Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 101. szám

404 tárgyalás befejeztével hozott ítéletében kimondotta, hogy \ a haszonbérlet megszűntnek veendő és alperes köteles | 1873 jan. 1. napján a bérleti jószágot visszaadni. Ez ellen alperes részéről semm. panasz adatott be; melyben ismételi, hogy a bérleti szerződés csak akkor jár le, ha a szerződési idö letelt; ha pedig az a kikötött idő előtt valamely más okból hatályon kivül helyeztetnék, akkor az nem lejártnak, hanem megszűntnek tekintendő. A perrend az idő előtti megszüntetésnek csak egy esetét, a bér nem fizetés miattit tartalmazza, mint olyat, mely sommás eljárás alá tartozik, és más esetként a szerződés lejártát sorolja elő, az utóbbi kitétel, ,szerződés lejárta' nem értelmezhető tehát ugy is mint a szerződéinek idő előtti meiszüntetése is, különben a törvény az egy fajés nembeli fogalmat mint coordinálíakat állitotta volna egymás ellenébe, mig a nembeli fogalom a fajbeliben ben foglal tátik. — Ha a 93 §. e pontja a bíróság által vett értelemben lenne magyarázandó, akkor e szavak : „a bérlet r és haszonbérlettől való elmozdítás iránti keresetek" — teljesen elegendők lennének, és azon hozzátétel, „a szerződés lejárta, vagy bérfizetés elmulasztása miatt" nemcsak felesleges, sőt helytelen is lenne. Es ha ez áll, akkor áll az is,hogy jelen ügy nem tartozik sommás eljárás alá,mivel a haszonbérlet ideje csak 1879-ben jár le. A Semmitőszék e panasznak helytadva, az idézett végzést, az azt követő ítélettel együtt megsemmisítette, a kir. jbiróságot ez ügyben illetéktelennek kimondotta, s felperest rendes peruira utasította; „mert felperes jelen haszonbér felmondása iránti keresetét részint a haszonbéri szerződés biztosítás adása iránti feltételének nem teljesítése, részint a haszonbérlőnek a szerződésben kifejezetten nem emiitett elhalálozása indokából indítván; az ily keresetek a perr. 93 §. e pontja alá nem vonhatok, mihez képest a semm. panasznak a 297 §. 5. p. alapján helytadni kellett." (1872 dec 5. — 15581 sz. a.) Jogiroilalmi szemle. (V é g e.) Vidéki kiadó válalkozóink — daczára a tudományos irodalmi üzlet nyomoniságainak, — nem csekély részvétet, sokszor áldozatkészséget tanúsítanak, irodalmunk emelésénél s terjesztésénél. Tudományos törekvéseink kedvezőbb helyzetében, kéteégteleuül ezek is nagyobb erőt, több vállalkozási készséget fejtenének ki irodalmi vállalatokra. — Buzgalmuk, hazafias szellemük tanúságául szolgálhatnak a következő vállalatok is. „Büntető jogtan — kül- s belföldi források után — jogtanuló ifjúságunk, bíráink s ügyvédeink használatára. Irta K ő r ö s y Sándor pápai jogtanár. I. kötet. — Bevezetés. Az anyagi büntetőjog átalános része; és a különös rész első füzete. Pápán 1872. — 227 lap. 8° ára 2 for. — Megrendelhető mind a munka zerzőjénél, mind Vajdits Nándor derék magyar könyvkereskedőnél Pápán. j Ezen mü — ez idő szerint — vidéki szakirodalmunknak j legjelesb, legbecsesb termékét képezi de a mely egyszersmind átalános szakirodalmunk terén is kitűnő helyet foglalhat el. — Mert nem a specificus magyar — hanem az átalános európai jogtudomány színvonalán álJ. Nem szorítkozik azon szük korlátokra, melyek.' közt forganak rendesen jogszaki iróink s államfér fiaink ; hanem felemelkedik azon magasb nézpontokra, melyeket az ujabb kor átalános jogkifejlődése tár fel előttünk. — A külföldi német és franczia büntetöszaki jogtudósokkal épen oly ismeretes, mint a nevezetesb kültörvényhozási munkálatokkal. — De azért e munka nem tzáraz, puszta lemásolása a külföldieknek, mint rendesen egyetemünk elhíresztelt tanárainak, Hoffraannak, Konecknek vásári munkái; hanem önálló gondolkozás, combinatio, összehasonlítás eredményeinek kifejezése. — E szakban nemcsak a legújabb munka, hanem a legajánlhatóbb is; főleg miután gyakorlati érdekekből is, specificus magyar büntető jogi törvénykezésünk tekintetéből, ügyvédeinknek épen ugy mint biráinknak ' hasznos útmutatóul s forrásul szolgálhat. — Minél nagyobb elterjedést kívánunk ezen becses munkának. Figyelmet érdemel Stein kolozsvári könyvárus következő czimü kiadmánya is, mely régebben kezdetett meg s közelebbi időkben fejeztetett s jelent meg egészen — u. m. „Magyar polgári törvénykezési rendtartás (1868: 54. t. cz.) Felvilágosító és utasító jegyzetekkel kisérte Grroisz Gusztáv jogtudor, s kolozsvári jogtanár. Kolozsvárott. Kiadja Stein János erdélyi muzeumegyleti könyvárus. 1—4 füzet 8° 659 lap. — ira 5 forint. Kitűnő alapossággal irt munka, melynek jóhasznát vehetik mindazok, kik a tötvénykezéssel foglalkoznak, vagy azt tanulmányozniok kel]. Gyakorlati hasznosságát nem kevéssé emeli az, mi kép a semmitőszéki gyakorlatot figyelemmel kisérte, és azon döntvényeket, melyek 1871-ig keletkeztek, a törvény illető helyein pontosan felhasználva — mi a törvény oly számos kételyeinek felvilágosítására s eltávolítására nem csekély befolyással lehet. — Es midőn magát a törvényt eredeti szövege szerint közli, egyszersmind hozzáadta mindazon régibb s ujabb rendé leteket is, melyek a törvénykezési jognak egyik vagy másik tárgyát érintik. Azonkívül minden intézményt — az eljárás egyes alkatrészeit — a jogtudomány szempontjából elméletileg is bevezeti és ismerteti, mig külön az egyes szabályokat felvilágosításokkal, magyarázatokkal kiséri. — Kétségt len mikép jogirodalmunkban kivá'óbb helyre érdemesithető. Ugyanazon kolozsvári kiadónál jelent meg a következő munka is: ,Helység névtár.' A királyhágón inneni rész (Erdély) községeinek betűrendes névtára. A közigazgatási s legújabb törvényszéki felosztás szerint, a postakerületek, adóhivatalok és az országos vásárok kimutatásával. Hivatalos adatok után összeállította B. L. Kolozsvárott. Stein Jánosnál. 1872. — 8 rét 148 lap. Ara 1 f. 50 kr. Mindazoknak, kik Erdély szervezeti felosztásáról tudomást akarnak magoknak szerezni — hasznos kézikönyvül szolgálhat. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 fr negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11 -ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1872. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, Sándor-utcza, 13. sz. a.