Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 57. szám - A felebbezési jog s gyakorlata a mezei rendőri ügyekben. 2. [r.]

227 az urbériséget szabályozó nyiltparancs megjelenésével 1853-ik évben ismét beállította, de végre a kár pótlási tár- j gyalásnak befejezése után, jóllehet a belügyminisztérium ! a befejezett tárgyalás folytán kiadott, s az ellenirathoz D. j a mellékelt határozatával világosan kimondotta, hogy j mindaz, mi úrbéri kárpótlás tárgyát nem képezi, továbbá j is a város terhe marad, mégis a fizetést megtagadta, — ! ennélfogva az ellenirathoz E., alatt csatolt kiszámítás sze- j rint, a vételárból az urbériségre háromló 887.702 frt ösz- j szegből, a már lejártnak vett 16 részletből fizetetlen volt ! s igy az ellenirathoz D., alatt, s a keresethez 5-|. alatt i csatolt miniszteri határozat szerint, továbbá is a varos j által fizetendő 83,681 pfrt tőke, valamint még a regálék j fejében járó 253,578 pfrt. vagyis összesen 337,116 pfrt. j tőke tartozásra, s ennek 1855 deczeaiber 15-től fizetetlen levő kamataira nézve, a végrehajtásnak a keresethez 3/ alatt mellékelve levő egyesség értelmébeni elrendeléséért < 1860 május havában a szegedi volt cs. kir. megye tör- ! vényszékhez folyamodni kénytelenittettek. — Szentesváros közönsége, a végrehajtási kérvényre beadott, s az el- i lenirathoz F., alatt csatolt kifogásában, s az ahhoz mellé- i kelt 2. sz. a. kimutatásban a 337,116 pfrt, tőke tartozását j valónak beismerte, a kamatokra nézve azt követelvén, ! hogy miután ő a kamatokat az egész vételártól, s igy az urbériségekre eső 887,702 pfrt. tőke összegtől a még le nem járt 4 részletre háromló s a földtehermentesitési alap | által átvállalt 391,084 prtnyi tőke után is egész 1855. ! deczeaiber 15-ig megfizette, a mennyiben a földtehermentesitési ala > által átvállalt 391,084 pfrt, tőke fejében a ! földtehermentesitési alapból kiutalványozott 182,578 frt ' 8 kr. tőke után 1848. évi május 1-től kezdve a kamatok j is felszámittattak s kiutaltattak, a városi közönség által a 391,084 pfrt. tőke után 1848. május 1-től 1855. dcczem- i ber 15-ig kamat fejében illetéktelenül fizetett 98,644 frt j 4 kr. a város javára beszámitassék. A kir. táblának azon végrehajtási ügyben 1862.május hó 11-kén hozott, s az ellenirathoz Gr., alatt csatolt, valamint a hétszemélyes táblának, ugyancsak az ellenirathoz H., alatt mellékelt határozataik által, az 1853, márczius 2-tól 1855. deczember 15-ig fizetett 54,495 frt 43 krra rugó kamatok, mint illetéktelenül fizetettek, a város javára be is számittattak, az 1848. május 1-től 1852. év végéig járó 44,148 frt 21 krra rugó kamatok azonban a városi közönségnek, — mint illetéktelen fizetettek, benem tudathatván az e részbeni követelésétől elniozdittatott, s a jogerőre emelkedett birói ítéletnek törvényes végrehaj tássali foganatosítása alkalmáv;tl447.227 frt o.