Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 73. szám - Örökösödési jogeset

294 helyét R. R. az engedményes foglalta el. Es mindez nem történhete, ha M. M. most is örökösnek tekintethetnék. Ezekből következik: miután M. M. végrendeleti örökösi jogáról lemondott, az örökséget soha el nem fogadta; miután R. R. mint engedményes azt elfogadta; s miután magok a bíróságok is őt ilyennek elismerték — természetszerűleg ezen jogi minőség következményei is csak reá háromolhatnak; tvhát az örökséggel járó terhek is reá, illetőleg az általatveendő hag)Tatékra nehezednek — nem pedig a végrendeleti örökösre. Ezen ügy a Seramitőszék elébe is került. A megsemmisítésre igen fontos alapok voltak, miután a végrendeleti örökös pereltetett az örökhagyó adóságaiért midőn az nem örökös; és miután az örökség erejéig lett elmarasztal va, midőn nála abból soha semmi hagyatéki vagyon sem létezett s létezik; végre különösen miután az örökség erejéig marasztatott a nélkül, hogy az örökség menuyiséges misége megállapitatott. volna. A Semmitőszék azonban ezúttal kivételt tett eddigi elvszerü megállapodásaitól, és a semm. panaszt elvetette; mert a kir. tábla az első bírósági Ítéletet helybenhagyta s ez ellen alperes nem élt — illetőleg elkésve élt semm. panaszszal. Mind a mellett kimondotta : hogy az, váljon alperes mint örökös helyesen lett-e ezen perbe idézve — az ügy érdemére — tehát a legf. ítélőszék körébe tartozik. Közbevetett felebbezés folytán ugyanis a periratok a legf. Itélőszékhez átküldettek. Hogyan fogja most mára legf. ítélőszék ezen bonyodalmakat tisztázni — valóban feszült figyelemmel várjuk. Annyi bizonyos, hogy a perinditás törvényellenes; minthogy alperes mint örökös idéztetett perbe, midőn ő — fentebb előadottak szerint — teljességgel nem örökös. Hasonlóan eltagadhatlan, hogy végre nem hajtható oly itélet, mely az örökség erejéig marasztal, a nélkül hogy az örökség mennyisége s misége megállapitva lett volna. Ezek oly elvek, melyeket legfelsőbb bíróságaink folyvást követnek, a Semmitőszék különösen teljes tanácsülésileg elvi döntvény erejére is emelt — az örökség erejéig marasztalásra nézve. Ez tehát oly irányelv, melytől kivételt tenni nem lehet — akkor sem, ha alperes felebbezéssel nem is élt. At fogja-e tenni a legf. ítélőszék hivatalbóli semmiség alapján ? Erre elég alapot nyújthatnának magának a Semmitőszéknekeddigi megállapodásai s elvi döntvényei. Vagy az alperes mint örökös idézésére vonatkozó semmitőszéki enunciatum folytán megváltoztatja az alsó birósági ítéleteket ? De bár mikép határozzon a legf. ítélőszék — azt nem teheti; hogy helybenhagyjon oly ítéletet mely a legfelsőbb enunciatumok által következetesen végrehajthatatlannak nyilváníttatott; különben az örökség meghatározása a végrehajtási eljárásra relegáltatnék, mi a felsőbb judicatura elvei szerint nincs megengedve. Semmitőszéki döntvények. Valamint a vizek lefolyását akadályozó töltések, gátak készítése, ugy a vizek lefolyását akadályozó gátak visszaálltI lására vonatkozó panaszok s keresetek elintézése is első sorban | közigazgatási ulra tartozik. Dőry Horváth Mári — gr. Eszter h áz y József e. bizonyos átvágott töltés visszahelyezése iránt a kapuvári jbiróság előtt pert folytatott. A jbiróság f. év május 31. Ítéletet hozott, melyben kimondotta, hogy felperes azon keresztül töltési mezei szolgalom birtokába visszahelyeztetik, melyet felperes gr. Es/.terházy alperesnek kettejök közti határárkában, annak egész szélességiben gyakorolt s mely keresztöltés alperes által keresztül vágatott, s hogy ennél fogva köteles alperes 8 nap alatt az elrombolt keresztöltést helyreállittani s 45 frt perköltséget megfizetni. Alperes felebbezvén — A kir. tábla a 304. §. alapján felterjesztette; mert a kereset tárgyát, egy átvágott töltés helyreállítása képezi, minek eszközöltetése az 1840. X. t. cz. és az 1874. évi XI. t. cz. 2. §. él teimében a közigazgatási hatósághoz s eljárásra tartozik első sorban, minek mellőzésével a biróság tárgyalást tartott felette 8 érdemileg határozott. A Semmitőszék a jbiróság Ítéletét s eljárását (297. §. 2. p.) hivatalból megsemmisítette; „mert az 1874. XI. t. cz. 2. §. szerint a vizek lefolyását gátló töltések vagy gátak k é s z ü 1 é s e miatt felmerült panaszok elintézése első sorban közigazg útra tartozik; s ugyanazon törvény 13. §. szerint bírói eljárásnak csak a közig, határozat hozatala után van helye." „Ebből következik, hogy jelen pertárgya is első sorban közgáz, útra tartozik; mert a kereset a vizek lefolyását akadályozó gát visszaállítását czélo'.zt; minthogy pedig felperes a közigazgatási utat m3l!ő^te. ennélfogva az egész eljárás semmis." (1876. sspt. 5. — 14906, sz. a.) A bíróilag mig meg nem állapított ügyvédi dij- s költség jegyzék iránti keresetek az illetékes perbirájához utasitandók. Poliany János ügyvéd — Tóth István s neje Földváry Zsófia e. 609 frt ügyvédi munkadíj iránt abpestil. II. ker. j b i r ó s ág h o z sommás keresetlevelet adott be. A jbiróság f. év július 18-kán hozott végzésével felperest birói illetőség hiányából keresetével elutasittotta s 5 frt perköltségben marasztalta; mert az ügyv. rendt. 58. §. értelmében a meg nem állapított ügyvédi munkadijak perutján érvényesítésére indított keresetek felett a per bírósága jetöltetik ki illetékesnek ; felperes díjjegyzéke pedig nincs megállapitva és az általa képviselt felek illető perei részint a muzslai jbiróság részint a pestvidéki tszék előtt folytak. Felperes semm. panaszszal élt. A Semmitőszék aztelvetete; „mert az eljáró biróság az ügyv. rendt. 58. §. értelmében, ezen még bíróilag meg nem állapította díj- s költség jegyzék iránti keresettel helyesen utasította el felperest illetőség hiányából az illetékes perbíróságához." (1876. aug. 29. — 13994. sz. a.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt.,fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Józsefváros státió-uteza 32. sz. a. 2-ik em. Buda-Pest, 1876. Nyomatott KOCSI SANDOR-nál ország-ut 39. sz.