Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 47. szám - Ujitott zálogváltási per 1. [r.]

189 vényszék mint kereskedelmi s az alperes bejegyzett czég helyi biróságához benyújtott rendes keresetével, miután az tárgyára nézve a 300 frt értéket meg nem haladja s eszerint arra a tszék hatáskőre nyilvánvalóan ki nem terjed — el és az arra hivatott jbirósághoz illetve sommás útra utasította, végzésének roegsemmisitésére okot nem szolgáltatott." (1876. június 14. — 9809. sz. a.) Seinmitöezéki döntvények. Azon körülmény, hogy valamely perirat nem a törvényben elöszabolt nyelven szerkesztve adatolt be nem tartozik azon esetek közzé, melyekben a perre r.d valamely beadvány hivatalbáli visszautasítását megengedi. Buricza Katalin — Buricza János e. — 1026 frt 85 kr. fizetésére a beszterczebányai tszék előtt pert inditott, melynek folyamában felperes tót nyelven szerkesztett s Mudron Pál által ellenjegyzett végiratott adott be. Ezt a tszék f. év 1323. sz. végzésével hivatalból visszautasította; mivel f. év 129. sz. határozatával elrendelte, hogy f. év márczius l-jével ügyvéd által ellenjegyzett s nem a hivatalos magyar nyelven szerkesztett beadvány általa nem fog elfogadtatni. A visszautasítás ellen felperes se mm. panaszt adott be. A Semmitöszók neheztelt végzést megsemmisítette (297. §. I. p.) s a tszéket utasitotta, hogy a végiratot záros határidő alatti kijavítás végett adja vissza; „mert a perrendben azon esetek, melyekben valamely beadvány hivatalból visszautasítandó, tüzetesen fel vannak sorolva; ezek közt azonban az a miatti visszautasítás, mivel a beadvány nem a törvényben előszabott nyelven szerkesztve adatott be, nem foglaltatik; az ily szabálytalanság tehát a beadvány hivatalbóli visszautasítására alapul nem szolgálhat; hanem csak annak zár határidő alatt eszközölhető kijavitása végetti visszaadatását indokolhatja. Minélfogva az ezzel ellenkező s az igazságszolgáltatás folyamát akadályozó bírói határozat megsemmisitendő volt.* (1876. ruájus 10. — 6621. sz. a.) Azon hagyományt összegek, melyeket az özvegy férji végrendelete alapján harmadik személyeknek kifizetett nem tekinthetők a végrehajtás alá került fél oly követelésének, mely foglalás tárgyául szolgálhatna. Polcz István s társa mint felperesek — Buri Bochman Mihályné s társa alperesek ellen az ar.-maróthi tszék előtt bizonyos ingatlanok tulajdona megítélése iránt pert folytatott. Ennek kifolyásául felperesek a megítélt perköltségek s jár. iránt végrehajtásért folyamodtak mi 1875. decz. 9. végzéssel el is rendeltetett s foganatba vétetett. A tszék f. é. február 24. — 448. sz. a. kelt végzésével a végrehajtási jkönyvet akkép intézte el, miszerint Tuzsinszky J. irányában tett foganatosítást tudomásul vette; ellenben a jkönyv azon részét mely Buri Bochman Mihálynéra vonatkozik, mely szerint ezen alperestől bizonyos hagyományi összegek foglaltattak le megsemmisítette, mert hogy ezen hagyomány nevezett alperes határozott tulajdonát képezné, illetve hogy azon összegek annak oly határozott követelései lennének, melyekre az irányábani végreh. foglalás kiterjesztethetnék, megállapitva egy átalában nincs. | Ezen végzés e. végrehajtató semm. panaszj s z a 1 élt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a végrehajtás alá került fél részéről, a férje végrendelete alapján harmadik személyeknek kifizetett hagyományi összegek nem tekinthetők a végrehajtás alá került fél oly követelésének, melynek legfoglalását a perr. 387. §-sza megengedi; — ugyanis azon kérdés: van-e jogosítva a végrehajtás alá került fél a semm. panaszban felhozott okoknál fogva a hagyományosoktól a nekik kifizetett hagyományi összegeket a maga • részére visszakövetelni — a keresetjog kérdését foglatja í magában, ily kérdést pedig a végrehajtás folyamában eldönteni nem lehetvén, az ily kétséges követelés sem birói áteugedményezésnek, sem árverésnek tárgya nem lehet; igy tehát a foglalás hatálytalan levén, az első bíróság nem követett el alaki törvénysértést, a midőn ezen foglalást semmisnek mondotta ki." (1876. május 9. — 5641. sz. a.) Semmiséget képez, ha a bíróság az általa eszközölt laki felmo dás t rvénylelenitésére irányzott kereset megindítását el' fogadja s a felelt ítéletet hoz, saját tényének megsemmisif lésével. Trösztié r Ármin — Tiri János mint az Emi György-féli örökösök megbízottja ellen a Pest-belvárosi jbirósághoz lakfelmondás érvénytelenítése végett keresetet adott be. A jbiróság 1875. decz. 3. kelt ítéletével a lakfelmondást érvénytelennek mondotta ki s alperest a perköltségben elmarasztalta. Alperes semm. panaszszal élvén — A Semmitőszék a Pest belvárosi jbiróság ítéletét megelőző egész eljárással megsemmisítette; „mert a birói felmondás csak az ellenfél értesítéséből állván, azon kérelem, hogy ezen értesítés, mint a bíróságnak saját ténye érvénytelennek és semmisnek kimondassék, kereset tárgyát nem képezheti s ez alapon a kereset a perrend síabályai szerint megindítható sem volt." (1876. febr. 11. — 357. sz. a.) A főfelügyelő mint kezelő hivatalnok a részvénytársulat képviseletére a perr. 33. 84. §§ szai értelmében hivatottnak nem tekinthető. Hivatalbóli semmiséget képez mind az első mind a felebbviteli bíróság rézzéről, ha oly képviselet mellett tárgyalás tartatik s az ügy érdeme felett ítélet hozatik. Tahi Manó — Kubinyi M. mint a rimamuravölgyi vasmü-egylet főfelügyelője e. 890 frt 35 kr. erdei kártéritési követelés iránt a szentpéteri jbiróság előtt pert inditott, melyben 1875. június 28. kelt ítélettel alperes 462 frt ezutáni késedelmi kamatok s perköltségek fizetésében marasztatott, a felperesi perelhetőség kifogása elvetettvén azért, mivel a kereset alapjául szolgáló favágatási szerződést felperessel Kubinyi M. egyesületi főfelügyelő kötötte, tehát ha az az egyleti alapszabályok ellenére köttetett is, alperes saját személyére nézve felelőséggel tartoznék annál inkább, mert az egyesület mint magán társulat alapszabályai idegenekre nézve törvény erejű kötelezettséget nem tartalmazhatnak. A kir. tábla 1875. decz, 3. Ítélettel fentebbi első bír. ítéletet helybenhagyta, a perköltségek leszállításával (41363. sz. a. ref. Lipthai Kornél — elnök Nyev i c z k e y.) *47