Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 9. szám - Nézetek a telekk. kérvények elintézéseiről. (Vége.)

Pest, 1872. kedden január 30. 9. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalmit. Nézetek a te'ekk. kérvények olintézé^eiröl. —Két iteze bor a Se mm. előtt.— Semm. döiitv. — Min. rend. a k. ügyéizeknek. > ^ézeU'k a telel!*, kérvények elintézéseiről. 8 z e r én y i Ede ügyvéd urtól ^Kassán). tffVége.) Az f 1 utasítás elfogadhatlan indokának tekintem a ielekk. rendelet azon intézkedését is, (5G. §. d.) mely, — bejegyzés esetére, és különösen oly esetben, midőn egy és ugyanazon jószágtestnek bizonyos meghatározott részére a tulajdonjog bekeblezése kéretik, a nyilvánkónyvi hitelezők beleegyezésének igazolását rendeli. Mert a kesóbb egy harmadik által szerzett jog az elóbb szerzett s bekebelezett jogot nem sértheti, s a jelzálogul lekötött biitok zalogtermeszetén, mel vbői a hitelező kielégítést szerezhet, — witsem változtat. Ily esetekben a nyilváukönyvi hitelezők egyszerüeu kiértesitendők lennének. Leginkább azért jeleztem ezen nézeteimet, mert az ellennézetbf n a kir. táblát is sinyleni találtam, mely rendsz-rint az első bíróságok által a nézetemmel nem egyező értelemben hozott elutasító végzéseket egyszerűen az azokban felhozott okoknál fogva helybenhagyni szokta. Nézetem ellen felhozatott, hogy az általam fejtegetett íránybani bekeblezés megengedhetősége esetére, az egyik tulajdonostárs ellen intézett végrehajtás alkalmával másik tulajdonostársának birtok illetősége is foglalás tárgyát képezvén, a ppd. 422. §. értelmében mint a törvény szerint együvé tartozó s a telekkönyvi szabályok szerint egészet képező együtt foglaltatnék le — és bocsáttatnék árverés alá. — Iga'/, de csak azon esetben, hahogy a végrehajtást vezető zálogjoga az egész telekkönyvi jószágtestre a tulajdoni jog szerzése előtt bekebelezve volt, el en eserben nem, — mert ugyancsak a ppd. 422 §. zárpontja a tulajdonostárs tehermentes birtoka megmentését czélozván, határozottan intézkedik, miszerint „ha valamely, a törvény szerint együvé tartozó, vagy feloszthatlan ingatlan vagyon többeké, s csak egy vagy több, de nem valamem yi tulajdonostárs ellen intéztetik a végrehajtás: csupán a marasztalt fél jutalékának tulajdonjoga foglaltathatik le és bocsáttat hátik árverés a 1 a." Ezen intézkedés által az ellenvetés és aggodalom oldva van. Nézeteim helyes volta iránt egyébiránt még egy régibb eset is meggyőz; elmondom azt — A felszólan>lási időszak alatt Pesten működött telekk. tanács egyik ülésében résztvett Dr. Wessely c<=. kir. igazságügyministeri tanácsos, hajói tudom, az 1855.dec 15. telekk. rendelet szerzője. Az eladás tárgyát többek között egy az általam itt jelzitt hiányos alakú bekeblezési kérvény képezte s a tanács a kérvényt a hiányok miatt el| utasitandónak találta. —Az öreg ur, ki különben telekk. ügyekben, mit, most is el kell ösmerni — tekintély volt, a Senátus nézetét nem osztotta, hanem az előjegyzés mellett nyilatkozott, az igazolás esetére bizván a kérelem végleges érvényesítését, — indokul hozván fel, miszerint nem kell a törvény formaságaihoz oly mérvben ragaszkodni, ha jogveszélyeztetéssel jár, hanem mondá: „Der löbliche Senat soll sich etwas auch über'n Puckel komáién lassen." E tanács — azt hisszük — figyelmet, igényelhet. Két iteze bor — a Scmmitüszék előtt. Elérkezett valahára az országos óhaj teljesülése, a perez, midőn végre állítólag az „avatatlanok" kezeiből ki lesz véve a törvénykezés, az igazságszolgáltatás hamisan használt mérlege. Mindenki eltalálja, hogy a bírósági szervezést értem. Másrészről régi feladatot képez az is, s bárcsak mielőbb szinte befejezés alá jutna : az ügyvédek hatásköre szabályozása, szervezése is. Azok legtöbb része igy szabadon mozogván, a népet egy pár fillér miatt perbe keverik, akkor, midón a perre, csak az egyszeri felebbezésnél rárakott bélyeg is az egész érték lOszeregét felülmúlja. Fordult már elő, még a lefolyt 1871-ik év elején, hogy egy „pesti" ügyvéd bizonyos szegény ember ellen 8 kr. hatralék miatt pert kezdett, s keresztülvonszolta azt a felebbezések minden fokán, — a perköltségeket felvitte vagy 80 írtra a sok fuvar, élelmezési költség által, tehát csak l'JOszoros értékig, mint a per tárgya. A Semroitőszék T. T. ügyvéd urnák megitélte ugyan itt a per alapját, de a perköltségeket a leghelyesebben, a mitit tehette, megszüntette. Mar az ilyen pár krnyi összeget iga~án az ember szivesebben maga kifizeti az illető félnek, semhogy évek u'áni szaladgálásban pár száz forintra is felvive a perköltségeket^ szegény embert nyomorult 8 fillér miatt tönkre tegye- S ezt szabályozni kell minden áron, itt reformra van szükségünk. A jelen eset, mire a közönséget figyelmeztetni akarom, szinte eredeti mind az illető szolgabiróra, miud az ügyvédre, mind a per tárgyára nézve. Egy szolgabíró felterjeszti N. N korcsmárosnak P.P. kifaragó elleni perét, alperes semmiségi panaszával a Scmmitőszékre. A per tárgya abban állt, hogy alperes 2 ncze bort ivott felperes vendéglőjében, s azt, hogy — hogy nem, de nem fizette ki. 9