Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 63. szám - A törv. rendt. 235. §-áról

250 tében annak letétele azon félnek van kötelességültéve,—a , ki a kérdéses tényről tudomással bir, a nélkül, hogy az ; el nem fogadás esetei közt különbség tétetnék. — Mint- j hogy tehát az eskü letételének kötelezettsége a 235. §. j esetében nem az eskü elfogadásához, hanem a közvetlen \ tudomás birásához van kötve, ennélfogva a kinált eskü j el, vagy el nem fogadása iránt a 235. § kivételes eseté- j ben nyilatkozni nem kell. E tételnek már fentebb jelzett ama fontos következménye van, — hogy azon esetben, midőn a visszakinálhatlanul ajánlott eskü általi bizonyítás megengedhetősége felett a biró határoz : a törv. rendt. 234 §. alkalmazásának nincs helye. Igazolására elegendő' volna hivatkozni azon körülményre mikép 234. §. intézkedése, melynél fogva az, ki ! neki kinált esküt sem elfogadni, sem vissza kinálni nem akarja, — a bizonyítandó körülményre nézve pervesztesnek tekintendő, — legszorosabb kapacsolatban van a 232. §. azon feltevésével, miszerint mindkét fél bir közvetlen tudomással a bizonyítandó tényről, — s következménye azon szabálynak, miszerint ily esetben az esküt vagy vissza kinálni vagy elfogadni kell. — Minthogy pedig a 235. §. épen kivételt állapit a 232. §. szabálya alól, — visszás dolog lenne a szabály következményeit a kivétel következményeiül is tekinteni. — De magának a 234. §. szövegéből közvetlenül is folyik a fentebbi tétel, miszerint a poenam recusati juramenti az u. n. visszakinálhatlan eskünek csupán el nem fogadása miatt alkalmazni nem lehet. Ugyanis a 234. §. rendelkezése azon feltevésből indul ki, miszerint a bizonyítandó körülményre I mindkét fél tudomással birván, a megkínált félnek csu- j páa akaratától függ az esküt vagy elfogadni, vagy viszszakinálni. — Ennek megfelelőleg azon törvényes intéz- i kedés sanctiójául, miszerint a megkínált fél az esküt vagy j elfogadni vagy visszakínálni köteles, — azt rendeli, hogy a mennyiben ez sem az egyiket, sem a másikat letenni j nem akarná, az ellenfél esküvel bebizonyítandó állítása a ; megkinált fél által beösmertnek legyen tekintendő. *) — Ugy de ezen makacskodó vonakodás esete, melynek kö- j vetkezménye az eskü letétele nélküli pervesztés, — a j visszakinálhatlaa esküajánlásánál elő sem fordulhat, mert 1 a visszakinálhatlaa esküt visszakínálni nem is szabad, s ' igy valóságos ráfogás volna az ily félre azt mondani, ! hogy az esküt vissza kinálni nem akarja. Nem szabad te- ! hát a kinált féllel úgy bánni, mintha konokul vonakod- j nék valaminek teljesítésétől — a mi csak tőle függ, ho- ' lott ez tényleg nem úgy van. (Vége k ö v.) Legfőbb itélöszcki döntvény. A házastársak közt tett közös végrendelet az életben mar adt fél által meg nem változtatható azon javakra nézve, melyekről az szabad rendelkezési joggal nem bir. A közös végrendelet közszerzeményi javakról rendelkezvén, az életben maradt házastárs későbbi végrendeletében meg nem másithatól *) Manifestae — confessionis est, nolle uec jurare, nec jusJurandum refere. (1. 38. D. 2. 19.) Lajtos Anna férjezett Lazur Anta'né Lajtos Gréza és Éva ellen Hevesmegye egri törvényszéke előtt 1870. évben néhai Lajtos Antal által 1869. évben tett végrendelet megsemmisítése, és az 1868 ápril 12 kén Lajtos Antal és neje közt alkotott közös s kölcsönös végrendeletben foglalt oszíályrész megalapítása iránt pert indított — mi befejeztetvén — az e bir. tövényszék 1870. jul. 27. — 4281 sz. a. következő Ítéletet hozott: A Lajtos Antal által 1869. aug. 9-kén tett végrendelet (A. alatt) hatály nélkülinek kimondatik s az 1868 apr. 12. kelt közös (házastársi végrendelet (B. alatt) tekintetik jogérvényesnek. — Indokok: Mert néhai Lajtos Antal ugyanazon vagyonokról, melyek az A. alatti végrendeletben benfoglaltatnak, néhai nője, Braunspiegel Terézzel 1868. apr. 12. tett B. alatti végrendeletben kölcsönösen intézkedvén, — tekintve, hogy nevezett örökhagyó házastársak az egymás iránti szándékot fogadták el kiindulási alapul, s az egyik fél akarata, a másik fel intézkedése által korlátozva lett; tekintve, hogy a B alatti végrendelet ünnepélyes aláírásával az egymás iránt vállalt korlátozást a végrendelkező házastársak szentesitették s ez által egymásiránt kölcsönös kötelességeket vállaltak, mely kötelességek alól a másik fél elhalálozása után a túl élő házastársnak önmagát felmenteni jogában többé nem állott; tekintve, hogy B. alatti végrendeletben foglalt mindennemű vagyonok közös szerzeménynek ismertettek el, s a túlélő házastárs ré« szére, csakis azoknak haszonélvezeti joga tartatott fenn, de az elidegenítési jog abban fentartva nincs ; — tekintve, hogy a kölcsönösen végrendelkezőkegymásutánni jogaik s kötelezettségük, valamint az azokból folyó örökösödési kérdések oly elválhatlan szoros összeköttetésben állanak, miként a B. alatti végrendelet egyik fél általi visszavonása, a másik már elhalt fél rendeletének is visszahúzását vonná maga után, minek pedig jogi lehetősége nincsen ; — mind ezeknél fogva, de azért is, mert miként a C. alatti okmány igazolja, idősb Lajtos Antal néhai nője halála után a B. végrendeletet érvényben fentartani, és pedig az A. alatti végrendelet létrejötte után is igyekezett, és mert a B végrendeletben foglalt vagyonok egymás becsét támogatva elválhatlanok lettek; — az alperesi érveknek ily bizonyítékok fenlétébeo bírói figyelmen kívül hagyása mellett, a B. alatti közös rendelet tekintetvén jogérvényesnek — az A. alattit hatályon kivül kellett helyezni." Ezen ítélet ellen alperesek felebbezéssel élvén, a kir. tábla 1872. martius 5. — 2212 sz. a. következőleg ítélt: Az első bir. ítélet megváltoztatik s felperes abbeli keresetével, hogy az A. alatti végrendelet mint törvénytelen megsemmisitessék, elutasittatik. „Indokok. E végrendeletről intézkedő törvények, a házastársak közti közös és más végrendeletek között különbséget nem tevén, csak átalánosan rendelkeznek a felől, hogy a végrendelet a végrendelkező által megmásítható és visszavonható. — Eszerint elllenkező törvény nem létében, id. Lajtos Antal a nejével közösen tett B) alatti végrendeletet, amennyiben az őtet illette, halála előtt jogosan visszavonhatta, és más végrendeletet tehetett. — Ennélfogva az első bir. ítéletet megváltoztatni kellett." Ez ellen ismét felperes adott be felebbezést, melyet