Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 64. szám - A törv. rendt. 235. §-áról. (Folytatás)

Pest, 1872. péntek aug. 16. 04. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK. Tartalom: Perr. |235 S-8a- — Számadási jogosét — Semm. döntv. — Rendeletek. A törv. readt. 235. §.áról. Rexa Pál jogtudor ügyvád úrtól. ^ (Folytatás.) A 234. §. szabályát felállítani csupán azon esetre volt czélszerü, ha mindkét fél bir közvetlen tudomással, mert ez esetben az esküvés erkölcsi kényszere alól menekülhet a kinált fél az eskü visszakinálása által. — Ugy de ez a visszakínálhatlan eskünél nem lehető, s azért a 234. §-nak ily esetekben alkalmazását a tőrvény nem rendeli, mert az oly lelkiismereti erőszakolás jellegével birna, — melyet rendtartásunk elveivel összhangzásba hozni nem lehet. Midőn a gyakorlatban a 234. §. visszakinálhatlan eskünél mégis alkalmaztatik,akkore szakasz világos értelme tettleg megváltoztatik és oda módosittatik,hogy azon^íel is, ki a visszakinálhatlanul ajánlott esküt elfogadni nem akarja, a bizonyítandó körülményre nézve pervesztesnek nyilvánítandó. A törvény értelmének ezen indokolatlan m°gváItoztatása legjobban kitűnik onnét, hogy az elösmerés fictioja a visszakinálhatlan eskünél akkor is alkalmazásba hozatik, ha az ekkép kinált eskü el nem fogadtatván, — tettleg visszakináltatott; — holott a 234. §. rendelete szerint ily esetben, ha t. i. az eskü visszakináltatott, az elösmerés fictiójának nincs semmi alapja. Hogy az ily eljárás nemcsak a 234. §. világos szavait mellőzi, hanem a 235 § intézkedésének értelmével sem egyeztethető össze, kitűnik az utóbbi §. azon rendeletéből, mely szerint azt, váljon az eskü általában megengedhető-e, a biró utólag határozza meg, — mely határozatnak a gyakorlatban tapasztalt felfogás mellett soha tárgya nem lehetne. — Már fentebb kifejtetett ugyan is, ha azon esetben, ha a kinált fél az esküt elfogadja, a biró nem határozhat többé a felett, váljon helye van-e a főeskü általi bizonyításnak, — és azt csupán azon oknál fogva, mert csak az egyik fél bir közvetlen tudomással, — többé nem mellőzheti. Ezek ekkép lévén, a visszakinálhatlanul ajánlott de el nem fogadott esküt is, — ha az ily bizonyításnak kivételkép hely adandó, a bírónak valóban meg kell ítélni, s nem szabad az elösmerés fictióját alkalmazni. — Itt a poena recusati juramenti csak akkor következhetik be, ha az el nem fogadás daczára megítélt eskü le nem té tetnék. — E megítélés elkerülhetlensége a 235. §. második bekezdésének szövegéből is kitűnik, melyben az mondatik, hogy az esküt az köteles letenni, a kinek az kináltatott. A törvény ez esetben nem az eskü elfogadása, hanem az eskü letétel kötelezettségét állapítja meg, mely utóbbiról csak a valóságos megítélés esetében lehet szó. Röviden összefoglalva a törv. rendt. 235. §-ának tartalmára nézve a mondottakat, — az eredmény következő: a) a visszakinálhatlanul ajánlott eskü el nem fogadása vagy visszautasítása iránt szükségkép nyilatkozni nem kell; b) a visszakinálhatlanul ajánlott eskü el nem fogadása, illetőleg visszautasításának — magában véve semmi jogi következménye nincs; c) a visszakinálhatlan eskü el nem fogadása esetén a kinált félt a törv. rendt. 234. § szerint pervesztesnek tekinteni nem lehet; d) a visszakinálhatlan esküt annak visszautasítása esetében is meg kell itólni, ha a per körülményei szerint az eskü általi bizonyításnak hely adatik; e) a biró csupán akkor határozhat a felett, van e helye a főeskü általi bizonyításnak, — ha csak az egyik fél bir közvetlen tudomással. f) az egyoldalú tudomás a főeskü általi bizonyítás megengedésének —• indokául nem szolgálhat, a megengedést a perben előadott egyéb körülményekkel kell indokolni. Ennél fogva aczim-feliratban megjelölt törvényszakasz értelmének meghatározásánál ismerni kell még mind azon perben előadott körülmények természetét is, melyek a törvényrendeleténél fogva az egyoldalulag ajánlott, illetőleg kinált eskü megengedése feletti határozat hozatalánál figyelembe veendők. — A törvény ugyanis a peres felek érdekeinek^ megóvása tekintetéből az e feletti határozást nem bizta egyenesen a birói subjectiv belátásra, hanem közvetlenül a perbeli körülményekre utal, melyekből a határozat indokolásának anyaga merítendő, s igy kizárta annak lehetőségét, hogy ily esetben tárgyilagos momentumok helyett, netáni homályos sejtelmek vagy egyéni feltevések vétessenek a határozat alapjául. (Vége köv.) Számadási jogeset. Magyar János jogtudor ügyvéd úrtól. Egy érdekes és ritka jogesetet van szerencsém ez úttal e lapok t. olvasóinak s a jogász közönségnek bemutatni, — azon reményben mikép szakértőink szívesek 64