Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 54. szám - A biztosítási végzések elleni kifogások

216 müségére van bízva, hogy a lefoglaltakat meddig ki- | vánja zár alatt tartani, holott másrészt könnyen megtörténhetik, hogy a biztosítást kérelmező a biztosítás feltételei tekintetében a bíróságot, mely ily esetben természetesen csak az alakiságot tekinti, — tévútra vezetvén, a biztosítási jogot jogalap nélkül nyeri ki. Ily esetben a foglalást szenvedettnek, — tekintettel arra, hogy annak igazolására záros határidő kitűzve nincs, — nem marad egyéb hátra, mint nagy költséggel felhívási eljárást inscenirozni. De ez időt vesz igénybe: már pedig ily nyomasztó állapotnak, mely a tulajdonjogot, nevezetesen az abban rejlő szabadrendelkezési jogot alapjában megtámadja, ha már megengedtetnie kell, csak igen rövid ideig szabad tartania. Ha a biztositásnál, miként a zárlatnál, annak igazolására záros határidő lenne megszabva, ugy hogy a kétes jog aránylag rövid idő alatt tisztába hozattathatnék, a kifogásoknak ily nagy terjedelmet nem lenne szükséges vindicálnunk, sokkal egyszerűbb, sokkal természetesebb és a felek jogait inkább megóvó lenne amaz. De épen miután ily záros hátáridőnek perrendünkben még nyomára sem akadunk, a kifogásoknak mint a semmiségi panaszt surrogáló eszköznek, az érintett nagyobb terjedelmet kivánnánk tulajdonítani, mert a tulajdonképi czél, az anyagi igazság érvényre emelése ily módon is bizton eszközölhető; emellett ezen mód hosszú időt sem venne igénybe, mert tudvalevőleg a kifogásokra amúgy is a jegyzőkönyvi eljárás lévén előírva, az eljárás ezen neme gyors lefolyású, s az alaposságot sem nélkülözi. Hogy a törvényhozás valódi czélja is csak az lehetett, t. i. a kifogásoknak nagyobb alapot adni, igen valószinü; mert midőn a fent elősorolt hármas feltételt felállítja, s ellenében minden perorvoslatot tilt, — kétségtelenül a kérelmező jóhiszeműségében ^bizik, s a bíróságban, hogy emez ha a feltételek fenn nem forognak, a biztosítást elrendelni nem fogja. Ámde ha a kérelmező nem jár el jóhiszemüleg, s a követelést veszélyezettnek tünteti fel, holott az már előbb is kellőleg fedezve volt, az előterjesztett kifogások folytán a biztosítást feloldja. De nincs ok, miért álljon ez a tévesen előterjesztett feltételeknek csak egyikére ? miért nem akkor is, ha alperes ki tudja mutatni, hogy a követelés még le nem járt, — avagy az okmány nem teljes hitelű, hanem hamis ? Nem nevezhető jogosnak ily esetben amazt arra kényszeríteni, hogy kifogásait ne érvényesíthesse addig, mig majd a biztosítást vezetőnek tetszik ellene keresetet indítani ? A perrendtartás ezen hiányos intézkedése tehát csak folyománya annak, mit fentebb érinténk, hogy t. i. az egyes esetek szem előtt tartásával generális szabályt alkot ; mert az érintett rendelkezés Ítélethozatal utáni biztosítási esetekre teljesen kielégítő, miután itt a kölcsönös jogok és kötelezettségek tisztázva s bírói tekintély mellett immár megállapítva vannak. De azt hisszük, hogy ezen esetből kiindulva azt a perfolyam előtti biztosításra is alkalmazni, — tekintettel arra, hogy az elrendelt biztosítás ellen perorvoslat nincs engedélyezve, s emellett a per megindítására záros határidő kitűzve nincs, — téves magyarázat; mert ily viszonyok közt annak czélja csak az lehet, hogy a biztosítást