Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 13. szám - Semmitőszéki döntvények ellentétei s összeütközései 3. [r.]

52 A zárlat itt felesleges is, mert a támasztott igény a házra történt feljegyzés által eléggé van biztosítva. Kifogásai a perr. 324. §-ra fektetve helyesen adattak be. Az azokat visszautasító végzés helytelenül hivatkozik a perr. 337. § ra, mert az a közös erdő, regálé jövedelmek apai örökségek s egyébb ily jogok rongálására vonatkozó régibb sequestrumokról — a hivatolt 588. §. pedig peres hagyatékról szóll, — mely esetek egyike sem forog fenn jelenleg. A Semmitószék azt elvetette „mert hagyatéki ügyekben a perrend 588. falapján elrendelt zárlatra nézve nem kifogásoknak, hanem a perr. 2í)7. §. 22. pontja szerint semmipégi panasznak van helye — a kifogások visszautasítása tehát helyesen történt." (1870. d.cz. 31. —13466. sz. a.) Alperes meg nem jelenőnek nem tekintethetik, ha az első tárgyalásra megjelent, a keresetre nyilatkozott is, és csak felperes kértére elhalasztolt későbbi határnapról maradt el. Ily esetben a meg nem jelenés okából való elmarasztalás mint a ili. §. helytelen alkalmazása, semmisnek tekintendő. Kollár János Nógrádmegye kékkői járás szbirája előtt Demók Pált, 216 írt. s jár. iránt beperelte. A tárgyalásra kitűzött napon 1870. juc. 22-kén a felek megjelentek s alperes tagadván, hogy közte s felperes közt szerződés léteznék, melyszerint felperes neki 3 évre 61 dar. birkát adott volna át, közös felosztás feltétele mellett, tagadja a kereseti állitások valódiságát is. Felperes előmutat egy szerződést, mely Buris Ferenezné s Bogányi Istvánné között jött létre a kérdéses birka-átadásra nézve, de a melyet állítólag alperes magáévá tett egy ujabb szerződéssel, melyet felperes fel nem mutatott. Ennek előallithaiása végett határidő-halasztást kért, mi megadatván, a tárgyalás folytatása sept. 1-jére tüzetett ki. Ezen ujabb határnapon alperes meg nem jelenvén, az egyes bíróság 1870. sept. 1. 1285. sz. a. kelt Ítéletével alperest meg nem jelenés okából a keresetben elmarasztalta. Ez ellen a 1 p e r e s se m. pa n asz t adott be, mert tárgyalásnál mindkétfél előadta érveit, tehát a perr. 111. §. szerint, nem lehetett volna ítéletet hozni. A Semmitószék annak helyt adott, a bíróság neheztelt végzését a 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette; „mert a perr. 111.§. szerint meg nem jelenés miatt Ítélethozatalnak sommás eljárásban csak akkor lehet helye, ha a fél a 115. §. szerint kitűzött első tárgyalásra meg nem jelent, minthogy azonban fenforgó esetben alperes az 1870. jun. 22-ki tárgyalásra megjelent, felperesi keresetre nyilatkozatát megtette s védelmét előadta; azért, hogy telperes kérése folytán azon év sept. 1-jére elhalasztott ujabbi határnapról elmaradt, meg nem jelenőnek nem tekintethetik; s így az ügy a felek addigi előadásaik alapján lett volna eldöntendő; a bíróság tehát az által, hogy a 111. §. helytelen alkalmazásával alperest ennek értelmeben marasztalta el és ekkép az előtt a felebbezési jogorvoslat használatát elzárta, semmiségre szolgáltatott okot." (1871. jan. 19. — 13804. sz. a.) Igazságügy-ministeri körrendelet. (Vége.) Az ellenőrzés előzetes gyakorlata, a fennálló törvények és szokás következtében hiányos lévén : annál nagyobb fontosságot nyer az álladalmi ellenőrzés azon egyetlen neme, melyet a bíróságok, a följelentett visszaélések iránti eljárás körül hivatvák gyakorolni. Nem szükséges különösen hangsúlyoznom, hogy a bíróságok csak ugy felelnek meg kötelességüknek, ha szigorúan megvizsgálva a tényállást, a bebizonyított szándékos