Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 19. szám - A hitvestársi öröklés

76 szének eleget tett, - - de a másiknak az izraelita házassági törvények értelmében eleget nem tehet, mert azok az elbocsátó levélnek kényszer utjáni átadását nem tűrik, s mivel alperesnő kijelentette, hogy azt elfogadni nem fogja hitvallása elvei szerint kényszerhez segédkezet nem nyújthat bár mint tiszteli is a polgári törvényeket, mert ily eljárás, ha foganatositatnék is, hitük szerint érvénytelennek tekintetnék. Alperesnő említett sem. panasza főleg pedig azon aIapult, mert a héber hitvallás szerint végeibocsátó levél akaratja ellenére csak oly nőnek adathatik, kire a házasságtörés ténye bebizonyitatott, mi itt elő nem fordult. A Semmitőszék e panaszt visszautasította „mert a perr. 36. s 22. §-ban az israeliták váló perei tekintetében csak az illetékesség szabályoztatván, az eljárásra nézve pedig intézkedés nem tétetvén, a semmitőszék ezen panasz érdemleges elintézésére magát illetékednek nem tartja." (1870. nov. 17. — 8408. sz.) Miután a főrabbi a való levél átadására nézve a fent közlött bírósági meghagyásnak egyátalában nem akart eleget tenni. Buda város tszéke felperes folyamodására a főrabbit 10 írt. b i r s á g fi z e t és terhe alatt kötelezte a végiehajtás eszközlésére — és ez foganatositatott is. Ez ellen a főrabbi ismét semm. panaszt adott be, mert ő ez ügyben nem mint magán személy, hanem mint egyházi hivatalnok járván el, — ellene bírságolás nem alkalmazható. Ha valamely egyházi hatóság a bíróság rendelvényeit nem teljesiti, nyitva áll az ut a felsőbb közig, hatóságoknál emelni ellene panaszt. A Semmitőszék a panaszlott végzéseket a végreh. eljárással együtt megsemmisítette; „mert panaszló O-budai főrabbi a biróságilag kimondott végelválásnak a házassági anyakönyvben leendő bejegyzése és a válólevélnek átadása végett mint közügyek ellátására hivatott hatósági közeg levén megkeresve a mennyiben e megkeresvénynek egész terjedelmében eleget nem tett, az eljáró bíróság annál kevésbé volt jogosítva őt ezen megkeresvénye teljesítésére bírság fizetésének terhe mellett kötelezni, mert ily birságnak perr. szerint helye nincsen; hanem kötelességében állott volna, a hivatalos megkeresvény foganatosítását megtagadó főrabbit kötelmei teljesítésére felsőbb hatósága utján szorítani; „midőn tehát az eljáró biróság panaszló főrabbira mint hivatalos közegre a megkeresvény foganatosítása czéljából pénzbirsági büntetést szabott s azt végrehajtás által foganatosította is — birói hatáskörén túlterjeszkedve oly intézkedést tett mely a 297. §. 1. p. alá eső semmiséget képez." (1871 febr. 4. — 732. sz. a.) Midőn valamely K. Vegyesbiróságnak szölöváltsági ügyben hozott határozata azon okból támadlalik meg sem. panaszszál, mivel a Vegyesbiróság törvényszabta hatáskörén túlterjeszkedett^ a Semmitőszék hivatva van a sem. panasz megvizsgálására. Nógrád megyében fekvő Hlyén községben a szölöváltsági ügy folyamatba tétetvén Kacskovics Lajos s társai mint dézsma-jogosultak és Szabó István dézsma-kötelezett között az egyesség azért nem sikerült, mert utóbbi szerint szőleje nincs a telekjkönyvben dézsmásként bevezetve ; mig előbbiek hivatkoznak a községi lakosokra s Szabó elődjére Csellére aziránt, hogy 1849-ig folyvást szedték a dézsmát e szőlőtől is; csak 1850-ben tagadta meg Csellé azon ürügy alatt, mintha úrbéri földből szakittatott volna ki, minek valódisága azonban a tagositási perben ki nem mutattatott. A választott biróság 1870. aug. 4-kén kelt végzésével a Szabó I. birtokában levő szőlőt dézsma váltság alá tartozónak nyilvánította s utóbbit maga részéről becslő kinevezésére utasitotta. A Nagy-Szombati kir. Vegyesbiróság 1870 okt. 21. 202. sz. a. a kérdéses szőlőt dézsma váltság alá nem tartozónak mondotta ki. Ez ellen felperesek sem. panaszt adtak be, mert a vegyesbiróság hatáskörét tulhágva oly kérdés felett is határozott, mire 1868. 29. t. cz 26. §. által nem volt jogosítva. — Felperesek be nem ismerték a vál. biróság előtt, hogy azon szőlő urbén természetű, mert csak ebbeli ürügyére Csellének hivatkoztak, ki azonban a jogbiztos által azon szőlőt dézsma-kötelesek közé vétette fel. Alperes kötelessége lett volna a 26. §. szerint kimutatni, hogy azon szőlő megváltása iránt egyesség létezik, vagy ha úrbérinek vitatja, hogy érte felperesek urb. kárpótlást kaptak — mit azonban nem teljesített. És jelen kérdést alperes tartozott volna 1869. jul. l-ig vélt igényének, érvényesítésével megoldani az illető biróság előtt; a felett a vegyes biróság nem is ítélhetett s a vál. biróság helyesen mellőzte alperes ebbeli kifogásait. — Ezen végzés annál is inkább semmis, mert alperes a telekkönyvet melyre alapitá igényét, csak felebbezésénél mutatta fel, mely tehát tárgyalás alá nem is került. És mert e kérdés feletti bíráskodás, valamint hason birtokviszonyokat tárgyazó kérdések elintézése, nem a szólóváltsági hanem a szab. rend. 95.—48. §§-ként csak a birtokbiróságot illeti. Alperes ellenészrevételeiben vitatja, hogy szőlleje 1848-ban a dézsmától azért mentetett fel, mert úrbéri természetű. Nem áll hogy a jogbiztos előtt dézsmás voltát beismerte volna; az sem hogy telekkönyvezéskor „Szabad föld" czim alatt roszhiszemüleg lett bemondva mert minden földbirtok minősége iránt a bizalmi férfiak tüzetesen kihallgattattak és ha mégis hibás volt a bevezetés, felpereseknek jogukban állt kiigazittatni mit elmulasztottak tenni A Semmitőszék azt elvetette, „m e r t a vegyesbiróság midőn a vál. birósági tárgyalás folyamában felmerült azon előkérdés felett, hogy a kérdéses szőlőbirtok a megindított váltság eljárás alá vonható-e? határozott, törvényes hatáskörét tul nem hágta; „m e r t egyébkint a megszüntetett szőlőbeli tartozások megváltását tárgyazó és külön törvény s rendeletekkel szabályozott eljárások, nemkülönben az azok alapján hozott ügybirósági határozatokra, a Semmitőszéknek a polg. törv. rendtartásban gyökeredző jogköre ki nem terjed." (1871. íebr. 15. - 804. sz.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1871. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, hal piacz és aldunaaor sarkán, 9. sz. a.