Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 1. szám - Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapotja

Pest, 1872. kedden január 2. 1. szánt &4 Tizennegyedik évfolyam. TÖKVEWN/iÉhl CSARNOK, ff In Debreczeni, eperjesi és temesvári üg\ védegylet közlönye. Tartalom : Jogi reformjaink 3 igazságszolgáltatásunk állnpotja. — Legfőbb itélöszéki döntvény. — tíemmitöszéki döntvényeiül Törvényczikk <a bírósági végrehajtókról. fi Jogi reformjaink s igazságszolgáltatásunk állapot ja. I. Azt hisszük, hasznosabbat teszünk, helyesebben cselekszünk, ha helyett, hogy lapunk mult évi utolsó számaiban a lefolyt 1871. év jogi szemléjét adjuk — most jelenlegi jogállapotaink vizsgálódásával foglalkozunk, mind a társadalmi élet, mind a törvényhozás tekintetéből. Amaz csak egyszerű rideg táblázatát mutathatandja fel azon néhány jogi intézmény s műveletnek, melyekkel a lefolyt év dicsekedhetik, eló'tüntetve azon nagy ürt, mely jogrendszerünkben s jogihaladásunkban még mindig oly rémitően tátong felénk. Mig utóbbi, bár szűk keretre szorított s csakis a legfőbb vonalokban vezethetett vizsgálódás okvetlenül a jelen jogállapot alakulása, kifejlődése okainak, forrásának nyomozására s felfedezésére vezethet, mi nem maradhat tanúság nélkül a jövőre nézve is. A jelennek vizsgálata kell, hogy visszavezessen a közeli múltnak rajzára is, de kritikai nyomozást használva, igy a múltnak s jelennek keletkezését, forrásait kutatva, elvezet a teendőkre nézve a későbbi jövőbe is. Mert a jogi állapotok fejtegetésében előtüntetve a megtörtént hibákat s tévedéseket, ez tanúságul szolgálhat a jövőre aziránt, mi a teendő s mi el kei üh-ndő, hogy legalább jövőben megközelíthessük egy tökéletesb jogállapot ideálját. Egyébbről nálunk, ha őszinték akarunk lenni, ha buta elfogultságban nem akarjuk folyvást önhibáinkat és bűneinket palástolgatni s igy önmagunkat saját kárunkra ámitani, — egyébről a jövő haladásánál nem is lehet szó. A jelen? — ez támaszkodva különösen az imént lefolyt öt év mozzanataira, minden gyökeresb reform s valódi haladás nélkül, a jogi állapotoknak csak igen szomoritó képét állítja élőnkbe. A személy szabadság, a polgári társalomnak ezen legfőbb kincse, az állami létnek legelső czélja, a legbotrányosabb veszélyeztetéseknek van kitéve, nem valamely politikai hatalom zsarnokoskodása, hanem rendőrközegeink s alsó bíróságaink önkényes hatalmaskodásai által. — Ama botrányos bonyhádi féle zsarnokoskodás esetei a legtiszteségesb honpolgárok irányában folyvást ismétlődnek, a nélkül, hogy a lanyháu elrendelt vizsgálat sikererői s elégtételről valaha tudomást nyerhetnénk. A vagyon biztosság nem kevésbé elszomorító állapotban senyved, a nagymérvben, kétségtelenül napjainkban a vallásosság s vallási intézmények ellen gyakorolt őrjöngő küzdelmek folytán is elterjedt büntettek és ezer alakban megjelenő csalások, jogkijádzások következtében, melyek szigorú, példás visszatorlás^ seholsem találnak. Mindkettőre nézve a törvénykezés — magánjogi éppen ugy mint a büntetőjogi — megnyugtatónak legtávolabbról sem mondható. Költségessége megvan, sőt még szaporodik is; de nagy mértékben hiányzik belőle mind a gyorsaság, mind a jogbiztosság. — Az ügyvédek jellemtelenségei, bűnös összejádzásaik, karöltve járnak a birák tudatlanságával s önkénykedésével. — Es óvszereket, orvoslást nem találhatunk sem a felsőbb biróságok kellő szigorában, sem a kormány éber ellenőrködésében. Ezek kifolyása azután hitelviszonyaink szomorú képe — mely külkereskedelmünkre már eddig is végtelen sok kárt s veszteséget árasztott. Üzleti, forgalmi hitelünk talán még sohasem állt oly gyönge lábon, mint jelenleg. Annyira jutottunk ez években, mikép lassankint alig leend Austriában s külföldön, ki embereinknek hitelezzen — legalább kedvező feltételek mellett nem. Ez jogállapotunk jelenének hü rajza, mi hitünk szerint épen nincs tulszinezve, mrrt az a gyakorlati élet mindennapi tapasztalataiból, világos tényekből,eltagadhatlan adatokból van merítve. Az u. n. provisorium-féle kormányzat alatt azon nézet uralkodott, hogy az akkori törvénykezési állapotok lehetőleg legnyomorultabbak. Innen volt részünkről is a folytonos küzdelem azon időszak kinövései, birói visszaélései, s intézményei ellen — és a reformok mielőbbi létesítése mellett. — Most azonban be kell vallanunk, mikép a lefolyt öt év jogállapotunkat még silányabbá, szegényebbé törpitette; mikép jelenben a jogbiztosság hiánya, a törvénykezési bajok még nagyobbak, még számosabbak, mint voltak azon elhirhedt kormányzat idejében; mig valódi reformokkal sem dicsekedhetünk nagyobb terjedelemben. És ez nem is lehet máskép. Azon jogi rombolások, azon úgyszólván forradalmi fel forgatások, melyek államunkban egy tized óta folytonosak s majd mindennapiakká váltak, nem maradhatnak sehol sem szomorú következmények nélkül. — Elkezdettük a rombolást — Horváth Boldizsár lényeges befolyása mellett — az or. birói értekezleten, folytattuk ugyanazon Horváth perrend compilatiójával és később ujabb kísérletekkel; a bíróságokat háromszor forgattuk fel; 1861-ben statarialiter elűztük, 1862-ben újra változtattuk, és most személyzetét. ismét gyökerestől kiforgattuk. Folytonos — kielégítő teremtés nélkül! Ezen cynikus megvetése, lábbaltapodása az állandónak; ezen vastag tiszteletlenség a törvények s intézmé1 I