Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 22. szám - Oroszi-Talányi bünftgy

87 A kir. tábla Ítélete kihirdettetvén, abban a vádlottak megnyugodtak, — de a tiszti ügyész felebbezést jelentett be, a nélkül azonban, hogy ahhoz indokokat csatolt volna. A legf. Ítélőszék következőleg itélt : , A pesti kir. ítélő tábla Ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik." (1872. febr. 26. — 243. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. Az eskü letételi határidő mint nem záros határidő, a bíróság által elhalasztható. Ennek elnyerésére előleges igazolási eljárás nem szükségeilelik. Az, hogy az elhalasztás átalánosságban, részletes indokolás nélkül ,fontos okokból1 adatott meg — lényeges alaki sérelmet nem képez. Bárczay Miklós— Farkasóvszky József ellen Borsod megye volt tszéke előtt 2266 frt megítélése iránt pert folytatván, s azt letárgyalván, alperes elmarasztaltatott, a felperes által leteendő póteskü feltétele alatt. Az erre kitűzött határidőt a tszék 1871. okt. 10-kén 4199. sz. a. kelt végzésével ,fontos okból' elhalasztotta. Ez ellen alperes sem ni! panaszszal élt, mert felperes a ,'utüzött határidőn az esküt le nem tevén, pervesztesnek tekintendő. A bíróság elhalasztást tudatott vele, de annak indokait nem tudatta vele. Ugy tudja, hogy felperes családi dolgaival volt elfoglalva, de épen nem igazolta, hogy elhárithatlan akadály gátolta volna az eskületételben. ASemmitószék azt elvetette; „mert az eskü letételére kitűzött határidő nem tartozik a záros határidők közé, s azért azt az eljáró bíróságnak elhalasztani törvényes jogában áll, a nélkül, hogyaz ily elhalasztás elnyerése végett előleges igazolási elj árásmeginditása szükségeltetnék. „Hogy pedig jelen esetben a halasztás megadása csak az átalánosságban emiitett ,fontos okok' fennforgásával indokoltatott, részletes indokolása pedig mellőztetett — az oly lényeges alaki sérelemnek nem tekinthető, mely miatt a halasztásért ideje korán folyamodott ügyfelet az eskületételtől elzárni, s pervesztesnek kijelenteni lehetne." (1872. jan. 10. — 16233. sz. a.) Végrehallás el nem rendelhető oly ítélet alapján, mely az ügyvéd költségeit megalapította. Erre előbb marasztaló ítélet hozatala szükségeltetik. Füzesséry Kálmán bizonyos perben Pollák Israelt mint ügyvéd képviselvén, ügyvéd dijai a hozott Ítéletben nevezett fele ellenében megalapitattak. — Ennek folytán végrehajtásért folyamodott — mi a makói egyes bíróság által 1871. sept. 20. — 2555. sz. a. végzéssel el is rendeltetett s sept. 22. foganatosíttatott. Végrehajtást szenvedő Pollák I. az ellen semm. panaszt adott be ; mivel az Ítéletben az ügyvéd dijak csak megalapítva, de nem megítélve lettek, tehát itt végrehajtásnak helye nem lehet. ASemmitószék a végrehajtási végzést s alapján eszközlött végrehajtási eljárást megsemmisítette, 297. §. 18. p. alapján; — „mert a végrehajtási kérvényhez mellékelt 1 só bírósági ítélet szerint végrehajtást kérő ügyvéd költségei saját fele irányában csak megalapítva, és nem végrehajtás terhe alatt megítélve levén; annak alapján a végrehajtás ezen költségekre nézve előzetes marasztalás nélkül elrendelhető s foganatosítható nem volt." (1872. jan. 18. — 16453. sz. a.) Az elveszett okiratok megsemmisítését tárgyazó felhívási kereset nem terjed ki arra is, hogy az elveszelt okiratnak állítólagos birtokosa felhívási uton a megsemmisítési eljárás keresztülvitelére szorillassék. Waldapfel Lipót — Kufler Rezső ellen 1871. június 23-án felhívási keresetet adott be Zsolna város tszékéhez előadván, mikép Kufler R. a részletesen leirt s általa kibocsátott, de már 1871. martius havában kifizetett váltót visszaadni vonakodott, és az állítólag elveszett váltó megsemmisítését is megtagadta; miért kéri, hogy alperesnek hagyattassék meg, mikép azon váltó megsemmisítése végett kérelmét a perr. 41. §-ban kijelölt bíróságnál 15 nap alatt adja be. A törvényszék 1871. június 24. — 171. sz. a. kelt végzéssel elrendelte, hogy a íelhivási kereset Kufler Rezsővei közöltessék azon meghagyás kíséretében, hogy a kérdéses váltó megsemmisítése iránt kérelmét a 41. §. bíróságánál 15 nap alatt nyújtsa be — köztörvény szerinti felelősség terhe alatt. Ez ellen Kufler semm. panaszt adott be; mert a tszék őt kihallgatás nélkül marasztalta el; őt, ki a kérdéses váltóról mitsem tud ; tehát azt nem is semmisittetheti meg. E panaszt a tszék hivatalból visszautasította, 176. sz. végzésével, mivel bírói megintés ellen semm. panasznak nincs helye. Ezen visszautasító végzés ellen is semm. panaszt adott be, melyben azt fejtegeti, hogy felhívási keresetet csak az indíthat, ki a kérdéses okiratot elvesztette, és nem valamely bizonyos személy ellen, hanem az ismeretlen birlaló ellen, annak előadására. — Ha pedig az állitható, hogy az okirat bizonyos személynél létezik, akkor az okirat kiadatására irányzott keresetnek van helye. — Azt pedig, hogy követtetett-e el semmiségi eset? — nem az alsó bíróság, hanem csak a Semmitőszék döntheti el. A Semmitőszék mindkét megtámadott végzést megsemmisítette s felperest felhívási keresetével elutasította; „mert az 1. bir. a 282. §. szerint csupán a törvényes határidő eltelte után beadott sem. panaszt utasíthatja vissza hivatalból; — „mert továbbá felhívási kereset tárgyát a perrend 513. §. d) pontja szerint, elveszett okiratok megsemmisítése is képezheti ugyan, de az a perrend 529 — 533, §§hoz képest az elveszett okiratnak legutolsó birtokosa által szorgalmazandó megsemmisítés körüli eljárásra szorítkozik, és nem terjed ki arra is, hogy a kérdéses okiratnak állítólagos birtokosa felhivási uton a megsemmisítési eljárás keresztülvitelére szoríttassák." (1872. febr. S 6. — 545. sz. a.) 22*