Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 5. szám - A kir. ügyészek rendeltetése

19 czeiben e forrásnál inegtalálandják az enyhülést, — mig nem a fáradozás jutalmát a jobbak elösmerése és a kötelesség teljesítésének öutudata elmaradhatlanul meghozandják. Scitiinitőszéki döntvények. A nazarénusok a bíróság előtti, törvény rendelte rendes eskü letételétől nincsenek felmentve. Hack Ferencz Torontál megyei franyovai lakatos mester — Kugler Ede ellen 202 fit s járulékai iránt Torontál megye illetékes egyes birósága előtt pert iuditván, miután az letárgyaltatott, a biróság 1871. okt. 5. — 583. sz. a. Ítéletet hozott, melyben felperesi követelést részben megítélte azon esetre, ha felperes, ki nazarénusnak vallotta magát, nazarénus hite szerint ünnepélyes bizonylatot tesz le (a rendes s törvényszabta eskütétel helyett) az általa állított tények valósága mellett. Alperes ez elleni semm. panaszában kiemeli : hogy a tárgyalás nem a bíróság, hanem az ügyvédek által öukénytes tetszésük szerint vezettetett, s hónapok múlva lett e sommás per befejezve; hogy a nazarénus vallás hazánkban nincs törvényesítve, tehát szabályai szerint eskü helyetti ünnepélyes bizonylat oda nem itélhetó. A Semmit ő szék a neheztelt ítéletet a 297. §. 1. 9. pontjai alapján megsemmisítette. „mert a biróság határozathozatalnál nem volt szabályszerüleg alakítva; „s mert elnézve attól, hogy felperes azt, miszerint az u. n. Nazarénus vallásban született, vagy arra az 1868. 53. t. cz. szabályai szerint később áttért volna, nem igazolta, — ugyanannak az Ítélet szerint megengedett ünnepélyes bizonylás tétele, a rendes eskü helyét, és érvényét már azért sem pótolhatja, mivel az említett vallás követői a biróság előtti eskü letételtói törvényesen felmentve nincsenek (perr. 242. §.), — ennélfogva pedig a törvény erejével felruházott Ugyv. szab. 181. §. átalános rendelkezése reájuk is feltétlen alkalmazását találja. — Egyébiránt a szolgabírónak rosszaltatik. „hogy az eljárást nem a perr. 117.§. szerint vezette, hanem alakszerű perbeszédeknek helyet engedett; „hogy a per kezelését a felek ügyvédjeinek önkényére bizva azoknak az eljárás félbeszakasztását és isméti felvételét oly mérvben engedte meg, mikép a perbeszédek a tárgyalás napjától még 7—8 hó után is beterjesztettek s ezen visszaélések folytán az Ítélet csak októberben volt meghozható s kihirdethető. „hogy a 8 teljes ivre terjedő jkönyv ivei össze nem füzettek s ebben az ivek kicserélhetésére alkalom nyújtatott ; „hogy a semm. panaszt 8 nap helyett (perr. 280. §.) 40 nap wulva terjesztette fel — és „hogy a jelentés küllapját (Ügyv. szab. 203. §.) felzettel nem látta el.* (1871. dec. 12. — 14545. sz. a.) Legfőbb itélöszéki döntvény. (Lónyay Bernáth jogeset.) — (Folytatás.) Alperes a kir. táblai ítélet ellen beadott fe I ebbezésében következők fejtegettettek : A ktáblai ítélet azon indokai, melyekkel az e. bir itélettőli eltérés igazoltatik, nincsenek elvi összefüggésben az elsó bir. Ítélet kiindulási pontjaival. Miután ugyanis alperes a felperesi kérelmen alapuló Ítélet folytán esküt tett annak kimutatására : mi az osztály tárgya és mely osztályos vagyon maradt a szülék után ? — ezzel teljes jogi bizonyítékot nyujtott,mi kifogástalan mérvadó mig ellenkezője nem bizonyittatik. Most tehát csak az a kérdés : sikerült-e felperesnek az eskü elleni tényeket igazolni? Ezt azonban sem ők, sem az ítélet nem állitja, s így tény, hogy alperes revelatiója nincs megerőtlenitve. Az első bir. tehát ezen alperesi revelatiót teljes érvényűnek fogadván el, helyesen cselekedett és nincs alapos indok, mi a másodbirónak ezen eívi kérdéstőli eltérését igazolhatná. E perben egyedül döntő kérdés, mi vagyon maradt felosztásra id. Bernáth Zs. és Bárcsay Sára halála után? Ebből kiindulva önként feltűnik, hogy a péli, verpeléti birtok osztály tárgyát nem képezheti; mert azok ezeket elidegenitették s így utánok hagyatéki vagyont nem képezhettek. — Ellenben azon kérdés eldöntése, azon birtokokat megszerezhette-e alperes magának testvére kizárásával — mint nem o?ztályos kérdés e per tárgyát egyátalán nem képezheti. — E javakat tehát a mérvadó revelatió ellenére osztály alá tartozóknak kimondani nem lehetett, annál kevésbbé, mivel magok felperesek is csak azt kérték felosztatni, mi Bernáth Zs. és Barcsay Sára halálálával hatramaradt; mig maga a táblai ítélet elismeri, hogy a péli-verpeléti azok halála után a jelen per folyamában alperes által szereztettek vissza. Midőn pedig alperes a pert a zálogfeloldásra a zálogbirlaló ellen megindította; akkor alperes nem testvére jogának megszerzése végett perlekedett, hanem azért, hogy azon jog, melyet id. Bfirnáth Zs. 1823-ban a zálogbirlalóra ruházott — t. i. a haszonvétel joga, a zálogbirlalóról alperesre szálljon — vagyis, hogy azontúl alperes legyen a zálog tényleges birtokosa. — E javakat tehát most is mint zálogos birtokokat kell tekinteni, — miért azok birtokbavételeért nem örökösödési,hanem zá'ogos pert kell folytatni, mint kellett ilyet folytatni alperesnek is, az eredeti zálogbirtokos ellen. Niucs ugyanis törvény, mely kimondaná, hogy a külön lakó s önálíólag gazdálkodó testvér szerzeménye a közös szülők halála után osztály tárgyát képezze. Mert habár igaz, hogy a zálogkiváltása iránt felperesek is perlekedhettek volna, mire óket alperes figyelmeztette is; dehogy most ők, a kizárólag alperes által szerzett jogban örökösödési czimen részesüljenek, az teljesen lehetetlen, miután felperesek nem örökösei alperesnek, és a perlekedhetési képességből az örükösödési képességet levonni nem lehet. Ha felperesek a kérdéses javakban részesülni akarnak, akkor alperes ellen zálogpert kell kezdeniök. Maga azon tény, hogy felperesek a táblai itélet által a zálogösszeg felének letételére köteleztetnek, a fenti állítás helyességét igazolja, mert ki örököl, az nem fizet — s a ki fizet, az nem örököl, hanem szerez; és bizonyítja azt is, hogy most *5