelmében kell eszközöltetni akkor is, ha a végrehajtás nem magyarországi bíróság megkeresésére foganatosítandó. Habár valamely külföldi intézet kivallsagositva van is külön becslés nélkül az árverezendő ingatlan értékét kimutatni; ez még sem érvényes, ha különböző telekkönyvi jószágleslek egy összegbe foglaltattak. A cs. k. szabadalmazott általános osztrák földhitel intézet — Nemes János és gyermekei e. az egri tszéknél 99678 frt 25 kr. erejéig végrehajtást tett folyamatba — melyben az árverésre határnap tüzetett ki a bécsi tszék által megkeresett egri tszék végzésével. Az egri törvényszék azonban f. év május 26. — 4878. sz. alatt ujabb árverési határnapot tűzött ki. Továbbá f. év július 15-kén 6968. sz. a. végzéssel az árverés felfüggesztését s az árverési feltételek módosítását megtagadta. Végre f. év sept. 14-kén az árverés megtartatott. Ezen végzések s cselekmények, ellen Péter Benjamiuné szül. Nemes Ilona 6043 —7886. és 12201. sz. alatt — Fáy Gryörgy s neje Nemes I. pedig 1-2362. sz. a. se mm. panaszt adtak be. A Semmitősz ék az 1876. aug. 10. és sept. 14-kén megtartott első s második árverési cselekményeket s az 1003. sz. árverési végzéstől kezdve az egész eljárást a perr. 297. §. 1. 21. p. alapján, a 304. §. alkalmazásával hivatalból megsemmisítette s a tszéket oda utasitotta, hogy a külön telekkönyvi jószágtesteket külön megbecsültét vén, a végrehajtató fél bevárandó kérelmére, az árverést törvényszerűen rendelje el. Okok: „Azon esetben is midőn a végrehajtás nem magyarországi bíróságok megkeresvénye folytán foganatosítandó, a foganatositásnak az ország törvényei szerint kell történni;" „a perrendtartásnak e részben irányadó szabályai — különösen a 427. §. szerint pedig az árverés elrendelését a becslésnek meg kell előzni ; a végrehajtató fél ugyan állitólagos kiváltságainál fogva kimutatta az árverés alá bocsátandó ingatlanok becsértékét; jelen eset83*