Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 76. szám - A törvénytelen gyermekek örökösödési jogának kérdéséhez

Pest, 1872. péntek scpt. 27. 76. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A jelen juli — szeptemberi évnegyedes előfizetés lapunk jelen számával kitelvén, az illetők tisztelettel kéretnek az előfizetés mielőbbi megújítására. — Éviiegyedi előfizetés ezentúl is a lap hetenkint kétszeri megjelenése mellett: 2 frt. — Az év elejétől is szolgálhatunk teljes példányokkal. tartalom: A törvénytelen stb. — Legfőbb itélóazéki a — Semm. döntv. — Rendeletek. A törvénytelen gyermekek örökösödési jogának kérdéséhez. Egy felette fontos per, mely a közönség figyelmét nagy mérvben van hivatva felkölteni, fog legközelebb a legfőbb törvényszék eldöntése alá kerülni. A tényállás röviden következő: A. — B. kereskedővel házasságra lép. A férj (B.)cíődbe esvén és 1855-ik évi október 20-án a párisi világkiállításra 6 héire szóló útlevélnek kieszközlése s fölhasználása mellett — A. nejét és az e házasságból született három kiskorú gyermekét itt hagyva, Francziaországba, innét Amerikába ment, és többé vissza sem tért. Az ez időben fennállott osztrák törvények szerint B. hatóságilag köröztetett, és a körözésnek megjelenésétől számított 6 hó alatti visszatérésre azon hozzáadással szóiitatott föl, hogy vissza nem térés esetén jogosulatlan kivándorlónak fog tekintetni. — E körözés azonban eredményre nem vezetett. 1856-ik év január havában az Amerikába szökött B.-nek kebelbarátja Amerikából, Newyorkból, levelet vett, melyben egy ismeretlen őt arról tudósította, hogy B. Newyorkban a levélíró karjai közt elhalt, miről őt az elhunytnak kérelme folytán értesiti. A. ezen levélnek megérkezte után B. halálának megállapítása végett a hatósághoz folyamodott, és B. a Newyorki cs. kir. osztrák Consulatus utján is nyomoztatott, ki azonban feltalálható nem volt Ily viszonyok között A. jogosan vélelmezhette, hogy a B.-vel kötött házasságát férjének halála feloldozta. Történt, hogy A. 1857-ben június 29-én Budán egy természetes gyermeket szült, s már ekkor a beügyelt keresztlevél szerint az anyakönyvbe magát özvegyül jegyeztette be; ezen gyermeken kivül azután A. 13 éven át még három természotes gyermeket nemzett. A. 1869. febr. 4-én nem csekély értékű ingatlan ós ingó vagyonok hátrahagyásával elhalt, s nemsokára utána 1869. évi november 11-én Berlinben egyik, B.-vel i nemzett törvényes gyermeke D. is, és az összes javakat Ka^-sa város fennállott törvényszéke az örökösökül jelenkező természetes gyermekeknek telje9 kizárásával, a még élő két törvényes gyermeknek általadta s az ingatlanokat nevükre bekebeleztette. Az eljáró első bírósági törvényszék azonban a kiskorú természetes gyermekek részére gondnokét nevezvén, ennek felperessége alatt a törvényes gyermekek ellen az anyai, és az időközben elhalt egyik törvényes gyermek hagyatékának 4/6-tod része iránt törvényes örökösödés czimén kereset indíttatott, mely a rendes eljárás utjáu letargyaltatván, az annak alapján Kassa város fennállott törvényszéke által hozott ítélettel a természetes gyermekek keresetüktől elutasittattak. Ezen ítélet a kir. tábla által lényegileg indokainál fogva helybenhagyatván, mely utóbbi Ítélet ellen felperesek részéről közbevetett felebbezés folytán az ügy a legfőbb ítélőszék megbinilása alá terjesztetett, és ott várja most végelintézését. Az elutasító határozatok röviden azon indokra fektettettek, hogy az ideig. törv. szab. 9 §. a törvényes öröklés jogával csupán az örökhagyó törvényes gyermekeit ruházván fel, s egyébként is a fennálló régi magyar jog a törvénytelenül, de kivált házasság törésben nemzett gyermekeket minden örökösödésből kizárván, a felperesi kereset törvényeink szerint elutasítandó lett. Ezen két ítéletben egész drákói szigorában látjuk tehát alkalmazva a régi jog >zon elvét, hogy a szülők által elkövetett hibát az állam igazság-szolgáltatása az ártatlan gyermekeken bosszúlja meg. És habár nem hiszszük, hogy létezzék elfogulatlan jogász Magyarországon, ki ezen, az újkor haladó szelleme által legyőzött setét felfogást osztaná, és annak tettleges alkalmazását kívánatosnak tartaná, mindamellett — a fennálló jogszabályok iránti tiszteletből — kötelességünk megvizsgálni, hogy a régi magyar jog valóban oly merev határozottsággal zárja-e ki a természetes gyermekeket az öröklés jogából, avagy nem találhatók-e magában hazai jogunkban oly támpontok, melyek a bíróságoknak lehetővé tehetik, hogy ezen kérdésben a törvény megsértése nélkül a mai kor jogfogalmainak és meggyőződésének megfelelcueg ítélhessenek ? A régi magyar jog terén a természetes gyermekeknek az örökségbőli teljes k iz ár ás a semmiféle p osi ti v törvényen nem alapszik, — hanem ezen felfogás a gyakorlat terén fejlődött ki, a mi könnyen magyarázható 76