Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 100. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához 14. [r.]

398 ennek az o. p. t k. 443. 468.469. 527. 1398. és 1500. §§-ban megállapított nyilvános bizalmat birni kell; ugy ezen a tkvön kivül levő akadályozó és félbenszakitóokok harmadik személyeket, valamint az emiitett határidőt meg nem illetik; mert különben mindig kétes maradna, váljon a tkvben előforduló bekeblezések teljes jogerőre emelkedtek, és a hitel alapjának tekinthetők-e? A tapasztalásból tudjuk, hogy a legtöbb törvényhozás a tkvi intézvény fennléte óta a mai napig a tkvi bevezetés által nyert jogok biztosítására kiváló figyelmet fordított; és csak azon irányban merült fel kétely és ellennézet, ahol az elbirtoklás és elévülés jött szóba. Ezeket elmellőzni, és a különös figyelmet, melylyel a bevezetések a nyilvánosság és a különlegesség elvére alapíttattak, nevelni és nem megszüntetni a főczél, mely egy tkvi szabályzat körébe tartozik. E czélból a 149 §-ban felszámított fő esetek a leendő magánjog alapján megbirálandók; ellenben a 150 §-ban azon esetek számitvák fel, melyek érvényessége iránt legfőlebb egy év alatt, és pedig azok beadványozása óta számítva lehet perrel fellépni. A büntető bírósági vizsgálat folytán keletkezett feljegyzéseknél még szinte némi pótlás lenne szükséges. A 154 §-ban az esetre történik rendelkezés, ha a büntető biró a vádlottat bűnösnek nyilvánította, és a sértett felet a polg. útra utasította, ki ismét köteles 90 nap alatt a keresetet beadni, ellenkezőleg a feljegyzés törlesztetik, de rendelkezést nem tesz, ha a büntető biró felmentő, vagy bizonyítékok hiányábani beszüntető határozatot hoz. Miután ily esetben ugyan az előbbi okok harczolnak, ugy elrendelendő volna, hogy ily felmentő bűnügyi ítélet folytán is a sértett fél ugyanazon emiitett határidő alatt polg. utón és azon következmények mellett keresetét adja be. Ez mindkét félnek érdekében történik. Ezen esetekben szükséges a fentebbi határidő meghatározása, részint mert a sértett felnek lehetségessé kell tenni a polg. uton való további keresetet, miután a fenyítő eljárás bevégeztéig az egy évi határidő könnyen elmúlhatott, s így a fél vétke nélkül az őt illető megtámadási jogából kizárva lehetne; részint azért, hogy az ellenfél határozatlan ideig tartó perfeljegyzés tűrésének kitéve ne legyen. Ha az elévülés által valamely jog megszűnt, ugy a tulajdonos, kinek ingatlanján vagy követelén azon jog bekeblezve van, más eszközzel a törlést nem eszközölheti, mint per utján nyert oly ítélettel, hogy azon jog elévült vagy elévülés által megszűnt és hogy ezen jogerőre emelkedett ítélet alapján a törlést kérje. Mintán azonban egy törvényesen bekeblezett jognak elévülése a nyilvánosság és törvényesség elve, és a polg. t. k. 1500 §. rendelkezése folytán azoknak hátrányára nem lehet, kik a tkv. hiszemében a törlesztendő jogra további jogot nyertek, mielőtt itéletileg az elévült jog törlése elrendeltethetett; ugy itt szinte szükséges a per megkezdésével egyúttal — mint azt már előbb előadtuk — a pert feljegyeztetni, hogy az a per folyama alatt el ne adassék és terheltessék, mi által a már bekövekezett elévülés megszűnik. Ezen joggal a 155 §. szerint az adós is élhet, ha az érvényesen bekeblezett követel máskép, mint rendesen a kifizetés által elenyészett volna, — es pedig azon oknál fogva, mert a nyilvánosság ós törvényesség elve és a p. t. k. 469 §-sa szerint a harmadik személyek irányábani fizetést, kik időközben a tkv. hiszemében a követelt macát vagy arra további jogokat szereztek, mielőtt az itélet alapjáni törlés történt volna, nem érvényesíthetik, és így a', adós azon helyzetbe jutna, hogy ezen adósságot még egyszer lefizessé. Ez ellen ugyan azon Kifogást lehetne tenni, hogy az adósnak meg sem kellene engedni a törlés feljegyzését kérhetni s ez által "minden bizonyíték nélkül a pernek hosszadalmas tartama alatt a hitelezőt követelének tuladásában vagy terheltetésében gátolni; mert az 1426 §. szerint az adós jogosítva van a fizetésről nyugtát követelni, melynek alapján a törlést, vagy legalább a törlés előjegyzését kérheti, s így minden lehetséges tuladást vagy terheltetést meggátolhatja,. Ily módon az adós az 1425 §. szerint a pénzt birói kézbe leteheti, és a 91 §. szerint a törlés előjegyzését kérheti. Ámbár megengedhető, hogy egy követelnek elévülése és lefizetése közt a fentebbi irányban lényeges külömbség fordulhat elő, de azért nem szabad elfelejteni, hogy ezen külömbségnek nem mindig kell előfordulnia; mert a gyakorlati életben sok esetben az adós kényszerülve van, a pénzt a hitelezőnek azon bizodalommal elküldeni, hogy a hitelező a nyugtát forduló postával átküldi. — Ez esetben azután szándéko-an vagy véletlenül megtörténhetik, hogy a nyugta nem jön vissza és az adós kénytelen a keletkezhető még egyszeri fizetés hátrányának elháritása tekintetéből perrel fellépni; következőleg nem lehet neki a perfeljegyzést megtagadni. Egyébiránt tagadhatlan, hogy mind az elévülés, mind a fizetés esetében oly perfeljegyzés fordulhat elő, mely azután alaptalannak derül ki, s igy azon esetben a hitelező szabad rendelkezési tehetsége jogtalanul korlátoltatott. Miután azonban ezeu eset a feljegyzés eszközlésénél csak gondolható, nem pedig valónak tekinthető, ugy ezen kérdéses feljegyzés megengedhetősége ellen valami jelen| tékenyebbet felhozni nem lehet. Máskép kell a dolgot felfogni ha a tkvből világosan kiderül, hogy a perfeljegyzés meg nem engedhető; ha például a kölcsön bekeblezésétől az elévülés alapján való perfeljegyzési kéret beadásáig csak tiz év folyt volna el, vagy ha az időben, midőn a perfeljegyzés kéretik, a követel másra engedményezve találtatik. Ily esetekben a perfeljegyzési kéretnek helyt adni nem lehet, miután a bírónak minden tkvi beadványnál megvizsgálni kell azt, váljon az a tkkönyvvel összhangzásban van-e? Azért a 155. §-hoz jó volna még hozzá fűzni, hogy ha a tkvből kivehető, miszerint a perfeljegyzés a le nem folyt elévülés, vagy harmadik személyek által szerzett jogok miatt meg nem engedhető; tehát a le nem folyt elévülés esetében a beadványozó hivatalból vissza utasítandó, a harmadik személyek által szerzet jogok esetében pedig az ellentél kihallgatása mellett határozandó. — Végre ha a tulajdonos valamely bekeblezett tétel történt kifizetését álliitja, de azt kellőleg be nem bizonyíthatja, ugy a p. p. r. t. szabályai szerint rendes keresettel a hitelezőt vagy örököseit megidézheti. Az örökösök mindenkor hirlapilag megidézendök.