Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 22. szám

Pest, 1871. pénteken márczins 17. 22, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, üebrcczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegyict közlönye. Partidon! : Örökösödési jogeset. — Semmitőszéki döntvények. — Ügyvédrendtartási kormányjavaslat. Örökösödési jogeset. (Doktorics-Szalay ügy.) Balogh József 1859 május 15 én elhalt; hagyott maga után 1849. decz. 31. szerkesztett, s ugyanazon iven 1854. máj. 15. — a 4-ik pontra tett változással — újból erősített, kül- és belkellékekkel biró végrendeletet,mely­ben minden ingóságát, adósságai kifizetésének feltételével gazdasszonya, Szalay Zsuzsánnának hagyja, sót az ingatlanok haszonvételét is három éven át a halá­lozás után. — A 8-ik pontja igy hangzik: „veszprémi házamat, a három év eltelte után hagyom Doktorics Károly öcsémnek ugy, hogy ha nőtlen életben, vagy maradék nélkül elhal, a házat el nem adhatván, csak haszonélve­zetét húzhatván, szálljon az szegényebb egyik testvérére, s annak maradékira." A 9- ik pont pedig igy: „Pajtámat fundusával és a szántóföldekkel Doktorics Menyhárd és Imre öcséimre, kik éltökben el nem adhat­ják, hanem az maradékaikra szálljon." A 10- ik pontban Pozsonymegyében fekvő birtok Balogh néven létezhető, s magukat igazolandó rokonoknak hagyatik. Ezen végrendelet a kihirdetéskor senki által sem kifogásoltatott. Az örökösi nyilatkozatok azon időkori rendeletek sze­rint beadattak V.-megye tszékéhez, — örökösül nyilat­kozott az ingóságokra, s 3 éven át az ingatlanok haszon­vételeire hagyományos Szalay Zsuzsánna is. Ezen Szalay Zsuzsánna utóbb, de mégis a hagyaték tárgyalása előtt, 1859. sept. 2 án Balogh Jó­zsef hagyatéka ellen pert indított 10,000 frt. ajándék megitéltetéseért. A keresetet Balogh József által 1858. sept. 21-én kiadott „ajándéklevél"-re fektette, melyben ezen tétel olvasható „ugyanazért jel en ajándé­kozó levelem erejével halálom esetére adok és rendelek 10,000 azaz tízezer forintokat ezüst pénzbe, mely sommá, ha énelőbbmeg halnék, javaimból részére kifizettessen, vagy pedig ennek erejéig fekvő javaimat megtarthassa." Ezen ajándékozó levélben a végren­delet felemlítve sincsen, de ezen kívül az aján­dékozott részéről az elfogadás sincs kitéve. V.-megye tszéke 1859. oct. 3í-én hagyatéki tárgya­lást tart, melyen az ismert hagyományosok, s a Balogh néven levő ismeretlenek részére nevezett gondnok között oly egyességet köt, hogy: „néhai Balogh József örökhagyó után maradt minden néven ne­| vezendő és bárhol található ingó c~ . n g a t­| lan hagyatéki vagyon SzalayZsuzsánnának, mint egyik végrendeleti örökösnek, és be­nyújtott 10,000 pfrtról szóló ajándék-levele mellett követelő félnek tulajdon joggal örökre birtokába átadatik," Feltételekül kiköt­tettek az adósság s 375 pfrt. hagyomány, mégis Dokto­rics Menyhért, Károly és Imre részére 4000 forintnak kifizetése. A végrendelet 10-ik pontjában érintett Balogh nevü örökösök 1859. jul. 12-én egy hírlapban köz­zétett felhívás által egy év alatt tartoztak jelentkezni. Ezek érdekeinek figyelmen kivül hagyásával, sa nélkül, hogy Szalay Zsuzsánnának 1859. sept. 2-án beadott ke­resete elintézve lett volna, 1859. dec. 12 én ismét tárgya­lás tartatik, melynél az ismeretlen, Balogh nevü örökösök gondnoka, — minthogy a megjelent hagyományosok ki­jelentik, miszerint a pozsonymegyei birtokot nem köve­telik, az ismeretlen örökösöket pedig kipuhatolni nem le­hetett, az egyességet jóvá hagyatni kéri, — mire a tszék az egyességet jóvá hagyja, dec. 28. kiadott végzésével. Ezen jóváhagyásnál a tszék nem vette tekintetbe, hogy a Balogh örökösök jelentkezésére kitűzött határidő még csak a jövő 1860-ik évi júliusban jár le; — nem vette tekintetbe, hogy Doktorics Menyhárt, Ká­roly és Imre a végrendelet 8. s 9. pontja értelmében csak haszonélvezetet, s nem tulajdonjogot nyertek; — nem vette tekintetbe, hogy Szalay Zsuzsánna 10,000 pforintjáért pert indított s ez ítélettel befejezve nem lévén, a kereset puszta megindítása, mint peres ügy, a hagya­téki tárgyalás, mint perenkivüli eljárásnál irányadó sem lehet, annál kevésbé határozó; nem vette tekintetbe azt, hogy Doktorics Károly, kinek részére legnevezetesebb haszonélvezet — nőtlensége idejére — hagyományozta­tok, csakugyan még nőtlen, s igy szabadrendelkezése a haszonélvezett ingatlanság tulajdon jogáról nincsen; nem vette tekintetbe azt, hogy ezen hagyományosnak ma­radék nélküli elhalása esetén, azon fekvőségre, mely­nek haszonélvezete Doktorics Károlyt illette, tulajdoni igénynek van helye. — Ezen jóváhagyó végzés alapján az átadási okirat is kiállíttatott 1860. oct 12-én ; átadatik pedig az összes hagyaték ingó s ingatlanság Szalay Zsu­zsánnának mint végrendeleti örökösnek. Az átadási okirat már oct. 18-án a telekkönyvi hatósághoz beadatott, s annak alapján a tulajdonjog már oct 25. bekebeleztetett. Bármennyire kívánatos is a gyors eljárás, — a jelen esetbeni gyorsaságra alább visszatérek. Midőn már a bekeblezés is megtörtént, a tszék, noha átadási okiratában a hagyatéki eljárást befejezettnek ki­22

Next

/
Oldalképek
Tartalom