Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 13. szám - Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapotja 4. [r.]

Pest. 1873. kedden február 13. 13. szám. Tizennegyedik évfolyam. TŐKVEWXXEkl CSARNOK, Tartalom. Jogi reformjaink a igazságszolgáltatásunk állapotja.—Utasítás a bir. végrehajtókról. — Semm. döntv. T: Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapotja. IV. A megbukott Horváth-féle igazságügyministerium keletkezésétől, 1867. év óta, annak úgyszólván legelső perczeitól kezdve, az volt főellenvetésünk s panaszunk, valamint erélyes megtámadásaink tárgya, hogy az igazságügyi tervezetekben, munkálatokban rendszeresség nem követtetik. — Nem az volt szerintünk a baj, hogy ezen ministerium sokat nem dolgozott, vagy hogy épen mindent nem létesített, mi iszonyatos jogi chaosunkban létesítendő volt, hanem az, hogy a törvényhozási működésben a rendszeresség hiányzott. Sem az egyes jogi müvek, melyek előállíttattak, nem képeztek összhangzatos egészet; sem a különböző codificationalis munkálatok között nem volt feltalálható az összhangzás. Mindkét hiány egyaránt rendkívüli hátránynyal jár a jogkifejló'désre, a jogállapotok javulására. — Mert az első a jogi mü sikerét teljesen meghiúsítani képes; mig az utóbbi oly ellentéleket és összeütközéseket idéz elő, melyek csak a zavart szülhetik, és átalános jogi chaost vonhatják magok után. Azért is, épen s főleg ezen okok miatt, öt hosszú év lefolyta után, jogéletünkben, törvénykezési állapotainkban legcsekélyebb haladásnak s javulásnak sincs nyoma. És ugyanezen, a legnagyobb codificationalis járatlanságot tanúsító irány, ezen zűrzavaros, sötétben tapogatódzó szellem — átment mindazon munkálatokra is, melyek a bírósági rendszer reformjára vonatkoznak. Mellőzzük annak ismétlését, hogy a bírósági reform kezdetlegesen legeló'ször is a felsőbb bíróságok reformjával kezdetett meg, mi nem egyéb, mint a házépítést a tetőzettel kezdeni meg. Most ismét az alsó bíróságok önmagokban, elkülönítve szerveztettek, a nélkül — hogy a felebbviteli rendszer érintetett volna. De magában az alsó bírósági szervezet munkálatában is a legkirivóbb ellenmondások s következetlenségek tűnnek fel. Ennek egyes részei közt sincs semmi öszhangzás. A rendszerességnek itt sincs semmi nyoma. Ugy hogy — mondjuk ki őszintén — a legszomorúbb kilátásaink lehetnek törvénykezésünk legközelebbi jövőjére — miután arra kétségtelenül a bírósági szervezetnek legnagyobb befolyása van. Csak a kirívóbb, nyomasztóbb következetlenségeket s ellentéteket fogjuk elősorolni s tárgyalni. A tudomány a codificatio terén tisztára hozta, hogy nem lehet egy államban sem sok törvényszéket felállítani; — mert mellőzve a súlyos pénzügyi terheket, azoknak kelló szellemi kiállitása sem érvényesíthető. — E mellett azonban kimutattatott az is, hogy a nép jogérdekei mulhatlanul szükségessé teszik minél több egyes biróság szervezését. — Mind a codificatiói vizsgálódások, mind a jogtapasztalat adatai azt eredményezték, hogy a törvényszékek kisebb számának — az egyes bíróságok nigyobb száma által kell kiegyenlittetni; mi legjobban kielégítheti azon fontos érdeket is, mi a népre nézve a bírósági közelségben rejlik. Igazságügyministeriumunk, illetőleg annak legnagyobbszerencsétlenségét képező codificationális bizottmány eredeti tervezetét, sok törvényszéket állítani, elejtette, a szakértők öszhangzó nyilatkozataira, melyek közt lapunk fejtegetései legelőször jelentek meg. Midőn azonban azt elejtette, nem fogta fel egyszersmind azt, mi annak szükségképi kiegészítése leendett. A kevesb törvényszék elvét elfogadta, de ahhoz nem csatolta a minél több egyes biróság szabályát. — E szerint a szervezetben az vált kiindulási pontul, hogy: kevés törvényszék, kevés járásbíróság — mi a mai tudomány s codificatió elveivel, tapasztalataival merő ellentétben áll. A törvényszékek száma tetemesen leszállittatott — az előbbi rendszer tekintetéből, mit mi most is egyedül helyesnek tartunk ; de e mellett az egyes bíróságok nemcsak nem szaporitattak, hanem azok is kevesbítettek. És ez egy oly ellenmondás s következetlenség a tudomány s codificatió tapasztalatai irányában, minek nagyon is súlyos kifolyásai leendnek. Már is látható, sőt panaszok is hallhatók, hogy az egyes birósági távolság felette nagy, hogy az rendkívüli teherrel s veszteségekkel fog járni. De nem fog elmaradni egy talán még szomorúbb eredmény sem, az t. i., hogy az egyes bíróságok, tekintve tulterjesztett hatáskörüket is, — mi szinte nem egyezik meg az egyes biróság helyesb, józanabb elveivel,— nem fognak képesek lenni teendőik nagy halmazának megfelelni. — És ezzel az egyes bíróságoknál az igazságszolgáltatás gyorsasága, pontossága meg leeud semmisülve; és megsemmisítve a birósági reformnak egyik legfőbb feladata, az, mi a néptömeget legközelebbről érdekli. Ily feltűnő hiba s ellenmondás továbbá a szervezetben az, mikép a biróságok mai számának, — a birói személyzet meg nem felel, azzal nincs öszhangzásban. — A biróságok száma jelen szervezetben sokkal kisebb, mint volt ősi rendszerünkben ; a megyei egyes biróságok — szolgabiróságok — száma tetemesen leszállittatott, a mezővárosok, rendezett tanácsok bíráskodása megszüntet etett, a megyei s kir. városi törvényszékek megtizedeltettek. — Midőn a biróságok igy megkevesbítettek, mit mi csak egy részében helyeselhetünk; szükségképi következés s követelmény az leendett, hogy ahhoz aránylag a biróságoknál a birói személyzet szaporitassék. A mi codificatoraink azonban épen ellenkezőt tettek; — midőn a 13