Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 35. szám - Az ügyvédi dijazás fizetés kérdéséhez

138 Mivel pedig már benne vagyok a dij és jutalom kérdésében, el nem hallgathatom azt sem, hogy én a bíróságok azon ujabb eljárását, mely szerint a perköltségek mellett vagy ezeken kivül az ügyvédek diját saját feleik irányában, ha kérik, ha nem, megallapitják, nem helyeslem; mert, a feunebbiekből következik, hogy a dij megállapítása, mennyiben ez jutalomnak is vétetik s ezzel azonosittatik, akkor ha a fél a jutalomra, vagy, ha ugy tetszik, a díjra nézve az ügyvéddel szerződött, ez utóbbinak ártalmas s hiányos I (praejudiciosus) s mert másrészről a perrendt. 7. §. kimondott jogi elv szerint bírói eljárásnak rendszerint csak az illető felek kérelmére lévén helye, a munkadíj megálla pitásánnl a perrend 252-dik paragrafusa csak ott, hol a prrend 7-dik és 248-dik §. nyomán a dij megállapítása a felek, vagy ügyvédek által kéretik, alkalmazható, különben mint a felek kérelmén tul terjeszkedő haláiozat a prt. 297. §-nál fogva semmiség alá esik. A jogi elvvel össze nem egyezik tehár. az, midőn a biróságok az ügyvédek diját, m e ly e t c s a k i s ellenfelük irányában a perköltségek közt s nem egyszersmind saját felük irányában számitják fel, kelletlenül, ha nem is kéretik, megállapitják! Legfőbb itéldszéki döntvény. A telelik, bekebelezés a tulajdon jog igazolására bizonyilékér nem szolgál, ha okmányilag kimutattat olt t hogy akkor attól az illető fél haszonbért fizetett. Azon kifogás, hogy az illető fél a haszonbéri szerződést alá nem it ta, ha a haszonbért még is folytonosan fizette; a haszonbéri viszony s kötelezettség megalapítása akadályául nem szolgálhat. Az ingatlan vagyon tulajdonjogi követelésénél a tulajdonjogi czim kimutatása szükségeltetik, habár előzőleg ugyanazon ingatlanra nézve a haszonbéri tartozás per ulon s birói Ítélettel megalapittalott. Sembery József s György hagyatéka részéről, annak gondnoka Szentkirályi László által — Báth mezőváros bírája s általa az egész község ellen, Hont megye volt törvényszéke előtt 781 frt, 20 kr. hátralékos haszonbér iránt pert indított. A tszék 1868. mrt. 4. 540. sz. a itélettelfelperest keresetétől elmozdította s a perköltségben elmarasztalta következő' indokolással: Felperes 2./' platti haszonbéri szerződéssel, az alperesileg felmutatott B. a. örök adásvevésiszerződés ellenében, igazolta ugyan, hogy a kereseti ./• összeírásban foglalt birtokrészeket, elődei Báíh m. várostól visszaszerezték, s kitüntette a 3. 4. ./• nyugtákkal, hogy a város 1848 s 1853 dik években, felperes elődeivel tett összeszámolás alkalmával, felperes előzőit terhelőleg alperes várost pedig követelőleg illető 2586 frt, 12 kr. tőke után járó ! amatokat Kontsek városi jegyző által a felpereseknek ! lekötött haszonbérrel kiegyenlítette; — „miután azonban a 2-|. tanúsága szerint Semberiek j a kérdéses birtokot 1822-ben Kontsek Istvánnak haszonbérbe adták, s annak fia, K. Alajosnak 1848-ban a ha- j szonbérrőli lemondása után — habár Semberi György J azon haszonbérletet a városra ruházta át a 2.)' tanúsága szerint, — alperes város még is a 2.|- alatti két oldal u szerződést s elválasztási nyilatkozatot alá nem Írta — a haszonbért el nem fogadónak tekintendő. „Miután továbbá a 3. 4.[ nyugtákkal nem igazolta tott, hogy a város felperes elődeinek haszonbérrel tartozott — hanem azokból csak az tűnik ki, hogy a város a saját — Semberiek elleni kamat követelését Kontsek István haszonbéri tartozásába beszámíttatni engedte s be is számította — s ezen követelések ekkép kiegyenlítése iránt K. István maradékai ellen követelését fentartotta — „felperes azt, hogy a kereseti birtok a peres város által valósággal haszonbérben biratik, és hogy a 2,|* a. szerződésben kikötött haszonbért alperes város tartozik fizetni be nem bizonyította. A kir. tábla 1868. dec. 16. -- 21577. sz. a. az e. b. ítéletet megváltoztatva alperes várost elmarasztalta — tekintve, hogy alperes a felperesnek a kereseti birtokhozi örökösödési jogczimét nemcsak meg nem döntötte de a perben kifogás alá sem vette; tekintve, hogy a B. a. eladási szerződés — Papes Mátyásnak arrai meghatalmazása fel nem mutatatván, s főlegalper. a 3. 4.|: nyugták valódiságát meg nem tagadván — érvényéből teljesen kiemeltetett; s igy midőn azon körülmény, hogy a város a követelt évi bér fejében activ követelésének kamatjait számította be, ekként a bért 1853-ig teljesen kifizette — világosan kiderittetett; másrészt ezen birtokhozi külön jogczimét ki nem mutatta, sőt mindkét nyugtában Kontsek J. ellenébeni viszonkövetélését föntartva, ezáltal is ezen okiratok valódiságát beismerte, — nem használván az akkori városi elöljárók nyugták aláirhatására való meghatamazásuk kétségbevonása, mert itt nem a városuj terheltetéséről, hanem csak egy birtok további használatban megtartásáról volt szó. A legfőbb ítélőszék ezen táblai ítéletet helyben hagyta. Mert alperes város a persorán beismerte, hogy azon Jószágrészt, melynek 1853-tóIi hátralékos haszonbére 781 frtig tőle felperesileg ezen perrel követeltetik — jelenleg is bírja, és használja, — azonban, azt állította, hogy a kérdéses részjószág az általa B. a. csatolt eladási szerződésnél fogva jutott birtokába, azt tehát tulajdoni joggal bírja, minélfogva attól haszonbért fizetni nem tartozik, annál kevésbé, mivel ő a 2.j' alatti felpereresileg bemellékelt haszonbéri szerződést soha alá nem irta, és igy az reá nézve kötelező erővel nem bír. Ezenkívül felhozta,hogy a haszonbérfizetési kötelezettséget a 3. 4.|' nyugták sem alapíthatják meg, mivel azok aláírói azok kiállítására nem voltak meghatalmazva. „Ezen érvek mellett mindazáltal alperes tulajdoni igénye meg nem alapitható, mert alperes azt, hogyPopes M. mint meghatalmazott által kötött B. szerződés foganatba ment volna, eltekintve attól, hogy Popesnek felperes által kifogásolt meghatalmazása, ezen kifogás daczára fel nem mutattatott, a persorán nem bizonyította; — de ezen birtokhozi külön jogczimét sem mutatta ki törvényszerüleg mert a F- alatti hivatolt, de fel nem mutatott telekjkönyv figyelembe nem vétethetet: sőt ha a perhez csatolva volna is, az a birtokhozi jóhiszemű tulajdoni jog begyőzésére bizonyítékul már csak azért sem szolgálhatna mivel azon birtoktól alperes 4.|- a. nyugta szerint 1853-évben még haszonbért fizetett. „Ellenben felperes a kereseti birtokra nézve örökösödési jogczimét és tulajdoni jogát kellőleg bizonyitván azt alperes meg nem döntötte."