Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 28. szám - Bélyegtörvényünk hiányai és annak következményei 3. [r.]

Budapest, 1876. kedd, april 11. 28. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Bélyegtörv. hiányai. — Eskü okirat ellenében. — Legf. itélö'azéki — ós Setnni. döntvények. — Rendeletek. Bélyegtörvényünk hiányai és annak következményei. V (Vége.) A jelenlegi pénzügyi administratióban gyakran fordul ugyan elő a jogérzetet ugy a törvény tiszteletet mélyen sértő különféle eljárás, de ezen nem a bíróságok hanem a kormány van hivatva segíteni,', — a pénzügyi administratió javítása és a kor igényeinek megfelelő bélyegtörvény alkotása által. Kinek a pénzügyi közegekkel nincs dolga, annak nincs fogalma azon fanatismusnak vagy bornirtságnak vagy tudatlanságnak avagy magam sem tudom minek nevezhető felfogásról, mely egyes kérdésekben az illető pénzügyi közegeket vezérli; nincs ott helye capucitatiónak; ott ugy látszik a: sic volo, sic jubeo elve uralkodik. Példát hozhatok fel erre is akár hányat. A többek között nem rég volt esetem a következő: A. tartozik B-nek nagyobb összeggel: erre nézve egyezséget kötnek oly formán, hogy A. tartozása kiegyenlítéséül C-től járó több rendbeli per alatt levő activ követeléseit átengedményezi 5-nek és azt is megengedi neki, hogy a folyamatban levő pereket a maga neve alatt folytathassa, mit B. elfogad. Az okmány illetékezós végett a pesti központi dij- és illetékszabási hivatalnak bemutattatván, kiszabják utánna az illetéket mint ingók adásvétele lelett kötött szerződés után, a bélyegtörvény 1. tét. a. pontja alapján a III. fokozat szerint. En felszólamlok, hogy hiszen ez egyszerű engedmény és igy a bélyegtörvény 32. tétel f. pontja értelmében csak a II. fokozat alá esik; de minden előterjesztésem hasztalan, — elutasittatom. Egy másik szinte csak rövid idővel ez előtt velem történt esetet jónak látok még előadni. Egy ügyfelemnek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy 1869. évben egy részvénytársulat elnökéül megválasztatott. Rövid időre a társulat megalakulása után a részvényesek hirlapilag felhivattak, hogy alapszabályszerüleg a részvényekre 20°/o fizessenek be. A részbefizetésre kiszabatikaz illeték 126 frttal még 1869. évben a társulat 1873. évben feloszlik, az illeték befizetés nem szorgalmaztatik, ma pedig már nincs társaság. — Küldenek tehát intést a volt elnöknek, de olyan intést, melyből egyáltalán ki nem vehető, hogy miért fizessen; de meghagyatik neki, hogy 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett befizesse. Az ügybuzgó végrehajtó azonban az intés kézbesítése után már 3-ik napra megjelent és a volt elnök privát bútorait akarja zálogolni. Én kipuhatolom az illeték eredetét és közvetlenül a n. mélt. ministeriumhoz folyamodom, előadván folyamodványomban, hogy a volt elnöknek a fizetési meghagyás soha kézbesitve nem lett, tőle azt soha sem követelték ós miután a kérdéses illeték még 1869, évben szabatott ki s igy az az 1868. évi XXI. t. cz. 86. §-a és a pénzügyi törvények és szabályrendeletek hivatalos összeállításának 14 füz. 19. § a értelmében elévült, kértem a volt elnököt annak lefizetése alól felmentetni. És ezen alapos és indokolt folyamodványomra megkaptam a „Non possumus* határozatot. És az ily eljárás ellon ismétlem — nincs orvoslás, mert a pénzügyi közegeknek egyrészt jogról fogalmuk sincs, másrészt ő előttük csak a kincstár érdeke áll, de nem a törvény, nem a jog. De már messze is kiterjeszkedtem — mindazáltal nem hagyhatom érintés nélkül a bélyegtörvény 81. § ának vad intézkedését, melyet a helyett, hogy megváltoztattak volna, a m. kir. igazságügyministerium Pauler Tivadar mioistersége alatt 1874. évi febr. 10-én 3l728/873. sz. a. kiadott rendeletével még szigorított is. Értem a közvetlen fizetendő illeték alá eső illetékeket és végzésekek. Ugyanis az összes e. f. bíróságok az érintettem rendeletben — tekintettel a bélyegtörvény 81. §-ára oda lettek utasítva, hogy az általuk vagy a felsőbb bíróságok által hozott ítéleteket és végzéseket, melyek illetékszabás alá esnek, a kiadványozással egy idejüleg illetékezés végett a dij- és illetékszabási hivatalhoz mind annyiszor azonnal tegyék át. — Ez mennyi haszontalan munkát ád a biróságoknak ugy mint az illetékszabási hivataloknak és mennyi kellenetlenséget okoz a feleknek — alig képzelhető, midőn egy és ugyan azon ügyben gyakran két-három fizetési meghagyást is kap a fél és exequálják jobbra-balra oly ítélet utáu kiszabott illetékért, mely itélet vagy nagyrészben megváltoztatott vagy talán feloldatott vagy megsemmisíttetett. Holott ezen sok irka-firkát sok secaturát mind el lehetne ma is kerülni, ha a bíróságok oda lennének utasítva, hogy minden egyes ügyben csak a jogerejüvé vált itélet teendő át illetékezés végett. Az imént felsorolt csak a leggyakrabban, ugy szólva mindenuap előforduló esetek felsorolására szorítkoztam, melyek eléggé igazolják, mennyi indokolatlan és haszontalan munkát egyfelől és jogos panaszt másfelől lenne hivatva megszüntetni egy correct bélyegtörvény. És annál inkább szükséges lenne ma nap, midőn a bélyegtörvény az ügyvédi vizsga tárgyai közzé mint rendes vizsgálati tárgy az ujabbi szervezés óta felvétetett. Egyébként ha emlékezetem nem csal, Eötvös Károly volt országgyűlési képviselő választói előtt tartott beszámoló beszédjében, midőn működését felsorolá, a többek között azt is emlité, hogy őt Kerkápolyi Károly volt pénzügyminister egy bélyegtörvény alkotásával megbízta. De hogy t-U'téntek-e a tárgyban további lépések — nem tudom. Ismétlem azonban, hogy arra égető szükség van — és hogy egy correct, a kor szinvo28