Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 10. szám - Az eskületételi kérvény beadásának határidejéről váltó ügyekben

Pest. 1872. pénteken február 2. 10. szám. Tizennegyedik évfolyam. TORVSYSZÍKÍ cslam Tartalom. Az eskületételi kérvény beadásának határidejéről váltóügyekben. — Legf. itélőszéki- és semm. döntv. — Semm. döntv. '• Az eskülctételi kérvény beadásának határidejéről váltó ügyekben. Külley Ede kir. táblabíró úrtól. A vtk. II. r. 131. §. szerint „ha a fizetés kötelessége eskületételtől függ, ezen feltétel az ítéletben világosan megemlítendő, a hit formája határozottan megállapítandó, s letételére rövid, három napnál tovább nem terjedhető határidő engedendő, mely alatt az illető fél készségét a hitlotételre kijelentheti, s a letételre különös időhatárt szabatni kérhet." A törvénynek ezen rendeletéhez képest váltóbiróságaink — ugy az alsók, mint a felsők — évek hosszú során át mindig 3 napi határidó't tűztek ki. A legújabb időkben azonban a legfőbb ítélőszék váltóügyekben már ismételve kimondotta, hogy az eskületételi kérvény a legfőbb itélószéki határozat kézbesítésétől számított 15 napi határidő alatt beadandó. Ezen kimondás indokolva ugyan nincs, de nem lehet mást feltenni, mint hogy a legfőbb ítélőszék kérdéses váltóügyekben is a polgári t 'rvénykezési rendtartás 239. §-át zsinórmértékül vette, mely ugyanis az eskületételi kérvény beadására 15 napi határidót tűzött ki. Ez előttem megfoghatatlan dolog, mert a polg. törv. rendtartást bevezető igazságügyministeri rendelet XIX. czikke 3. pontja szerint „a váltótörvényről szóló II. szakasz — helyesebben : rész — a későbbi módosításokkal együtt szintén hatályban marad; a végrehajtásra nézve azonban külön rendelet fog kibocsáttatni." Váljon a fél, kinek az eskü megítéltetett, ennek letételére három, avagy 15 nap alatt késznek nyilatkozik, ez a felek érdekeire közömbös dolog ugyan; de korántsem közömbös, sót nagyou is fontos azon kérdés, váljon a biróságok, és különösen a legfőbb Ítélőszék, mely az alsó bíróságok irányában a kalauz szép szerepére hivatva van, határozataik hozatalánál a kellő törvényt alkalmazzák-e, vagy sem? Ha váltóügyekben, melyekben pedig a polg. törv. rendtartás alkalmazásának egyáltalában helye nincs, ennek rendeleteit még a legfőbb ítélőszék is zsinórmértékül veszi, akkor legkevésbbé sem csodálkozhatunk azon, ha az alsó biróságok a felső biióságok és a sajtó utjáni gyakori figyelmeztetés daczára, váltóvégrehajtásoknál és az azokból keletkezett igényperekben, miként ezt a mindennapi törvénykezési gyakorlat tanúsítja, nem a váltóeljárás, hanem a polg. törv. rendtartás szabályai szerint járnak el. Azon óhajjal rekesztem tehát be jelen soraimat, vajha a legfőbb ítélőszék hasonló esetekben a kérdéses és szerencsésnek épen nem mondható ujitást elejtvén, — a határozott, még jelenleg is hatályban lévő törvényen alapuló számos évi gyakorlathoz visszatérne? Legfőbb itélőszéki- és semmitöszéki döntvény, A végrehajtási árverésből keletkezett tulajdonjog a telelik, ingatlanra nézve engedni tartozik a magán adásvevési szerződésből eredt tulajdonjognak, ha az utóbbi szerzési ügylet előbb lelt bekebelezve, mint az árverési. Nem képez semmiségi esetet ezen szabályt megalapító határozat, habár az illető árverés megsemmisítése egyenesen nem kéretett is a keresetlevélben. Kapossy László s neje Süveg Lidia — bizonyos tartozásokért Szatmármegye tszéke előtt bepereltetvén, s elmarasztaltatván, ellenük a végrehajtás elrendeltetett, s közüs tulajdonukat képező, a domahidai 42. sz. telekjegyzőkönyvben bekebelezett ingatlan jószágukra az árverés elrendeltetett. Ezen még 1861. okt. 4-kén tartott nyilvános árverésen azon jószágot Sipos Zsigmond mint legtöbbet igérő megvette — az árverési jegyzőkönyv tanúsága szerint. Később 1862. évi septemberben Papp Gredeon ugy is mint neje szül. Szentmáriai Etelka meghatalmazottja folyamodott a telekk. törvényszékhez, hogy ugyanazon ingatlanság nevükre telekkönyvileg bekebeleztessék, az A. telekk. kivonat, és B. alatti örökeladási szerződés alapján, melyekkel bebizonyította, hogy az emiitett 42. számú telekjköuyvben foglalt s Kapossyék nevén álló közös tulajdonú birtokot, a tulajdonosKapossyéktól 1859. apr. 7-kén örök áron megvették. — Ennek folytán 1862. sept. 27 kén kelt végzéssel a telekk. tszék azon 42. számú birtoknak Papp Grédcon s neje nevér J való bekebeleztetését elrendelte ós eszközölte. Ezután Papp Grédeon s neje Szatmár megye tvszéke előtt Sipos Zsigmond ellen a 42. sz. telekjkönyvben foglalt jószág átadatása iránt keresetet indított —• melyre nézve a megye tszéke 1869. jun. 15. — 1945. sz. a. kelt Ítélettel felperes keresetét leszállította, de felperesnek vi-zkercseii jogát Kapossy László s neje ellen a lefizetett 420 frt vételárra nézve fentartotta. A kir. itélő tábla felperes felebbezése folytán 1870. okt. 17. — 17013. sz. a. ítélettel az e. bir. ítéletet helybenhagyta akkép, hogy felperes keresetétől elmozdittatik. Mindkét ítélet jogalapja arra fektettetett, hogy alperes a peres jószágot nyilv. árverésen megvette, tehát az kétségtelen tulajdonát is képezi. 10