Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 2. szám - A szóbeli felebbvitelről váltó- és csődügyekben

6 János mint tanúnak kihallgatása el rendelteit. A tanuzási jegyzőköny szerint nevezett tanú az átalános kérdőpontokra előadván, mikép alperes ellenféllel nemcsak sógorságban áll, hanem ellenségeskedésben is, mi abból eredt, hogy elóbb alperes meghatalmazottja lévén, később ezen meghatalmazása visszavonatott, miből ellenséges viszályok s összeütközések keletkeztek — ennélfogva kéri magát a tanuzástól felmentetni — de tovább az előadottakra az eskületételt is elengedtetni kérte. A tszék 1871. június 30. — 314. sz. a. végzésben: „minthogy Münich felperesi tnnu által vallomásában felhozott ason körülmény, hogy a bizonyító fél ellenfelével ellenségeskedésen áll, egyedül a tanúnak ez^n vallomására leteendő esküje által igazolható s ez kihallgatásakor meg nem történt—-ez okból meghiteztetése végett annak határnapul július 25. d. e. 9 óra ki tűzetik, azon hozzáadással, hogy eskületétele esetén a különös kérdőpontokrai tanuzástól fel mentetik. — Es arra megidéztetni rendeltetik, a perr. 206. §-ban foglalt és tanuzás vagy hitletétel megtagadásából folyó következményekre való figyel meztetéssel. Ezen végzés ellen Münich semm. panaszszal élt; — mert az átalános kérdőpontokuál kijelentette,hogy alperessel sógorságban áll; hogy Groldner A.jelen lakbér követelési ügyében alperes meghatalmazottjaként járt el, minek visszavonása köztük ellenségeskedést idézettelő; minél fogva a tanúskodást a 207. §-ként jogosan tagadhatja meg s igényelheti attóli felmentését. Továbbá a 206. §-t itt a tszék helytelenül alkalmazta, mert 204. §. szerint a tanú megesketése csak döntő ténykörülményekre a tanüzás befejeztével rendeltethetik el, s nem oly körülményekre, melyek a tanúskodást törvény szerint kizárják. És a törvényszék a 207. §. rendeletét mellőzvén, a jegyzőkönyvben nyilvánítottakra megesketését a 1 92 s 2U7. §. ellenére rendelte el — mely határozat törvény értelmében végre nem hajtható. A Semmit ő szék azt elvetette ; „m e r t annak megítélése, hogy panaszló a tanuságtéteíre bocsájtható, — illetőleg kötelezhető-e? — nem tartozik a Semmitószék hatáskörébe; „s mert azon okból, mivel a neheztelt végzés állítólag végre nem hajtható, csak a tanutállitó felperes élhetne a 297. §. 10. tételre alapított semm. panaszszal, — miután annak végrehajhatatlansága kizárólag csak neki okozhatna sérelmet, a mennyiben az által a felajánlott tanubizonyitás érvényesithetésétől elesnék." (1871. dec. 21. - 14752. sz. a.) Váltóvégrehajtásokra nézve a Marosvásárhelyi kir. Ítélő Tábla területén, ép vgy, miként a pesti kir. ilélő Tábla területén nem a perr. 378. §. szerinti 3 éves, hanem a váltóvégrehajtást szabályozó Í869. apr. 8. igazságügyministeri rendelet 67. §-a szerinti két évi elévülési haláridő áll fenn G-oldschmidt Frigyes — Steuermann Mózes ellen 170 frt váltó követelése iránt régebben folyt ügyében 1864. évben alperes ellen fizetési rendelvény adatott ki — melynek alapján félperes 1871. évben Naszód vidéki törvényszékhez végrehajtás elrendeléseért folyamodott és azt a tszék 1871. sept. 20. — 14G0. sz végzésével ugyanazon fizetési rendelvény alapján elrendelte. Ezen végzés ellen alperes semm. panaszt adott be; — mert az 1869. apr. 8-ki ministeri rendelet 67. §. szerint a váltóvégrehajtási jog két év alatt elévül; tehát felperes végr. joga azon rendelet életbelépte napjától a végrehajtási kérvénynek 1871. sept. 28-kán történt beadása előtt már el volt évülve. A Semmi tő szék a neheztelt végreh. végzést megsemmisitetíe; „mert a váltóvégrehajtások tárgyában 1869. apr. 8. kelt igazs. minist rendelet 85. §. bevezetése szerint, az e ro TI delet által szabályozott eljárás az említett §-ban foglalt eltérésekkel a Marosvásárhelyi kir. tábla területén is alkalmazandó; — ily eltérés pedig az elévülésre nézve nincs megalapítva, miután az a, b, c. d. e. f. alatti pontok e kérdésre nem vonatkoznak, — az e. pont pedig, mely által az 1850. jan. 25. igazs. rendelet 23- 27. §§-ai hatályon kivül helyeztettek, — ezek helyett az 1868. 54. t. cz. határozatait csak annyiban rendeli alkalmazásba vétetni, mennyiben ama hatályon kivül helyezett §§-ban az átal. perrendre történik hivatkozás, tehát tekintettel Ja hatályon kivül helyezett 26. §. intézkedésére, csak a mennyiben a váltó eljárásra vonatkozólag külön intézkedés nem létezik ; ezek szerint a M. Vásárhelyi kir. tábla területén is a fentebb emiitett 1869. april 8. igazs. minist, rendelet 67. §-ban szabályozott 2 évi elévülésnek levén helye, — miután jelen esetben a jogerőre emelkedett fizetési rendelvény, melynek alapján a végrehajtás kéretett még 1866. nov. 16-kán lett panaszló alperesnek kézbesítve; s miután azon minist, rendeletnek 1869. jun. l-én történt életbeléptétől számítva 1871. sept. 28-ig, mint a végreh. kérvény beadása napjáig két év lejárt — felperes végr. joga elévülvén s ezt a végreh. kérvény elintézésénél — hivatalból figyelembe venni kelletvén, — a semm. panasznak hely adandó volt." (1871. dec. 15. — 13791. sz. a.) Az imént közlött jogesettel kapcsolatosan ugyanazon dec. 12. teljes tanácsülésben még következő jogelv alapíttatott meg és vezettetett a Semmitószék dóntvénykönyvébe : „A végrehajtás elrendelésénél a fél állal annak elrendelése végett megkereseti bíróság a végréhajtási jog elévülését hivatalból is figyelembe venni köteles." Mert a kereseti jog elévülése és a végrehajtási jog elévülése közt lényeges különség forog fenn. Amazt természetszerűleg hivatalból figyelembe venni nem lehet,— utóbbit azonban annál is inkább, minthogy a végrehajtás az ellenfél kihallgatása nélkül is elrendeltetik. Legfőbb itciüszéki döntvény. (Lónyay Bernath jogeset.) Osztatlan lestvér szerzeméngei — zálogvisszaváltás által — egyszerű örökösödési osztály per tárgyául nem szolgálhatnak. A nöágbeliek a fiág állal folytatott s bevégzett zálogváltóperbe nem avatkozván, zálogváltási jogukat az ősiségi pátens