Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 60. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához 6. [r.]

239 Soborsin község képviseletében annak birája — úgy kü- , lön-külön a Soborsinhoz tartozó községek birái — ellen 189 forint életjáradék megfizetése iránt keresetet indi- i tottak, — előadván mikép attyuk néhai Gyöngyúr Ist­ván Soborsin s a többi községek körjegyzője levén, ré­szére 150 forint nyugdíj biztosíttatott, miből felsőbb jó­váhagyás mellett Soborsinra 45 forint esett. Ezt négy éven át nem fizetvén, attyuk által Aradmegye tszékénél bepereltetett, mi elmarasztalással fejeztetettbe, mit a leg főbb ítélőszék is helybenhagyott. E közben — a kielégit­tetés előtt attyuk elhalván, felperesek mint örökösei lép­tek fel keresetükkel. Tárgyaláskor alperes a keresetet leszállitatni kéri, mert felperesek nem igazolták, hogy az elhunyt körjegy­ző örökösei lennének, egyszersmind az ügy érdemére elő­adják, hogy Gyöngyúr István részegeskedés miatt távo­littatott el hivatalából, de azonfelül számos községi pénz­összegekről nem is számolt — tehát nyugdíjra jogosított nem lehetett — azon kötelezettség alól a legf. ítélőszék által sem mentetvén fel. — Felperesek a felhozottakat tagadják, különösen mindazt, hogy részegség okozta az elbocsáttatást, mindazt, hogy községi pénzekről nem szá­molt volna; a felhozott bizonyítványok bizonyerejét ta­gadván, mert azok a község iránt érdekeltektől szár­maztak. A tárgyalás befejeztetvén, a járásbíróság f. év. april 11 —1212. sz. a. ez ügyben végzést hozott, melyben felperesek keresetét leszállította, mivel a felperességi jog kimutatása végett felhozott községi bizonyítvány, arra nézve, hogy felperesek Gyöngyúr István egyedüli örö­kösei s jogutódai, s hogy jelen keresetre felperességi jog gal bírnának, nem elégséges bizonyíték, miután ily mi­nőségüket, felpere ek anyakönyvi kivonattal nem iga­zolták. Ezen végzés ellen felperesek semm. panaszt adtak be, mert örökösi minőségüket kellően bizonyították — kü­lönben a 108. §-ként ujabbi bizonyítás lenne elrende­lendő, mi a felsőbb bíróság körébe tartozik. ASemmitőszék a panaszlott végzést megsemmi­sítette és a járásbíróságot uj szabályszerű határozathoza­talra utasította: „mert a peres félek nemcsak a kereseti jog felett hanem az ügy érdemében is nyilatkozván; az ügy érde­me pedig a perr. 246. §. szerint nem végzéssel, hanem íté­lettel eldöntendő levén; — az eljáró bíróság a perr. 297. §. 1. p. alá eső semmiséget követett el, midőn a kere­seti jog iránti kérdést végzéssel döntötte el; „a mennyiben ugyanis ily határozatok által okozott sérelem orvoslása nem a Semmitőszék, hanem az érdem­ben itélő bíróság hatásköréhez tartozik; az ily végzések ellen azonban a 294. §. szerint felebbezésnek helye nin­csen, s így felperesek a törvény engedte jogorvoslattól elüttettek/' (1872 június 20—6091. sz. a.) Hivatalból megsemmisítendő esetet képez, ha a végrehaj­tás több pertársak közül egyik vagy másik kérelmére rendelte­tik el s foganatosiltatik, midőn a kérvényező a többi pertárs irányában meghatalmazását vagy jogosultságát nem igazolta. Miskolczy Jósef és Miskolczy Pálné, úgy is mintkis­korú gyermekei term. s törv. gyámja — Kazmár Pál el­len a Beregmegyei tszék előtt bizonyos birtokátadása iránt keresetet inditottak, minek tárgyalása után alperes elmarasztaltatott, s ez kir. táblailag is megerősíttetett. — Ekkor felperesek részéről végrehajtási kérvény adatott be, de csak Miskolczy Jósef és Pálné nevükben: Bereg­megye tszéke 1871. dec. 20—4871. sz. végzéssel a vég­rehajtást elrendelte s azt foganatosította. Ezen végzés és eljárás ellen alperes semm panaszt adott be különösen azon okból, mert a keresetet Miskol­czy Jósefen kivül Miskolczy Pálné nemcsak maga hanem kiskorú gyermekei nevében is adta b°, — maga az Íté­let ily értelemben hozatott, mind a mellett a végrehaj­tási kérvény a kiskorúak mellőzésével egyedül Miskolczy Jósef s Pálnő nevében adatott be, sa végrehajtás ezek részére rendeltetett el. Már pedig több felperes társ ré­szére megitélt követelés végrehajtása egyik vagy másik felperestárs kérelmére el nem rendelhető. — Továbbá felhozza, hogy a perr. 345. § sa is megsértetett. — A táb­lai ítélet kézbesítése után kellő időben igazolási kérvényt adott be, tehát a 95. s 314. §. szerint a végrehajtás fel­függesztendő lett volna. ASemmitőszék a panaszlott végzést s fogana­tosított végrehajtást a 297. §. 1. p. alapján s a 304. §. al­kalmazása mellett megsemmisítette; „mert a kereset özvegy Miskolczy Palné ugy is mint gyermekeinek törv. gyámja által folyamatba téve, s az Ítélet is ily értelemben hozatva levén; a végrehajtási kér­vény is a perr. 67. §-hoz képest az összes felperes társak nevében, lett volna benyújtandó ; „mert a több felperestárs részére megitélt követelés végrehajtása csak az esetben rendelhető el egyik vagy másik felperes kérelmére, ha ez az azok jogaiba való lé­pését igazolja ; vagy e részbeni meghatalmazását kimu­tatta, mi e jelen esetben nem történvén, a helytelenül be­adott végrehajtási kérvény az eljárt tszék által vissza­utasítandó lett volna." (1872. június 20 — 6370. sz. a.) Törvény az igazságszolgáltatásnak n horvát-szlavón ka­tonai határőrvidékben rendezéséről. (Vége.) 20. Czikk. Oly peres ügyek, melyeknek tárgyát ingatlan va­gyon, vagy ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog képezi, kizáró­lag azelső folyamodásu törvényszékek/birói hatáskörébe tartoznak. Mindazon, nem peres jogügyekben, melyeknek ingatlan jószág, vagy ingatlan jószágra vonatkozó dologi jog szolgál tárgyául, u bíráskodás a járásbíróságokat illeti melyeknél a biztositási s egyéb ideiglenes iutézkedések ingatlan javakra vagy ingatlan javakat illető dologi jogokra vonatkozólag is kérelmezhetők s általuk el­rendel hetők. 21. Czikk. A banya-biróság gyakorlása a petriniai törvény­székre ruháztatik és pedig a horvát-szlavón katonai határőrvidék egész területére nézve. 22. Czikk. 1873-ik évi január 1-től kezdve az 1852-iki május 27-kéu kelt C3ász. nyiltparancs (Birod. törv. lap. XXXVI. db. 117. szám), melylyel a büntettek, vétségek, és kihágásokról szóló \ büntető törvény a horvát és sziavon királyságokban életbeléptet­60*

Next

/
Oldalképek
Tartalom