Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 61. szám

Pest, 1871. kedden augusztus 8. 61. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Örökösödési jogeset. — Semniitöszéki döntvények. — Oroszi-Talányi per. Örökösödési jogeset. (Vége.) Közli Stetina Ignácz ügyvéd ur. Felperesek felebbezése folytán a pesti királyi itélő tábla 1871. Martius 6-án 32284/1870. sz. alatt következő ítéletet hozott: „Az eljáró törvényszék Ítélete helybenhagyatik." Indokok: „Felperesek néhai Jedlicska Francziska hagyatékából törvényes örökösödés czimén osztályrészt követelnek, állítván: hoi^y Jedlicska Francziska 1862. április 24 én leszárniazók nélkül elhalván, s végrendelete bíróilag érvénytelennek nyilváníttatván, az apjától néhai Jedlicska Mihály tói származott vagyon '/3 része az ideigl. törv. szab. L R. 10. és 11. §-a értelmében reájok mint oldalrokonokra törvényes öröklés utján szállott volna. Alperes a kérdés alatti vagyonnak az apai ágról való származását tagadván, egyúttal ellenbizonylatot igyekezett előállítani arra nézve, hogy a vagyon Jedlicska Francziskára anyjától néhai Ocskay Teréztól, ki után felperesek törvényes öröklési joggal nem bírnak, szállott volna. „Jóllehet alperes ellenbizonylata nem sikerült, ez magában véve felperesek keresetének megállapítására még sem elegendő, mert felperesek mint kereső felek tartoztak a keresetük alapjául szolgáló ténybeli állításokat alperes tagadásával szemben bizonyítani, mely bizonyítási kötelezettségnek nem feleltek meg, mert: „1) a pperr. 163. §. szerint az ellenfél beismerése teljes tartalma szerint lévén elfogadandó, midőn tehát felperesek alperes azon állításából, hogy a III. a. Jedlicska Mihály-féle végrendelet szerint az atyai vagyonba 1400 frt. anyai hozomány ruháztatott be, azt akarják következtetni, hogy a többi vagyon, melybe t. i. a beruházás történt, tisztán atyai lett volna, kötelesek egyúttal az alperesnek ugyanott felhozott azon állítását, miként néhai Jedlicska Mihály a III. a. végrendeletben anyai vagyon ról rendelkezvén, végintézkedése ez irányban semmisnek tekintendő, elfogadni. „2) Jedlicska Mihálynak a III. a. végrendeletben foglalt azon kijelentése, miként a vagyon 1400 frt. hozományon kivül saját szerzeményét s néhai Jedlicska Ignácz utáni örökséget képezi, alperes ellen bizonyítékul nem szolgál, mert magán okiratok a pperr. 106. §. csak a kiállító ellen bizonyítanak,sőt e végrendelet a vagyonjogi természetének igazolására még azon okból sem képezhetne elfogadható bizonyitékot, mert felperesek az abban emiitett javaknak ugyanazonosságát a kereseti javakkal mivel sem mutatták ki. „3) Az L. /. alatti leltár és M. •/. alatti felosztás pedig, eltekintve, hogy ez utóbbi okiratban Jedlicska Mihály neve elő sem fordul, felperesek javára bizonyitékot | nem nyújthatnak, — mert azokból a vagyon ugyanazo| nossága a per alatti javakkal szintén ki nem vehető, miuI tán az L. /. alatti leltár 11 pontjában csak egy ház, a szántóföldek s rétek fele, s egy db. szőlő, ellenben a keresethez F. /. alatt mellékelt telekkönyvi kivonatban három ház s több szőlő fordul elő s mi több felperesek az F. •/. alattiban foglalt fekvőségek nagy részének ugyanazonosságát az alperesi IV. sz. osztálylevélben előforduló ingatlanokkal tagadásba sem vették, — ily köj rülmények közt tehát a bíróság még azon esetben sem lett volna azon helyzetben felperesek kereseti kérelmének helyt adhatni, ha felperesek az L. '/., M. •/. és III. alattiakba n érintett javaknak az atyai ágról való származását bizonyították volni is, — tekintve végül „4) hogy az N. •/. a. adókönyvi kivonat csak a megadóztatás tényét, nem pedig a tulajdonjogot igazolhatván, felperesek keresetük jogalapját nem bizonyítván,azzal elutasitandók s mint ügyvesztesek a pperr 251 §-a értelmében a költségekben is elmarasztalandók voltak." Felperesek ezen Ítélettel jogaikat sértve érezvén, ismét következőleg indokolt felebbezést nyújtottak be. 1. Nem való, hogy felperesek alperesnő beismerését annak teljes tartalma szerint el nem fogadták — mivel ezen beismerést tartalmazó, az elleniratban 1. tétel alatt foglalt pont annyira magában álló, az ellenirat többi szövegétől annyira elszigetelt és ezen elszigeteltsége és különállósága mindjárt az utána következő „2 szor" által, mely az olvasót arra figyelmezteti, hogy ezen „2-szor" alatt valami uj, az 1-ször pontban nem emiitett állítás következik, — annyira kitüntetve van, hogy nem létezik ember, ki abból mást is ki tudna olvasni, mint azt, hogy abban felperesek javára elismertetik a hagyatéki vagyonnak Jedlicska Mihálytóli eredete, — alperes javára pedig követeltetik az ugyan abba beruházott 1400 ft. anyai érték. Midón tehát a kir. itéló tábla ezen alperesi beismerésben azt találta, mi benne nem foglaltatik t. i. mintha alperesnő elleniratának 1-só pontjában azt is felhozta volna, hogy néhai Jedlicska Mihály a III alatti végrendeletben anyai vagyonról rendelkezvén, végintézkedése ez irányban semmisnek tartandó — és ezen ott nem olvasható kitételre ítéletét állapítván a pperr: 163-ik §-ára hivatkozott, egészen helytelenül és épen a pperr: 158 és 164 § a ellenére járt el, mivel ezek elseje szerint minden ténybeli állítás valónak tartatik, melyet a fél vagy képviselője a per folyamában nyilván elismer — másodika szerint pedig a beismerést se visszahúzni, se módosítani nem lehet. 2. Az sem való, mintha azon, az ellenirati 1-ső pont61