Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 32. szám - A birák függetlensége és részrehajlatlansága 2. [r.]

Budapest, 1876. péntek, april 28. 32. szám. Tizennyolczadik évfoly TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Birói fügetlense'g. — Kereskod. döntvények. — Semni. döntvények. — Min. rendelet. A birák függetlensége és részrehajlatlansága. Ü (Vége.) A közlött járásbirósági Ítélet ellen f e 1 p e r e s 1871. évi october hó 5-én 28252. sz. a. következő tartalmú f e 1 e b b e z é s s e 1 élt: a) Igaz, hogy felperesnek az aradi kir. váltótörvényszéknél viselt jegyzői állomása az 1840. XV. t. cz. 10. §. értelmében nem volt örökös, és igy ő a raagy. igazságügyministerumtól 1871. óv végével felmentethetett; ámde az állomástóli felmentés, és az élvezett fizetés beszüntetése, nem egymástól függők, és nem következik, hogy, ha a viselt hivatali állomás törvényhozás utján beszüntetik, egyúttal a hivatalnokok által élvezett fizetés is beszüntetettnek tekintessék. Az állam hivatalokat beszüntethet, de hivatalnokai ellátásáról a köztük fennálló kétoldalú szerződés értelmében eleve gondoskodni köteles; s addig mig az állam hivatalnokairól nem intézkedik, s rendelkezéséről őket nem értesiti, fizetésüket jogosan egyoldalú rendelettel, melyet velők nem is közölt, be nem szüntetheti, az azoknak folytonosan jár. Felperes ezen állítását a persorán//. J. alatti okmányokkal igazolta; de egyébként ezt az állam minden hivatalnoka tudja, s tudnia kell. b) Tagadja és tagadta folytonosan felperes azt, hogy a magyar törvényhozás az állam s a hivatalnokok egymásközti privát természetű viszonyát az 1871. évi 67. ceikkben legtávolabbról is érintette volna, de nem is érinthette, mert az hatáskörébe nem is esik, ily jogellenességet egy törvényhozástól feltételezni sem lehet. A fennállott törvényszékeket feloszlatta ugyan, mihez joga is volt, de a hivatalnokok iránt törvény értelmébeni teendőketa magyar igazságügyministeriumra bizta. Hogy ez azonban miként járt el teendőiben mutatja a pertárgyát képező eset, hol egy 1 8 éven át államszolgálatában álló hivatalnokát 11 hónapon át egy krajczár fizetés nélkül a szélnek eresztette, s midőn az fizetését kérte — akkor még az általa jogosan felvett 2 havi fizetését nyugdijából is levonásba venni rendelte c) A magyar kir. kincstár — felperes tagadása folytán — semmivé1 sem igazolta, hogy felperesnek az aradi kir. adóhivatalnál 1872. évi január hóra 100 frt fizetés, és 25 frtból álló szállásbérét és az 1872. februárra járó 100 frt fizetését betiltotta volna, vagy azt csak előleg gyanánt kiszolgáltatta. d) A magy. kir. kincstár igyekezik az igazságügy rainisteriumnak fogalmazási ivével beigazolni azt, hogy még 1872. január havában a betiltást elrendelte, s hogy a betiltást — irodája ügy halmaza miatt annak idejében az adóhivatalokhoz el nem jutathatta. — Meglehet, de az felperes jogaira mi vonatkozással sem lehet, különösen nem az 1872. évi január havában felvett 100 frt fizetés és 25 frt szálláspénzre nézve, mert a fogalmazási iv tanúsága szerint azon rendelet csak is 1872. január havában állítólag lett fogalmazva, holott a fizetés 1872. január 1. felvétetett. Hogy alperesnek erre vonatkozó állítása légből kapott, kitetszik onnét mert még 1872. február havában is felperesnek a fizetése kiadatott; s csak midőn 1872. évi márcziusi illetékét felvenni akarta, szóval lett értesítve, hogy fizetése be van tiltva. e) Felperes 1873. évi február 8-án Ő cs. kir. Felségéhez folyamodott, miszerint az 1872. évi márczius 1. az aradi kir. adóhivatalnál beszüntetett 1200 frt fizetése ós 100 frt szállásbére tovább is kiutalványoztassék, s a mennyiben a magy. állam az ő szolgálatával többé élni nem akar, nyugalomba helyeztessék; mire felperes 1873. évi márczius 14-én 6 345/913. sz. a. m. k. igazságUgyministerium^ által állandó nyugalomba tétetett 450 frt nyugdíjjal. Ámde nem 1873. évi april 1-től, mint a fennálló rendeletek értelmében kelletett volna, hanem 1872. évi január 1-től s igy a már tettleg felvett 2 havi fizetést, 25 frt szálláspénzt le vonatni, s felperest nem azon időtől fogva, a midőn valóságosan nyugalomba helyeztetett, t. i. 1873. évi márczius 14-től, hauem visszahatólag 13 hónappal előbbi időtől vagy is 1872. évi január 1-től, mint nyugdíjazott egyént tekintetni rendelte. Ily eljárás eddig a bureaucratiában unicum. f) Felperes alaptalan perlekedőnek a prts. 251. §. értelmében nem tekintethetik, mert ő a magy. kir. Curia semmitőszéki osztályának 1874. évi deczember 22-én 18874. sz. határozata folytán a per meginditására jogosítottnak kimondatott; igy perköltségek és ítéleti bélyeg viselésében el sem is marasztalható. Ezen felebbezés folytán a kir. tábla 1876. évi január 14-éu 59450. ex 875. sz. a. következő Ítéletet hozott: „Az eljáró kir. járásbíróságnak fentebbi keletű és számú ítélete annak indokaiból helybenhagyatik. Kelt Budapesten, 1876. évi január 14-én Szabó Miklós s. k. elnök. Barthodeiszky G-yula s. k. előadó." Most ezen ügy felperes által 6761. sz. a. a fent előadott indokok alapján a nagyméltóságú m. kir. legfőbb Itélöszékhez felebbeztetett; és ha a végítélet leérkezik, az is annak idejében e s/.aklap utján közöltetni fog. n. n. Kereskedelem jogi döntvények. Az iparos üzlete folytatásához megkívántató anyagokat, tetemesb értékben vásárolván, az vélelmezendő, hogy azon áruk vételét forgalomba hozatal, tehát továbbadás végett esiközölte Ily vételi ügylet kereskedelmi ügyletet képez fellétlenül, habár az iparos mestersége a kis iparüzlel körét meg nem haladja, sőt akkor is, ha a vevő iparüzlettel épen nem foglalkozik 32