Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 95. szám - A végrehajtási jog elévülésének kérdéséhez

Pest, 1872. kedd decz. 3. 95. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: A végr. stb. — Simon János stb. — Legf. itélöazéki döntv. — Semm. döntv. v A végrehajtási jog elévülésének kérdéséhez. Koraáromy Károly ügyvéd úrtól. E szaklap f. évi 83. 84. és 89. számaiban szőnyegre hozott s a hazai jogászközönség előtt vita tárgyává tett fentebbi igen érdekes s ugy elméleti, mint gyakorlati szempontból nagy fontosságú jogkérdésnek: a végrehajtási jogelévülése kérdésének lehető megfejtéséhez s az erre irányult eszmék és jogfogalmak tisztázásához szerény véleményem előadásával részemről is hozzájárulni óhajtván: bátor vagyok e tárgy bani igénytelen nézeteimet kifejteni, és ezen szaklap tisztelt olvasó közönsége elé terjesztve, az illető szakértők komoly s nagybecsű figyelmébe ajánlani. Sajnálattal bár, — a mennyiben jobban szeretném az e fontos tárgybani vélemény egységet — de határozottan s erős meggyőződésem folytán ki kell jelentenem, miszerint én a jelen kérdést tárgyazólag e szaklap hasábjain előttem nyilatkozott szakértők véleményét egyáltalában nem oszthatom. Én az ellennézetüekhez tartozom, azokkal vagyok egyértelemben, és azokkal együtt azt állítom : hogy a végrehajtási jogcselekvénynek, a polg. törv. rendt. 378. §-ában kiszabott három év alatti elmulasztása fennálló alaki törvényeink s törvénykezési jogrendszerünk szerint semmikép nem orvosolható, s hogy ennélfogva ama jogcselekvény elmulasztása nemcsak a végrehajtási jognak, de magának, a végrehajtási jogalapját képező jogérvényes Ítélet- vagy peregyességnek s ebből folyólag a per tárgyának is elévülését vonja maga után. És ezen véleményemet a törvény világos rendeletén kivül, — mely az idézett polg. perrendt. 378. §-ában határozott és minden kételyt kizáró kifejezést nyert, — magából az elévülés alapeszméjéből, az ide vonatkozó törvények jogfogalma, — s egyenes és biztos analógiájából indokolom. A felhívott alaki törvény ugyanis nyíltan s félreérthetlenül kimondja a kiszabott 3 év alatt nem érvényesített, sőt érvényesitni meg sem kisérlett végrehajtási jog elévülését. S e részben nézetkülönbség nem is létezik S a fölvetett és vitatott jogkérdés tisztán csak a körül forog: orvosolható-e azon elévülés? s ha igen, mikép? Minthogy pedig a törvényrendelte elévülésnek alapeszméje azon jogi vélelemben rejlik, miszerint ha az elévülés tárgyát képező dologhoz, vagy követeléshezi jogáról, annak tulajdonosa, vagy e tulajdonos jogutóda lemondott, vagy azt az irányában kötelezett félleli kiegyezés folytán önként elenyésztette: — kétséget nem szenved, miszerint a törvényszei ü elévülés még csak lehetőségét is kizárja mindenféle jogorvoslatnak. A minthogy az adósságokra vonatkozólag anyagi magánjogi törvényeink által kimondott 32 év alatti elévülés tekintetében nem is vitatja senki a perorvoslatok bármely nemének alkalmazhatását is. Már pedig az elévülés jogalapja, s az ezt rendelő törvény czélja s indoka ugyanaz levén, igen természetes, hogy ha az elévülés egyik neménél kizárvák a jogorvoslatok: nem lehet azoknak helyük az elévülés másik neménél sem. Mert áll ama czáfolhatlan jogelv: „ubi eademestratio, eademest dispositio legis." Ismétlem azért, hogy a polg. perrendt. 378. §-ában kiszabott 3 év alatt érvényesíteni elmulasztott végrehajtási jog elévülése szerény véleményem szerint egyáltalában és semmi kép nem orvosolható, s hogy a végrehajtási joggal együtt, mely sokkal erősebb a perfolytathatási jognál, annak alapja: a birói jogérvényes Ítélet, avagy peregyesség, ugy a per maga és annak tárgya is végkép elévül. Valóban óhajtandó volna, hogy a szakértők közül minél többen hozzá szólnának e fontos tárgyhoz, s ez által lehetővé tennék a vita tárgyát képező igen érdekes és gyakorlati értékű jogkérdés alapos megfejtését. Simon János — Csapó telekkönyvi ügyhöz. (Legfőbb itélőszéki határozat.) Ezen peres ügy ,Egy különös telekkönyvi jogeset' czim alatt e szaklap f. évi nov. 8-ki — 88-ik — számában lett megismertetve. Ebből látható volt, hogy Kiss — Csapó Ida végrendelkezése folytán a fehérmegyei baracsi jószág tulajdonjoga 1861-ben a végrendeleti fóörökös Csapó Vilmos nevére átíratott akkép, hogy ez a várományosok és végrendeleti hagyományosok igényeinek hátrányára nem szolgálhat. — Ezen jószágra Simon János s neje 1000 db. aranyból álló követelése 1862 nov. 3-kán bekebeleztetett — mi 1870 végéig meg nem támadtatott. Az utó örökös Csapó Sándor Dániel végrendeleti jogai 1870 június 19-kén jegyeztettek be. — És a terhelhetési tilalom ezen birtokra csak 1870 nov. l-jén jegyeztetett fel. Barna Ferencz pesti ügyvéd, mint kiskorú Csapó S. Dániel utó örökös gondnoka 1871 ben — tehát Simon követelésének bekebelezése után 9 évre — ezen 1862 évi bekebelezési végzés kézbesítéséért folyamodott — mi megadatván, ugyanazon 1862-ki bekebelezési végzés ellen 1871 ben felfolyamodást adott be A pesti kir. tábla — mint az idézett közleményben előadatik, — a felfolyamodást elfogadva, az első biró?ági 1862-ben kelt bekebelezési végzést megváltoztatta, éa Simon Jánost s nejét a zálogjog bekebelezése iránti kéremükkel egészen elutasította. 95