é, 46 Ya krbanés ennek 5°/0 kamataiban megállapított tartozási összeg felperes város közönsége által, csekély híjával, már le is törlesztetett. Ezek szerint kétségtelen, hogy ama lefolyt végrehajtási megvitatott, s bíróilag eldöntetett ügyben, csakis perujitási jog orvoslattal lehet élni, miért felperes város jelen keresetét a pprs. 320. §. értelmében leszállitatni kérik. Erre felperes város válaszolja; felperesnek okmányokkal igazolt előterjesztése irányában alperesek kifogással nem éltek, s ezáltal a pprs. 159. §. alapján teljes bizony erőre emelték azon tényt, hogy a keresetben követelt kamatokat kétszeresen vették fel, hallgatag beismerték a követelés mennyiségét és minőségét, elfogadták a 7v. alatti intézmény azon hitelét, mely határozottan kimondja, hogy az illetéktelenül és kétszeresen felvett kamatokat felperes város javára beszámítani tartoznak. — E bizonylat által, a felperesi követelés jog alapja, annak mennyisége és összege, — ugy a felperesi az ellenfél által sem kifogásolt okiratok, mind az alperesek hallgatag beismeréseáltal begyőzve lévén — mindazon a dolog érdemére ugy sem vonatkozó ellenvetések, melyek az elleniratban felhozattak, maguktól elenyésznek. Az ellenirat kitételeit felperes be nem ismerheti, — nem ismerheti be továbbá, hogy az alperesek által ille téktelenül felvett kamatok, felperes által, per utján, bármikor is követeltettek volna, de az nem is lehetett, mert az e részben folyt tárgyalások részint közigazgatási uton folytak, — részint odavonatkoztak, hogy a város terhére rótt 16 részlet után még fennmaradt tőke és kamat követelés végrehajtásilag beszereztessék. Mindkét esetnél a kérdéses kamatok vagy fel sem említtettek vagy a később létrejött 7y. alatti okmány hiányában figyelembe nem vétettek. Tévednek tehát alperesek, midőn az állítják, hogy jelen követelmény, az alperesek javára elrendelt és foganatba vett végrehajtási összegben már előfordult, azzal azonos, és hogy e tekintetben, az általuk becsatolt iratok bármily nyomatékkal bírnának. Az ellenirathoz csatolt D., alatti miniszteri leirat, jelen követelményről mitsem említ, és csak annyit állapit meg, hogy a földtehermentesitési alap által átvállalt 4 részleten tuli tartozás, a város terhei közé tartozik. Az E., alatti kimutatás is ennek kifolyása a nélkül, hogy ezekben bármi jogosultság is mutatkoznék arra, hogy a földtehermentesitési alap által átvállalt tőke után kiszolgáltatott kamatokat, alperesek felperes közönségtől is — illetéktelenül — bevehessék. (Folytatása kov.) Spmrnttftszéki döntvények. Több iyénykereset egy keresetlevélben összefoglalható ugyanazon végrehajtásnál lefoglalt különböző tárgyak iránt is. Ifj. Ladányi Józsefné szül. Ábrahám Viktória és idősb Ladányi Józsefné, —képviselve együttesen Reiszner János ügyvéd által — Szeged város volt törvényszéke előtt tulajdoni igénypert indítottak — Szabó Makai Teréz mint végrehajtató és idősb Ladányi József mint végrehajtást szenvedő ellen. Az igény több különböző — állítólag a végrehajtásnál törvénytelenül legfoglalt — ingó javak tekintetében támasztatott. Tárgyaláskor e. r. alperes a keresetet leszállitatni kérte mert több egyén felléphet ugyan együttesen felperesként de csak akkor, ha a keresett javak azokat közösen illetik, mi itt fen nem forog, mert mindenik felperes mást, különböző tárgyakat igényel; tehát két külön kereset lett volna beadandó. Felpereseket a perr. 468-ik §-sa sem jogosíthatta együttes kereset levél beadására, mert ezen §. csak több igény együttes tárgyalásáról szól, nem pedig több igénylő által több külön igényeiknek egy keresetlevélben! egybefoglalhatásáról, sőt ezen §. külön keresetleveleket feltételez is. A törvényszék 1871. okt. 17-kén 2516. sz. a. kelt végzésével felperesek keresetét leszállította; „mert felpe57*