szenvedettnek oly garantiát nyújtson, mely által a biztositáshozi jog s a feltételek hiányát megtámadhatja, — szóval a különben reánehezedő jogsérelmek ellen magát joghatálylyal megvédhesse. Ily értelmet kivánnánk a biztosítás elleni kifogásoknak tulajdonítani már jelenlegi perrendtartásunkban ís; a jövőben létesítendő pedig kellőleg mérlegelve az ily s hason körülményeket, bizonyára méltányosabb intézkedéseket fog teremteni. Legfőbb itélÖHzéki döntvény. A volt úrbéresek azon kőszéntelepeket, melyek a tagosítás folytán reájuk esendelt területen rejlenek és fel fedezeteim fognak, jogérvényesen eladhatják. Ily elhalasztó feltétel mellett kötött eladási szerződés kötése s bekebelezése állal a volt földes uraknak a bányajogban gyökerező, s a törvény által bizlositotl jogaik nem sértetnek. A hamburgi ,Angol német bank' mint felperes — Horváth József, Homok Ferencz, Homok József, Kaniczi Gergely s több más mátraszelei lakosok s volt úrbéresek mint alperesek ellen — a mátraszelei volt úrbéresek földjeiben rejlő kőszéntelepek tárgyában 1869. június 21-kén kötött örök eladási szerződés s annak folytán foganatosított telekk. bekebelezések érvénytelenítése végett 1873. május 8-kán a b.-gyarmarti tör| vényszék előtt pert inditott. — Ebbe a kis-terenyei | bánya-részvénytársaság 1873. június 11-kén, és gr. | Gyürky Ábrahám 1874. márczius 23-kán beadott alke\ resetükkel beavatkoztak. A főper rendes eljárás s a beavatkozási alkereset jegyzőkönyvi tárgyalás utján befejeztetvén — A törvényszék 1875. június 16. — 4478. sz. a. következő Ítéletet hozott: „Beavatkozó felperesek: kis terenyei bánya-részvénytársulatnak és gróf Gyürky Ábrahámnak, a főperbeni felperessel — valamint utóbb nevezett beavatkozónak a beavatkozó felperes kis-terenyei bánya-részvénytársulattal való jogközösségnél fogva tett beavatkozásának jogszerűsége megállapíttatik, — s az alkereset folytáni perköltségek kölcsönösen meg; szüntetnek." „A főperbeni felperes s vele a beavatkozott felpeI rések az 1873. május 8. — 4618. sz. a. beadott kereset» tel elutasitatnak s a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek." Indokok: A beavatkozó felperes kis-terenyei bánya-társulatnak a főperbeli felperessel való jogközössége, az 1873. jul. 28. — 7193. sz. a. beadott közős nyilatkozatban beismertetvén, beavatkozásának jogszerűségét megállapitani kellett; valamint beavatkozó gr. Gyürky Ábrahám felperesét is a fő perbeni felperes irányában; mert ez utóbbi által annak jogszerűsége határozottan beismertetett, — de kellett azt az utóbb nevezett avatkozót illetőleg a kis-terenyei bánya-részvénytársulat irányában is megállapitani; mert az alapjául vett s az 1873. június 11. — 5576. sz. a. beadott alkeresethez •/. a. csatolt 1868. decz. 12-kén kelt szerződés értelmében beavatkozó felperes gr. Gyürky Ábrahám a mátraszelei határban lévő kőszénybánya jogosítványai kiaknázását a bányamivelés mérvéhez víszonyitott időszaki jövedelmek biztosítása mellett eagedvén csak használatba 25 évre Flesch Alajosnak, s ez utóbbi által ruháztatván át a kis-terenyei bánya-részvény társulatra, a 2 •/. 3. '/. mellékletek szerint; s ehez képest gr. Gyürky Ábrahám időszaki jövedelme a bányamivelés fokozatának kifejtésétől feltételezve levén a szerződésileg kikötött időtartam alatt, — jogközössége kétségbe nem vonható annál