Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 18. szám - Hagyatéki és árvaügyek körüli eljárás

71 illető faizási jogok élvezetében lett megakadályozásuk miatt keresnek orvoslást volt földesuraságuk ellenében; ily ügy pedig a polgári bíróságok illetőségébe nem tartozik. Ez ellen felperesek semm. panaszszal éltek, mivel tulajdon erdőségeik iránti birtoklási s faizási jogukat tettleg gyakorolták; és most ezen tettleges birtoklási állapotbani raegháboritásukról s az abbai visszahelyezé sükrő'l van szó; mi iránt ítélni csakis az egyes bíróság lehet illetékes; mert itt DÍUCS szó sem úrbéri viszonyról, sem pedig jogkérdésről, hanem egyedül az évtizedek óta fennálló s most önhatalmilag megháborított birtoklás megvédéséről. A Semmitőszék azt elvetette; „mert panaszlók az általuk mint volt úrbéresek által gyakorolt erdó'lési jogbani visszahelyeztetésüket volt földesuruk ellenében kérvén, jelen ügy mint úrbéri természetű nem tartozik a polgári bíróságok hatósága alá, ennél fogva a 297. §. 5. pontjában jelzett semmiségi eset fenn nem forog." (1871. dec. 27. - 15872. sz. a.) Nem képez semmiségi esetet, ha a bejelentett elsőbbségi igény felett árverés előtt határnap tűzetik ki, tárgyalás tarlatili s határozat hozol ik. Schafranek M. és társa — Leschtiák Vincze ellen pert folytatván, alperes elmarasztaltatott s ellene a végrehajtás elrendeltetett. Ennek 1871. aug. 25-kéni foganatosításakor, neje Kiss Teréz igényt jelentett be, melynél fogva az igény keresete beadására utasíttatott s az ismeretlen igénylók igényeik érvényesítésére hirdetményileg felszólhattak. Kis Teréz sept. 6. beadott 1171. sz. keresetlevele szerint elsőbbségi kielégítési igényt terjesztett elő, kérvén azt megalapittatni s követelését a lefoglalt tárgyakból előlegesen kifizettetni. Erre a biróság —• Pest megye solti szolgabirája — tárgyalási határidőt tűzött ki, melyre foglaltató felperes meg nem jelenvén, — és másod r. alperes, a végrehajtást szenvedő fél, az igénykereseti előadást egész terjedelmében elismervén, igénylő Kiss Teréz elsó'bbségi igényét végzésileg megalapittatni kérte. A biróság okt. 6. — 1297. sz. végzésével igénylő elsőbbségi igényét 1017 frt erejéig az első rendű alperes — a végreh. foglaltató javára lefoglalt másod alperesi javakra mega'.npitotta. Ezen végzés ellen első rendű alperes Schafranek M. és társa semm. panaszszal éltek; m'.rt az elsőbbségi bejelentvények csak az árverés bevégzése után tárgyalandók, midőn jelen esetben árverés még nem tartatott. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a bíróság azon eljárás által, hogy a bejelentett elsőbbségi igény tárgyalására határidőt tűzött ki, az igényt letárgyalta, s a fölött határozatot hozott, — a perr. 297. §. bármely pontja alapján a megsemmisítésre okul szolgálható jogsérelmet nem okozott/' (1872. jan. 10. — 15239. sz. a.) Nem képez hivatalból észlelendő semmiségi esetet, ha a kereset kiskorú ellen adatolt be, de az a per folyama alatt nagykorúvá lelt, és a pert megbízott ügyvéde által tovább folytatta. Emiing Sziebner Erzsébet —- Leyer Bálint ellen Baranya megye telekkönyvi tör ényszéke előtt telekkönyv kiigazítása iránt rendes eljárás szerint pert indított s folytatott, mi a tszék 1871. martius 10. — 5838. sz. ítéletével akkép döntetett el, hogy felperes keresetével elutasittatott. Ez ellen felperes félebbezéssel élt. A k i r. t á b 1 a azonban az eljárásban hivatalból észlelendő semmiségi esetet talált fennforogni azon okból, mivel a felterjesztett telekjegyzőkönyvből látható, mi kép abban Leyer Bálint mint kiskorú van bevezetve, az pedig, hogy alperes a kereset beadásakor nagykorúságát már elérte volna, nincs kitüntetve; sőt az e miatt felkért anyakönyvi kivonatból világossá lett, hogy alperes a kereset benyuj'ásakor csakugyan kiskorú volt, tehát önképviseletre jogosítva még nem lehetett, mely hiba utólag sem hozatott helyre, miért a 297. §. 14. p. semm. esete forog fenn. — A Semmitőszék a tszék Ítéletét s megelőzött eljárást a 297. §. 14. p alapján megsemmisítendőnek nem találta. „tekintve, hogy a kereset beadásakor kiskorú alperes, utóbb nagykorúságát elérvén — az ügy érdemében szabályszerűen megbízott ügyvéde által védekezett; a pernek nagykorúságban történt elvállalása által tehát azon hiba, hogy a kereset ellene még kiskorúságában intéztetett — elegendően pótolva van." (1872. jan. 9. — 15783 sz. a.) Semmiségi esetet képez, ha a biróság az illetőségi kifogások felelt a 98. %-beli eljárást elrendeli akkor, midőn azon ki fogásoktól a fél téngleg elállolt azáltal, hogy be nem várva azok elintézését, megjelent s elleniről ál is beadta. A nagybányai kir. kincstár részéről — Katona Miklós s társai ellen, 2782 frt s járulékai iránt belső Szolnok megye tszéke előtt rendes per indíttatott, — melyben a perfelvételre határidő tüzetett ki. Első rendű alperes törvényes időben illetőségi kifogást lett, — de ennek elintézését be nem várva, a tárgyalási napon a pertárban megjelent, a kért halasztásba beleegyezett s annak lefolytá val elleniratát be is adta 1871. aug. 13-kán. A törvényszék 1871. sept. 20 kán intézte el az illetőségi kifogást, és 3020. sz. a. azon határozatot hozta : »h°£y a törvényes időben beadott illetőségi kifogás a perr. 98. §. értelmében a további törvényszerű eljárás végett a petcsomóhoz tétetni rendeltetik. Ez ellen felperes semm. panaszt adott be. A Semmitőszék annak helytadván, a panaszlott végzést megsemmisítette és az eljáró biróság helyébe lépett kir. tszéket utasította, hogy az illetőségi kifogásokat visszautasít va, az eljárást szabályszerűen folytassa ; „mert első rendű alperes, kinek nevében az illetőségi kifogás benyujtatott, be nem várva annak elintézését, a perfelvételi határnapon nem csak megjelent, hanem a kért s adott halasztások után, a nélkül, hogy az illetőségi kifogásokról említést tett volna, elleniratát 1871. aug. !3-kán már beadta, és e szerint az illetőségi kifográstól tényleg elállt; „ily körülmények között tehát az illetőségi kifogások bírói tekintetbe nem vétethetvén, azok felett a perr. 18*