Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 65. szám - A törv. rendt. 235. §-áról. Vége

Pest, 1872. kedd aug. 20 05, szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom : Perr. 235 §-sa. — Számadási jogeset — Semm. döntv. — Rendeletek. A torv. rendt. 235. §-áról. Rexa Pál jogtudor ügyvéd úrtól. Az előadott komimények minőségét illetőleg átalában csak azt lehet mondani, — miszerint az eskü általi rendhagyó bizonyítás megengedésénél döntő fontossággal csupán azon tények és viszonyok birnak, melyek az átalános jogszabály, miszerint t. i. csak a visszakínálható főeskü ítélhető meg — ténybeli motívumaival és czéljával kapcsolatban állanak. — Ezen intézkedés indoka és czélja, (ratio legis szűkebb értelemben) — egy részről és főleg az eskü szentségével meg nem egyeztethető lelkiismereti kényszer eltávolítása, más részről lehető kizárása azon tehetségnek, hogy a bizonyításra kötelezett fél bizonyítás eszközéül épen ellenfelét használja fel annak akarata ellenére, s hogy az eskü mások peres zaklatására ne szolgálhasson. Ennélfogva mindazon perbeli körülmények, melyek az átalános szabály ezen indokaival és czéljával ellentétben állanak, — határozottan kizárják az eskü kivételes mód szerinti alkalmazásának megengedhetőségét. — Átalában nem lehet helyt adni az egyoldalú eskü általi bizonyításnak, nevezetesen akkor sem, ha kétségtelen körülményekből kiderül, hogy a bizonyító fél maga oka annak, miszerint egyéb bizonyítékokkal nem rendelkezik, — ha tehát más bizonylatok megszerzését akár hanyagul elmulasztotta, akár megőrzésökről kellőleg nem gondoskodott. Midőn a bizonyító fél maga ajánlkozik az eskü letételére, a nélkül, hogy azzal ellenfelét megkínálná, — az ily eskü megítélésénél határozó fontosággal birnak mind azon körülmények, melyek az ajánlkozó fél hitelt érdemlő voltát, — egyéni jellemének tisztaságát helyezik kétes világításba. — A visszakinálhatlanul ajánlott eskücél pedig különösen figyelembe veendők mindazon perbeli körülmények, — melyek alapos következtetést engednek arra, hogy a megkínált fél az esküvel bizonyítandó körülményről teljesen megbízható és saját tapasztalatán alapuló tudomással bir. — Bármi tekintetben kétes körülmények mellett átalában e szabályhoz kell ragaszkodni, — s az ilyenek fen forgása mellett ajánlott egyoldalú eskü általi bizonyításnak egyátalán helyt adni nem szabad. Kiemelendő végül, miszerint oly perbeli körülmények, — r^.lyek az egyoldalulag ajánlott eskü megítélését gátolják, - az anyagi perjog természetéből is keletkezhetnek, nevezetesen akkor, ha a kereseti (jogaiapitó) tényeket felperes visszakinálhatlanul ajánlott, és az alperesi kifogás jogenyésztö tényei elleni állításait (exceptio exceptionis) pedig alperesnek visszakinálhatólag ajánlott s ennek rsszéről elfogadott esküvel kívánja begyőzni. Ez esetben ugyanis a dolog természeténél fogva a kereseti tények iránt visszakinálhatlanul ajánlott eskü meg nem ítélhető, — s minthogy ily esetben a kereseti jogalap bizonyítva nincs, — felperes igényével feltétlenül elutasítandó, a nélkül tehát, hogy az ellenkifogás iránt ajánlott és elfogadott eskü megítéltetnék. Felvilágosítja e tételt és bizonyítja annak helyességét következő gyakorlati példa : — Kölcsön szerződésre alapított kereset ellenében alperes nem csak a pénz leszámlálását tagadja, hanem in eventum a kereset elévülésének kifogásával is él. — Felperes a pénz leszámítását alperes által leteendő visszakinálhatlan esküvel akarja bizonyitani, s az évülést megintés által félbeszakitottnak állítván, — a megintés ténye iránt ismét esküvel kínálja meg alperest. — Ez utóbbi kifogást tesz a kereseti tények iránti visszakinálhatlan eskü megítélése ellen, a félbeszakítás iránti esküt azonban szükség esetére letenni kész. Ez esetben a pénzleszámlálása iránt visszakinálhatlan esküt az anyagi perjog elvei szerint megítélni nem lehet, mert ha ezen eskü letételére alperes köteleztetnék, akkor elévülési kifogásának érvényesítésétől fosztatnék meg, s igy az eskü le nem tétele esetére tettleg pervesztes lenne oly kereset ellenében, melynek elévülését teljesen bebizonyította. De az elévülés meg nem szakitása iránti eskü sem ítélhető meg, mert erre, s átalában elévülés kifogására csak akkor volna szükség, — ha a felperesi kereset jogalapja elösmerve vagy egyébként bebizonyítva lenne. Úgyde ez esetben a pénzleszámolás bizonylata semmikép sincs helyre állítva, — miután az ez iránt visszakinálhatlanul ajánlott eskü fentebbi oknál fogva meg nem Ítélhető. Minthogy pedig alperesnek mindkét esküt, t. i. hogy sem a pénzt meg nem kapta, sem az elévülés félbe nem szakittatott, szintén nem lehet megítélni, mert e körülmények mindegyike magában is elegendő^olna a kereset elutasítására, ennélfogva e concret esetnél a bizonyítási eljárás természetében rejlik azon perbeli körülmény, melynél fogva a pénzleszámolás iránt ajánlott visszakinálhatlan esküt megítélni nem lehet, s a keresetet jogalapja bebizonyításának hiánya miatt, és teljesen mellőzve az elévülés kifogását feltétlenül elutasítani kellene.