Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 11. szám - Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapotja. 2. [r.]

Pest, 1872. kedden február 6. II. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARKOK, Tartalom. Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapotja. — Legf. Ítélőszék kimutatása 1871. évről. — Semm. döntv. * Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapotja. II. A jogi codiíicatió történelmét mindeddig senki sem irta meg, kétségtelenül legnagyobb veszteségére és szerencsétlenségére elhirhedett ökrös codificationalis bizottmányunknak, de parliamentáris törvényhozó testületünknek is, melyek abból legalább a codificatiói eljárás azon lényeges alapszabályait megtanulhatták volna, melyeket bűntelenül soha sem lehetett lábbal taposni,melyek botrányos kudarcz nélkül sehol sem mellőztethettek. — Oly kudarczok, — melyek a jogi szervezésben, codificatióban s törvényhozásban nem is tűntek fel sehol európaszerte oly mérvben, mint a milyeket a magyar törvényhozási közegek a lefolyt öt év alatt felmutathatnak. Habár azonban a jogi codiíicatió tüzetes történelmével nem dicsekedhetünk is, — de az európai codifieatióknak egyes részleteikben, műveleteikben, s nyilvánulásaikban való tanulmányozása még is elégséges tájékozást nyújthat a codificationális eljárás helyes, üdvös irányszabályai iránt, — mindazoknak, kik azokat tüzetes s folytonos, hosszasb tanulmányozásuk tárgyává teszik, — ha tehát nem azon Ökrös-Szilágyi D ez só-féle — tegnapról mára született codíficatoroknak is, kik Deus ex machina-ként minden előleges készültség s mélyebb tanulmány s ennek minden ténylegesnyilvánulásai, tehát felismerhető bizonyítékai nélkül egyszerre mint codificatori portentumok szerepelnek Magyarországban, kiknek utóbbikával, hogy a testimonium paupertatis nationalis — teljes legyen, a bécsi „Pressé-k" mint jövendőbeli igazságügyi ministerünkkel ijesztgetnek bennünket. Ama codificatiói tanulmányok mindenkit elvezethettek azon eredményre, mely e téren valódi axiómaként tekinthető' : miszerint a jogi szervezésben minden foltozgatás, minden kikapkodás, szóval minden összefüggés s elvegység nélküli munkálat, önmagában hordja a sikertelenség magvait, ha— nem a legkárosabb jogi hátrányok forrásait. Ertjük itt különösen a rendszeresség hiányát, mellőzését, mi abban nyilvánul, ha a codificationalis müveletekben hiányzik az összhangzás, ha a jogi törvényhozás nem nyugszik elvegységen, ha a reform intézkedések habozást, foltozgatást, ingadozást s bizonytalanságot tartalmaznak; és a mely eljárásnak kifolyásai a legüdvösb jogi intézmények sikerét is meghiúsítják. A külállamok törvényhozási történelme bőséges adatokat nyújt az iránt, hogy a legüdvösb reform-elvek s intézkedések a hibás, félszeg, gyakorlatlan kivitelen hajótörést szenvednek. Nálunk azonban nemcsak a kivitel rendesen elhibázott, főkép ha az oly kétes jellegű emberekre bizatik, mint Csemegi — hanem elhibázottak és | roszak már magok azon alapok, melyeken a codificatioI nális müvelet nyugszik. Mert ez kezdettől fogva következetesen legújabb időkig csakis az elvegység hiányát, a teljes rendszeretlenséget tünteti elő. Ezúttal azonban nem foglalkozunk azon zűrzavaros, minden szakképzettség nélküli eljárással, mely 1867-ben a Tóth Lőrinc z-féle codificationalis korszakot oly szomorúan jellemzi — mire azonban később visszatérendünk; most csak a legújabb reform (?!) mozzanatok vonván magukra egész figyelmünket. Azon mozzanatok, melyek a bírósági szervezést érintik. Ez legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a codificationalis bizottmány szellemi hitványságának, nyomorúságos tehetetlenségének. Két elvet tűztek ki czégül zászlajukra, mint a jog! biztosság s tökéletesb törvénykezési rendszer állítólagos palládiumait: a kinevezés és elkülönítés elvét. Az elsőt azonban a szükséges biztosítékok nélkül alkalmazták, mi a minister ön kényszerűségére vezet, mint azt jelenleg számtalan tényekben csakugyan kifejezve is találjuk; — mig a másikat következetesen, minden alkatrészeiben nem valósították. — És igy azok csak üres, ámító czégül szolgálandnak, a várt, keresett tényleges reform nélkül. Ehhez, a bírósági rendszert illetőleg járultak számos egyéb baklövések, tudatlanságok, melyeket részletesen elősorolni, későbbi, tüzetetesebb fejtegetésekre kell fenntartanunk, ez alkalommal szorítkozván legközelebb égető sebünkre, a most összetákolt bírósági szervezésre, illetőleg ennek leglényegesb, legéletbevágóbb hibájára. És ez nézetünk szerint abban áll,hogy e szervezés minden adatok nélkül eszközöltetett, s dolgoztatott ki, melyek a dolog természeténél fogva a törvénykezés gyakorlatából s a nemzetgazdászati térről szükségkép meritendők lettek volna. Es pedig szükségkép kiválóan a törvényszékek birói számának biztos s alapos meghatározására nézve, mitől, mint minden szakértő tudja, a jogszolgáltatás tökéletesítése, s főleg gyorsítása lényegesen feltételeztetik. Azon eljáráshoz, mely e részben a bírósági szervezésre nézve követtetett, basoulót Európa egy államában sem találhatunk. Mindenütt, hol a bírósági szervezést tervezik, mindenekelőtt a legnagyobb gonddal gyűjtik össze a gyakorlati jogélet adatait, s azokat minden oldalról tanulmányozzák, hogy biztos kiindulási pontokat nyerjenek arra,hogy a törvényszékek mily bíró számmal, s az egyes bíróságok mennyi személyzettel láttassanak el. Az ily adatok alapján, a fenforgó szükségeknek megfelelőleg, különböző vidékenkint különböző birói számú törvényszékek szerveztetnek, a helyi érdekek s körülmények szerint több vagy kevesebb bíróval. 11