Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1872 / 94. szám - Reform inditványok
375 fenmaradt: 49,102 f. 27% krnak fVlperesek általi lefizetése | mellett, alperesek a terebesi zálog javaknak felperes ke- j zeihez 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt visszabocsátásában elmarasztaltatnak. Indokok: Mindenekelőtt ki volt javítandó az e alatti becsülével összege 7956 frtra, mert abban Fráter Zsigmond beruházásai helyes számítással 5610 f. 46 krt, özv. Bárányi Ferercznéjé pedig 442 ftot tesznek s igy a becsülevél összegezése tévesen volt 7956 ft. 43 krra téve — a zálogpótlék összegek 4600 f. 60 krban voltak a 10,954 ftra számított helyeit alapitandók ; mert azok elseje a 4400 lör. egyenesen váltópénznek, a többi 6500 for. pedig rhenus forintnak neveztetett, mely utóbbi pénznem a gyakorlat szerint szinte váltópénznek tekintetik. * „Tovább 3798 f. 80 krban Ítéltettek meg az 1802 — 1819-ki úrbér rendezési 9940 for. költségek, mert ezeket felperesek a szemle feletti észrevételekben szinte rhenus forintnak vagy is váltópénznek fogadták el, — alperesek pedig ezen 9940 ftnak magasabb értékű minőségét semmivei sem bizonyították. — „A felkelési s országgyűlési költségek 1146 ft. 70 krban alapitattak meg, mert azokat alperesek az ,111 sz. viszonvál szúk 8. mellékletében felszámítván, abban az öt első tétel a pénznemének kifejezése nélkül 18üO—1806 években fizettetett; ezen összegek pedig mint a legkisebb skála árfolyamával számítva is csak 188 f. 173|4 kr. s igy 1146 frtot70 krt sem tesznek, a mennyivel t. i. azokat felperesek megtéritteni felebbezésükben is készeknek nyilatkoztak ; — ,,Az 1857-ben folyamatba tett úrbér elkülönítési s tagcsitási per költségei 523 ft. 43 krra voltak teendők, mert a 11,169 sz. tárgyalási jkönyv csatolmányának 7-ik tétele alatt a működő mérnök tartására felszáinitott 50 for. is megítéltetett mivel azon tartásnak sem kiszolgáltatása, sem a tartásdíj mennyisége felperesileg kétségbe nem vonatott. ,,Végre meg volt változtatandó az e. bir. Ítélet, a mennyiben az erdő őrzési költségek 4012 ftal megítéltettek ; s a!peresek követelésükkel elutasitandók voltak, mert az f. a. zálogszerződés 5 pontja szerint a terebesi erdőket mind a zálogbaadók, mind a zálogbavevők fentartani kivánván s hogy ez kivihető legyen a toti erdőbeni fáizást az előbbiek az utóbbiaknak átadván, a terebesi erdők gondviselése alpereseknek megtérítésre való igény nélküli szerződésszerű kötelessége volt; sőt tenniök kellett azt saját érdekükben is, mert a becsülevél szerint az erdőből 162 holdat legeltettek, a makk s gubacs termésből pedig évenkint 1035 ft. hasznot kaptak, mely haszonvételt őrizés nélkül maguk részére sem lehetett biztosittani; „Indokolásánál fogva helybenhagyandó volt az első bir. ítélet, a mennyiben felpereseket azon követelésüktől elvetette, hogy a lárgyilagos kereseti jog odaitélése óta alperesek által tett építések és javtások becsű és megtérítés tárgyaiként el ne fogadtassanak s az erdőben okozott roszabbitványok megtérítésére alperesek köteleztessenek, e czélra pótszernle tartása elrendeltessék, — az eredeti zálogsommát 7241 f. 373/4 krban o. e. megalapította, alpereseket pedig a fiatal erdő 12,150 for. becsértékének, s a makk s gubacs jövedelem után felszámított 9790 for. tőkének, mint javításoknak, ugy az 1868-ki szemle költségeinek megtérítése iránti követeléseikkei elutasította; — és pedig a fiatal erdőre nézve különösen még azért is, mert alperesek arra vonatkozólag felperesek tagadása ellenében az őriztetésen kivül semmi egyébb munkát vagy épitést nem bizonyítottak, a mi eléggé tanúsítja, hogy azon fiatal erdő csak is egy már előbb fennállott erdőfáinak gyökereiből s a magfák után nőtt fel — ezeknek kiirtása pedig alpereseknek az ./• szerződés 5. pontja szerint megengedve nem volt. (Folyt, követk.) í»Mv.(<s53Bitö8a5<*ki döntvények. A Setnmitőszék teljes tanácsüléséből a dönt.véuykönyvéből. Tekintve, hogy a végrehajtásnak a perr. 345 %-sa értelmében csak marasztaló ítélet alapján lehel helye, — oly gondnoki dijakra nézve, melyek az illető Ítéletben marasztalás nélkül egyedül megállapítva vannak — végrehajtás el nem rendelhető, (nov. 7-ki ülésben) Tagányi István ügyvéd — a Szavits János hagyatéka ellen 12 for. 80 krnak mint gondnoki dijnak végrehajtás utján eszközlendő behaj tatásáért az aradi kir. törvényszékhez kérvényt adott be. A kir. törvényszék f. év szept. 11-kén 9939 sz. alatt kelt végzésével e kérvényt visszautasította ; azon indokolással: miszerint az itéletbeni marasztalás nélkü'i megállapítás a végrehajtáshoz jogot még nem ád. Ezen végzés ellen végrehajtást kérvényező semm. panaszt adott be; mert ő a végrehajtást jogerőre emelkedett ítélet alapján kérte elrendeltetni, oly összeg erejéig, mely részére gondnoki dijkép megítéltetett, s igy a végrehajtás iránti kérelmével törvénytelenül lett elutasítva. A Semmitőszék ezen setnmiségi panaszt el vetette; „mert a perrendt. 345 §-ra szerint végrehajtást csak marasztaló ítélet vagy bírói egyesseg alapján lelut elrendelni; a panaszló által beügyelt ítélet tehát a kért végrehajtás elrendelésére alapul nem szolgálh it; tekintve, hogy abban a gondnoki dijak egyszerűen csak megál lapitattak, a nélkül, hogy azok megfizetésében a gondnokolt tömeg egyszersmind elmarasztaltatott volna.*) „Miután pedig ezen Ítéletet a gondnok jogérvényre hagyta emelkedni, jelenleg minden törvényes ok nélkül panaszkodik, hogy annak alapján a végrehajtás elrendelése megtagadtatott." (1872 nov. 7. — 13599 sz. a.) Tekintve, miszerint a bírósági végrehajtók dijaira vonatkozó fizetésé meghagyás, nem a perrend szabályain, hanem az ennél később alkotóit Í871 évi 511. cz. alapján kibocsátott igazs. ministeri utasításon nyugodván; miután abban nincs intézkedve aziránt, hogy az ilyen (izelési meqh igyásból eredhető sérelmek a perrendtartásban kör vonal ózott felébb vitel, s különösen semmiségi panasz utján lennének orvosolhatók, — *) Csakhogy szükséges lenne, hogy az alsóbiróságok a hivatalos kifejezésekre nagyobb gondot fordítanának, és megítélés marasztalás helyett ne használnának, mint jelen esetben is, megállapítás kifejezést — miután ez uj perekre és költségekre nyújt alkalmat. 94 *