Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 97. szám - Az örökösödési eljárás és a Semmitőszék ide vonatkozó irányelveiről

Pest, 1872. kedd dccz. 10. 97 szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Az örökösödni eljárás stb. — Legf. itélőszéki döntv. — Semm. döntv. X Az örökösödési eljárás és a Seniniitöszék ide vonatkozó irányelveiről. Kovács Béla úrtól. Mindazok, kik az örökösödési eljárással tüzetesen foglalkoznak, — örvendetes tudomásul veszik a m. kir. Curia semmitőszéki osztályának azon intézkedését, hogy az öröködési eljárás terén — az egyöntetűség létesithetése tekintetéből — teljes tanács-ülésben általános irányelveket igyekszik megállapítani. Ismerjük az 1868. 54. törvényczikknek az örökösödési eljárást szabályzó részét. — Sajnosán kell bevallanunk, — hogy az leginkább rosz, s különösen hiányos oldaláról ismeretes. — Oly annyira hiányos és selejtes szerkezetű nz, — hogy szaklapok és nem szaklapok többszörösen, folytatólagosan egymást követő', több hasábokat betöltött czikk-sorozatokkal igyekeztek annak hiányait kimutatni; — mai napig is közlik még lapjaink az örökösödési eljárást szabályzó törvény hiányait szelló'ztetö czikkeket; — s hogy ezek még most sem értek véget, — ez azt mutatja, hogy a törvény hiányai majdnem kiaknázhatlanok, s hogy e bajon segíteni kell. Őszintén kimerem mondani, hogy én részemről tökéletesen meg vagyok abban győződve, miszerint azok, kik az 1868. 54. törvényczikknek, az örökösödési eljárást szabályzó részét szerkesztették, — a hagyatéki eljárással gyakorlatilag tüzetesen nem foglalkoztak. — Hiszem, hogy olvastak s elmélkedtek felőle, de gyakorlati ismeretük — az általuk szerkesztett törvény által szabályzóit — hagyatéki eljárásról nem volt. — Pedig az elméletnek a gyakorlat gyakran oly nehézségeket, akadályokat gördít elébe, hogy az nem kivihető; s ha mégis kötelező erejűvé tétetik, c.-ak zavart és bajt szül. — Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy az elméletnek ellensége vagyok, s attól idegenkedem, — csak azt akarom jelezni, hogy szeretem azt a gyakorlati élettel öszhangzatba hozva, kiengesztelve látni. Az örökösödési eljárást szabályzó törvénynek sok szakértők által szellőztetett hiányai okozzák azon bábeli zavart, — mely az örökösödési eljárás körül uralkodik; — itt igazán valónak bizonyul be azon közmondás: „valahány ház, annyi szokás;" — a hány törvényszék és jájásbiróság létezik, — annyiféleképen intéztetik a hagyatéki eljárás; — mert az egy és ugyanazon törvényszék területén létező járásbíróságok is külömböző módon tárgyalják a hagyatékokat; s ezen rendszertelenség ép oly otthonos az árvaszékeknél, mint a bíróságoknál. így például, — hogy állításomat igazoljam — vannak vidékek, hol az esetben, ha a hagyaték tárgyát csupán ingatlan, vagy pedig vegyest, ingó és ingatlan vagyon képezi; a hagyatéki eljárást majd az illető jbiróság — majd a kir. törvényszék teljesiti, a szerint a mint a járásbíróságnál vagy törvényszéknél kérelmeziks szorgalmazzák az érdekelt felek annak folyamatba tételét s elintéztetését. Más helyeken ellenben, — kivétel nélkül minden hagyatékot — a járásbíróságok tárgyalnak, — azonban ismét más helyeken a járásbíróságok az 1868. 54. t. cz. 583. § nak azon értelmezést adják, hogy ők csupán csak az ingókból álló hagyatékra nézve illetékesek; s oly esetekben, ha a hagyaték tárgyát ingatlanok is képezik, vonakodnak az eljárástól, s az ily hagyatékokra vonatkozó iratokat beküldik az illető törvényszékhez; különösen gyakori volt erre a példa, midőn a budai kir. törvényszék is ily értelmű határozatban állapodott meg, — mely annak idejében lapok utján is közölve lett. — A törvényszékek azomban a járásbíróságok teendői közé sorolván a hagyatéki tárgyalásokat, — visszaküldték az iratokat az azokat beterjesztő járásbíróságokhoz; — ez magában véve szép mulatság ugyan, — csakhogy ezen szép mulatságból eredett illetékeségi összeütközés, — a bíróságoknak nem kevés idejükbe, a feleknek nem kevés boszuságuk — s gyakran kárukba is került és kerül mai napig is. Némely járásbirósági területeken a hagyatéki leltározást — more patrio — a községi biró és jegyző, — máshol a végrehajtókhoz kiadott igazságügyministeri utasítás 12. §-sa folytán a végrehajtók, — harmadik helyen ismét a „szolgálati utasítás" 41. §-sa értelméuél fogva a járás- vagy aljárásbirák teljesitik. — Mert hát van benn elég módunk s válogathatunk; s mivel a ministeri utasítások egyike azt mondja, hogy a végrehajtó; — ugy de a ministeri utasítások másika meg azt rendeli, hogy a járás-, vagy aljárásbiró leltározzon; sokan tehát ugy vélekednek, hogy mivel a hivatkozott ministeri két rendbeli utasítás egymással ellenkezik, ennélfogva egyiknek se legyen igaza, hanem legyen ugy mint azelőtt volt. — Egyébként gyakoroltatik még a leltározás némely helyeken a szerint is, hogy a járásbíróság! irnok kocsira ül, — beutazza a kerületet, teljesiti a leltározásokat; — a fölvett jegyzőkönyveket azután oda haza aláírja a járásbiró, — ki külömben a leltározásnál jelen nem volt. A hagyatéki leltározást szabályzó ministeri rendeletekre vonatkozólag nem tartom fölöslegesnek megjegyezni, hogy azon jogelvből kiindulva: „lex posterior, derogat priori", — az utóbb kibocsátott szolgálati utasítás 41. §-sa, mely szerint a járás-vagy aljárásbirák hivatvák a hagyatékok leltározására, — hatályon kívül helyzi ugyan a bírósági végrehajtókhoz kiadott ministeri utasítás 12. §-sát, mely a végrehajtók teendői közé sorozza a hagyatékok leltározását; tehát a szolgálati nta-