Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 71. szám - A legújabb igazságügyminiszterl változás

282 új törvényeket, uj jogintézményeket kell teremtenünk; a jogélet összes alakzatait újjáalakítanunk, egészen uj jog­rendszert létesítenünk. A codificatió tehát most a legelső — se mellett a justitiae administratió csak másodrendű; mert előbb jog­intézmények szükségeltetnek, melyek a justitiát és ennek adininistratióját — a mai kor értelmében — lehetővé tegyék. Azért is a codiíicationalis szakképesség jelen helyze­tünkben a fo kellék, mi pedig csak alapos tudomány, hosszas jogi készültség folytán lehetett elsajátítható. Azon iszonyatos baklövéseket, melyek a lefolyt öt év alatt codiíicationalis kísérleteinket jellemzik, csak is az illető helyen a kellő tudomány s készültség hiányának kell tulajdonifanunk. Ezek alapján most mellékes dolog, hogy az uj igaz­ságűgyminiszter bir-e administrativ képzettséggel s jár­tassággal; a fő az, hogy alapos valódi szakértő codifica­tor legyen. Ezt pedig Paulernél nem lehet eltagadni. — Nyil­vános tények bizonyítják, mikép a codificatió tárgyaival hosszas idő óta folyvást tüzetesen foglalkozott, az európai jogi törvényhozások műveleteit részletesen tanulmányozta, s a jogi reform minden mozzanatát figyelemmel kisérte. Ennél — mi az alapos tudományos képzettségben és codificationalis jártasságban öszpontosul többet jelen­leg nem kívánhatunk az igazságügyéri hivatás kelŰ be­töltéséhez, mert azon kellékekben elég biztositékát véljük feltalálhatni, legfőbb feladatunknak, a jogi átalakulás és legszükségesb jogi reformok üdvös, czélszerü keresz­tülvitelének, ha és a mennyiben t. i. e nagy munkának szellemi képességeink, erőink megfelelendnek, — mint­hogy mindent maga a miniszter nem létesithet, bármely tudós s bölcs legyen is. Azon szakképzettség kettőről, ugy véljük, — min­denesetre biztositand bennünket, először, hogy a codifica­tionalis munkálatokra vonatkozólag, az igazságügyminisz­terium kebelében divatozott ideoda való kapkodás, mi a szaktájékozatlanság bizonyítékául szolgál — éppen úgy mint az elhamarkodás teljesen el fog kerültetni, mely utóbbi annyira ment, hogy bizonyos törvényjavaslatok­nak néhány óra alatti elkészitése gyárszerüleg volt meg­rendelve; másodszor, hogy az ebbeli eljárásban a túlhal­mazottság sem. fog alkalmaztatni, mi munkásságunk és szellemi erőink terjedelmének legkevesebbé sem felel meg. — Ezen hibák, melyekre már évek előtt figyelmeztet­tük az illetőket, eddigi codificationalis elmaradottságunk, jogi reformjaink késleltetése legfőbb, leglényegesebb for­rásául szolgáltak. Azt hisszük, hogy e hibáknak egy va­lódi szakképezett miniszter alatt nem lehef ismételtetniük — és már ezáltal is sokat fogunk nyerni. És ezt annál biztosabban hisszük az uj kinevezés folytán elérhetni, mert reméljük sőt megvárjuk, hogy egy igazán szaktudós miniszter egészen szakmájának ijg élni; minden idejét, és erej-t az igazságügy kifejlődésé­nek, javításának szentelendi, és nem vesztegetendi azt a magas politikára, mely úgy is oly nagy ellentétben áll az igazságügy szakával, és mindenféle politikai üzelmek re, melyeknek ugy is vajmi kevés hasznuk volt. Semmitőszéki döntvények. Az idegenek birói illetőségére vonatkozólag a 34. §. csak a szorosan vett személyes illetőséget szabályozza. A 35.% szabályai-melyek az illetőséget a kötelezettség tel­jesítésének helyéhez képest megalapítják, az államunkkal vi­szonosságban álló külállamok polgáraira — idegenekre szintén kiterjednek. Az ausztriai birodalmi tanács állal képviselt országok polgárai a kötelezettség teljesítésének belföldi helyén illetéke­sen beperelhetök, habár itt rendes szállással nem bírnak is. Az Árpád-gőzmalom részvénytáríulat — Vielgut Simon morvaországi lakos kereskedő ellen Pestváros tszéke előtt 486 írt s járul, iránt pert indított. — Alperes ille­tőségi kifogással élt, felhozván s fejtegetvén, mikép jelen esetben a perts, 30. §sra fektetett birói illetőségnek helye nem lehet, tagadván, hogy valami fizetés tételt felperes irányában Pestre kötelezett volna, kivel üzleti összeköt­tetésben nem is áll. — A 35. § sem alkalmazható itt, mi­után második kikezdése nem vonatkozik azon idegenekre, kik külföldön laknak s itt teleppel sem bírnak; más kü­lönben a 34. § szerint idegenek Magyarországban csak akkor beperelhetök, ha itt lakással vagy teleppel bírnak; s alperesre, ki Morvaországban lakik, egyik körülmény sem forog fenn. — Felperes ezekre azt válaszolta, hogy a postai vevény szerint az alperes által megrendelt áruk itt Pesten adattak fel elszállítás végett alperes lakhelyére, tehát azokat Pesten vásárolván azok itt adattak is rendel­kezése alá: miért értéküket is Pesten tartozik fizetni; de a felmutatott levele szerint tartozásának nagyobb részét beismervén, annak pósta utján Pestre leendő küldetését meg is igérte — s így a 35. §-ra fektetett illetőség meg­alapítandó. — De megalapítandó annak 2-ik kikezdése szerint is, mert felperes társulat Pesten bejegyezve levén, könyveit itt vezeti, melyeknek könyvkivonata még el nem évült. — Az alperes által hivatolt 34. § itt nem ér­vényesíthető, mert ez csak akkor lehető, ha a 30. 35. §§­ban felsorolt esetek fen nem forognak. — Alperes ezekre különösen azt emeli ki, hogy a felmutatott levélben a fi­zetési hely nincs kitűzve; hogy a feladási hely fizetési helynek nem tekinthető; és hogy a peres ügylet nem Pesten, hanem felperesi ügynök által Morva Domboritzon köttetett. A pesti tszék 1872. június 5. 21252. sz. a. birói ille­tőségét megalapította; mert a felmutatott számla szerint alperes a 35. § értelmében, de a becsatolt levele szerint is a fizetést Pestre kötelezte, miért a 35. § 1-ső p. szerint a pesti tszék illetékes és mert a 34. § csak akkor alkal­mazható ha a 35. § esetei fen nem forognak. Alperes ezen végzés ellen semm. panaszt adott be azon alap m, mivel a 35. § itteni alkalmazása téves, miu­tán az csak a hazai kereskedők közti könyvkivonatokra alapitott követelésekre bir hatállyal, mig idegenekre a

Next

/
Oldalképek
Tartalom