Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)
1876 / 49. szám
196 ért átadta, ki azonban sem egyiket sem másikat vissza nem adta, s kijelentvén, hogy a neki átadott részvény nála többé nincsen, azt hogy az hol létezik megmondani nem akarta. A megsemmisítési eljárás a pesti váltó tszéknél előbb a részvényre, sennek befejezte utána szelvényekre külön meginditatván, utóbbi alatt Stern Antal pesti gyáros jelentkezett tulajdonosul s ez alatt Szabó Albert elh ilván, Stern ellen bűnvádi pert indított feltételezve, hogy máskép mint tilos uton nem juthatott a részvény birtokába. Ennek folyamában kitűnt, hogy Witzián neve forgatmánynyal a részvényre hamisittatott s ily forgatmánynyal Szabó A. által tovább adatott s igy jutott Stern birtokába. Kz azonban a sikkasztás s csalás vádténye alól felmentetett, s a részvény neki visszaadatott. — Stern a forgatmányt kitöltette s a részvényt eladta — mint késó'bb kitűnt Weiss* J. pesti pénzváltónak 3500 ftért. — Witzián 1871. évben a pestvárosi tszék előtt ingó tulajdonának visszaadatására keresetet támasztott, de mind az által, mind a felsőbb bíróságok ítéleteivel 1873. évben ellett utasítva. — Ekkor Witzián Stern ellen okmány hamisitással párosult csalás büntette miatt adott be bűnvádi panaszt a tszékhez; de ezen vád alól Stern ismét felmentetett, mit 1875. évben a kir. tábla is megerősített. — Végre mind ezek sikertelensége után megindította a jelen kártérítési pert. Alperes illetőségi kifogásokat adott be; me rt felperes kártérítési keresetét arra alapitja, hogy egy 1 só' hazai takarékp. részvényt megszerezvén,azt tovább adta; ez pedig a keresk. törv. 258. §. 3. p, szerint absolut keresk. ügyletet képez; és az innen keletkezett perek az eljárási rend. 5. §. 1. p. szerint a keresk. bíróságok hatáskörébe tartoznak, melylyel a pesti kir. tszék nem bir. Ehhez járul mikép mint kereskedő bejegyzett czéggel bír, tehát reá nézve, ki hasonló ügyletekkel foglalkozik, különösen keresk. ügylet forog fenn. A pesti kir. tszék f. év május 6. hozott végzésével a kifogásoknak helyt nem adott s illetőségét megállapította; mert felperes keresetében nem is állítja, hogy a kérdéses takarékp. részvényre nézve közte s alperes között bárminemű ügylet köttetett légyen, hanem keresetét alperes állítólagos jogellenes cselekedete miatt kártérítésre irányozta. Eszerint az alperes által hivatkozott keresk. törvény jelen esetre nem alkalmazható, hanem az köztörvényi útra tartozik. Ez ellen alperes semm. panaszt adott be, azt vitatván fentebbieken kivül különösen, hogy téves a végzés indokolása, mert nem az a kérdés, hogy közte s felperes közt bárminemű ügylet köttetett-e vagy sem? hanem az váljon azon jogügylet, melyből felperes kártéritési keresetét származtatja, a keresk. törv. 258. §. 3. p. alá eső keresk. ügyletet képez-e? Ez pedig kétségtelen mert részvény megszerzéséről s tovább adásáról van szó. — Tévesnek nyilványitja azt is, mintha kártérítési igények a keresk. bíróságok elébe nem vitethetnének. A Semmit ö szék azt el vetette ; „mert a kereset tényalapját azon állított körülmény képezi miszerint alperes a kérdés alatti takarékp. részvény s ahhoz tartozó szelvények birtokába jogellenes uton jutott s azokat jogellenes módon adta tovább; s e tény alapon a kereset alperes jogellenes cselekvései miatt kártérítésre levén irányozva,-a keresk. törv. 258. §. 3. pontja alá nem vonható." (1876. június 21. — 10521—10522. sz. a.) A kereskedelmi ügyekben merőben alaptalannak bizonyult semmiségi panasz használata pénzbirságbani marasztalást von maga után. Beér s Rosenberg bpesti keresk. czég — E ngel testvérek bpesti bej. kereskedő czég ellen a bpesti V. ker. j bir ósághoz mint keresk. bírósághoz 178 frt 28 kr. iránt sommás keresetett adott be könyvkivonat alapján, vásárolt árukért. Tárgyaláskor illetőségi ki fog ás emeltetett azon alapon mert a kereseti ügylet még 1876. előtt tehát a keres, törvényt megelőzőleg keletkezett s annak 563. §-szaként ily tételek előbbi törvények szerint megbirálandók ; ugy az eljárási rend. 30. §-sza is oly perekre vonatkozik melyek 1876. évben kelt tételek alapján inditattak. A jbiróság f. év május 5. — 16236. sz. végzésével keresk. illetőségét megállapította; mert a keresk. ren :. 5. 7. §. szerint a kereskedelmi czégek egymás közti pereik, mennyiben a keresk. törv. 258. §-szán alapulnak, keresk. bírósághoz tartoznak s az, hogy az áruk nem I tovább adás végett vásároltattak, nem is állíttatik, tehát keresked. ügylet forog fenn a felek közt. A keresk. törv. | 563. §-sza pedig csak az anyagi törvénybe vágó intézke> déseket tartalmaz. Alperes az illetőségi végzés e. sem miségi p an a 6 z s z a 1 élt. A Semmitőszék a nem indokolt semm. pa| nászt elvetette és Spitz Manó alperesi ügyvédet végre| hajtás terhe alatt 25 frt birságban elmarasztalta, — az | ügyiratokat pedig közbevetett felebbezés folytán a kir. j táblához áttétetni rendelte; „mert az eljárt kir. járás — mint kereskedelmi bij róság illetősége a jelen bpesti bejegyzett kereskedelmi ! czégek között fenforgó perre nézve tekintettel a perr. | 30. 35. §§. — valamint az 1875. decz. 1. kelt igazs. | minis, rendelet 5. §. 2. p. s 7. 30. §§-szaira kétségtelen; j minél fogva az azt helyesen megállapitó végzés ellen pusztán csak bejelentett semm. panasz merőben alapta; lannak tűnik fel." (1870. XIV. t. cz. 3. §.) (1876. június J 21. — 10778. sz ) A polg. perrend 35.§-sza kereskedelmi perekben is alkals mázandó. Wolf Hubert bpesti bejegy. kereskedő -- BachI rach Sohn Heinrich zombori bej. kereskedő e. a bpesti j váltó tszékhez mint keresk. birósághoz 1151 frt | 26 kr. iránt keresetet adott be könyvkivonat alapján | nála megrendelt és átszolgáltatott áruk ára fejében. Tárgyaláskor alperes illetőségi kifog ás| sal élt. A törvényszék f. év május 18. — 52144. sz. végzésével bírói illetőségét megállapította; „mert a polg. perrend 35. §.-sza a kereskedelmi perekben is alkalmazandó levén, ennek értelmében felperes könyvkivonat alapján keresetét jogosítva volt saját személyi birósága előtt inditani; mely jelen esetben tekintettel az ügylet nem tagadott kereskedelmi minőségére s a kereseti ősszeg mennyiségére kétségtelenül ezen keresk. törvényszék." Alperes az iMetőségi végzés e. semm. panaszszal élt — csak azon alapon, hogy a törvénynek viszszaható ereje nem lehet; a fenforgó ügylet pedig még 1874. decz. 16-ról származik s az utolsó tétel 1875. nov. 8-ról.