hamisítás, vagy vétkes mulasztás megbüntetésénél, illetőleg az ily büntetendő cselekmények tetteseire mérendő büntetésnél a cselekmény vagy mulasztás természetét, minőségét és veszélyességét, valamint a tettesnek közhivatási állásával egybekapcsolt különös kötelessége megsértését is számba vévén, ezen körülményeket a büntetés mértékének elhatározó elemei gyanánt tekintik, és a bűnösség fokát, de ezzel együtt egyszersmind a büntetés súlyát is, a fennálló törvények, vagy törvénykezési gyakorlat korlátai között, ezen szempontok figyelembevételével állapítják meg. Ámbár ezen mozzanatok a helyes büntető gyakorlatnak változhatlan alapelveit képezik, melyeket/a birónak soha sem lehetne szem elől tévesztenie: mindazonáltal többször tapasztaltatott, hogy az anyakönyvek körül elkövetett visszaélések fölötti bíráskodásban, az alsóbb fokú biróságok a tárgyi és alanyi szempontokat nem kellőleg mérlegelvén, ez által oly gyakorlat jelenségei mutatkoznak, melynek túlsúlyra jutása a cselekmény és annak büntetése közötti igazságos arányt megsemmisíti, és ennek következményében, az anyakönyvek hitelén épülő viszonyok biztonságát nagy mérvben veszélyezteti. Ehhez járul, hogy a tiszti ügyészek, nem felebbezvén az első biróságok Ítéleteit, aziránt sem szerezhető biztos meggyőződés : vájjon az egyes esetekben mutatkozó aránytalanság, törvényeink és megállapított törvényes gyakorlatunk hiányaiban vagy pedig netalán csak az első bíróság hibás felfogásában találja indokát ? Távolról sincs szándékomban a törvénykezés függetlenségét s a birói meggyőződésnek, csupán a törvény által korlátolhitó szabadságát érinteni. E függetlenség, és szabadság, az államnak és polgárainak legértékesebb kincse lévén: ennek megtámadása által a baj nem orvosoltatnék, hanem csupán egy sokkal nagyobbal s egy olyannal szaporittatnék, mely szünet nélkül fenyegetné magát a társadalmat, és annak minden egyes polgárát. De másrészről nem feledhetem, hogy a birói hatóság alatt nem egyedül az első fokú biróságok értetnek, és hogy fontos — különösen ily természetű — büntető ügyeknél, főleg a fötorvényszékek Ítéletében rejlik a tekintély ama súlya, mely bizonyosságot nyújt aziránt, hogy abban, a mit az Ítélet tartalmaz, az ország törvényeinek, s a törvényes gyakorlat szabályainak helyesen felfogott értelme és kellő alkalmazása nyilatkozik. Hogy ez eléressék, és a megjelölt eseteket illetőleg — a felsőbb bíróságok Ítéletében rejlő nagyobb biztositék hatályra jusson, felhívom a közönséget, hogy mindazon esetekben, melyekben az anyakönyvek vagy pedig az ezekből készített kivonatok körül elkövetett visszaélések miatt indíttatik meg a büntető vizsgálat, — akár szándékos hamisitás, akár pedig vétkes mulasztásból származó valótlanság képezze az eljár.is alapjául szolgáló cselekmény tényálladékát: az első fokú bíróságnak oly végzését, mely által a vizsgálat megszüntettetik, vagy beállittatik, úgyszintén az első fokú bíróságnak ilynemű ügyekben hozott bármily tartalmú Ítéletét, mindenkor és hivatalból a kir. táblához felebbezze. Meghagyom egyszersmind a közönségnek.utasitsa törvényszékét, hogy a fentebb meghatározott ügyekről hozzám negyedévenkint rovatos kimutatást terjesszen fel, a melyben a vádlott neve, az első birósági Ítélet kelte és tartalma, a felsőbb bírósághoz történt felterjesztés napja, végre ez utóbbi biróság Ítéletének kelte és tartalma is pontosan kitüntetve legyen. 1871. jan. 10. 17814. sz. a. HorvátBoldizsár,s. k. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt., negyedévre 2 frt. ausztriai értékben — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.