Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 17. szám - Telekkönyvi hatóság és a birtokbiróság 3. [r.]

Pest, 1871. kedden február. 28. 17. szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A telekkönyvi hatóság éá a birtokbiróság. — Az egyetem és Sz.-Ferencziek kö-sti per. — Semmitó'szeki döntvények. A telekkönyvi hatóság és a birtokbiróság. Zliuszkylmre úrtól (semmitöszéki sbiró.) III. Következik 4. Az igényperek eldöntése. Az igényperek nemcsak azokra nézve, kik igényeiket bejegyeztették, engedtetnek meg; hanem e-.ek felszólítása végett általános hirdetmény utján mindazok, kik a lefoglalt tárgyakra igényt vélnek támaszthatni, ebbeli keresetük beadására fel is szóiitatnak. — Ezen eljárás ott, hol rendes telekkönyvek vannak, mint nálunk is — mert a telekjegyzőkönyvek a telekk. rendt. szerint mint telekkönyvek vezettetnek, nézetem szerint ellenkezik a rendszer szellemével, s az ily egész igényper ingatlanokra oly különös, hogy annak keresztülvitele minden egyes esetben más nehézségeket fog szülni, az igényper intézményének viszássága által. Az igényper — véleményem szerint — a mellékper (incident Streit) jellegét viseli magán, mely tulajdonképen nem azon ügy czéljából, mely felett az folyik, döntetik el; hanem azon oknál fogva, hogy eldöntése által, egy más (a fő) ügy eldöntése lehetővé tétessék. Az ujabb jogtudósok e mellék-perekben hozott Ítéletek jogerejét illetőleg általában abban állapodtak meg, hogy az Ítélet jogereje csak a speciális esetre vonatkozik, a felek közötti jogviszonyt azonban végleg nem szabályozza; s igy az e perekben hozott itélet az „exceptio rei judicatae" ellenvetés alapjául nem szolgál. Én e tételt az igényperekre általában alkalmazandónak vélem, s hogy a törvényhozás is azt, valamint természetére ugy joghatályára, ily mellékkérdésnek tekintette, tanúsítja, hogy sokkal rövidebb eljárást rendelt e perekben, s a kimondott határozat speciális érvényének az által is kifejezést kivánt adni, hogy ezen pereket végzés által eldöntendőknek jelentette ki. És ennek az ingóságokra nézve nehézsége sincs, ott a tulajdon viszonyok változása érzékeny joghátrányokat nem szül, — de másként van ez az ingatlanoknál, erre nézve az igényper különösségéhez, még e fentebbi tétel is járulván, alig leküzdhető zavart idézend elő, — lássuk a dolog állását: Igénylő jelentkezik, az megnyeri az igénypert, azonban, miután keresetét nem intézheti, mint a törlési kereseteknél a jelzálogos hitelezők ellen is, ezeket kielégiteni tartozik. — De váljon miután az igényper — mint mellékpér végzés által döntetett el, a végzés alapján bekebeleztetheti-e tulajdonjogát?— miután igénypert mindenki támaszthat, s a nyert vagyon a terhek kielégítése után száll birtokába, el kell fogadni azon következményt is, hogy a végzés alapján a tulajdonjog is áthelyezendő, az előbbi tulajdonosnak legfeljebb, extra domínium maradhat fenn joga. — Oly igénypereknél természetesen a hol az igény be van jegyezve, a kielégítési kötelezettség a nyertes felet csak az előzők irányában terhelheti, az utólag bekeblezettek azonban egyszerűen ki törlendők. Ez lenne az eljárás egyedüli módjai más expedienst találni nézetem szerint alig lehet, — bár számos kérdés marad fenn, melyek eldöntése az arbitrium judicistól függ; — milyenek : készpénzben tartozik-e kifizetni a jelzálogos hitelezőket? vagy a vagyon teherrel megy át az illetőre? e kérdés igen egyszerűnek látszik, az utóbbira eldöntendőnek t. i. hogy csak a foglaltató követelése ért meg odáig, hogy végrehajtás utján is nyerhessen kielégítést, tehát csak ez elégítendő ki, a többi jelzálogos hitelezők in statu quo maradnak; azonban a dolog nem épen oly köunyen megoldható, mint a milyennek látszik, ugyanis: Számos hitelező jogerejü Ítélete mellett sem kért végrehajtást; mert más által az már folyamatba tétetvén, a nélkül is kielégítéshez lehet reménye, de sőt ha egy hitelező részére árverés van rendelne, ha másik hitelező is folyamodik árverésért, kérvényének hely sem adathatik, mert már azon birtokra az árverés elrendeltetett; s igy a többi hitelezők kétségkívül joghátrányt szenvednek, s több számos ily nehézség támad egyes esetekben, — melyekkel a bíró belátásának kell megküzdenie. Legkülönösebb azonban, a be nem jegyzett igénylők hirdetményi felhívása, ezekkel a hitelezőknek semmi köze, részükre a telekkönyv volt tükre a birtok állapotnak, s nem szabad lehetőségnek sem lenni, hogy az árverés megrendelése után hozassék más stádiumba. Én az igénypert — indokoltnak csak oly egyének részéről tartom, kiknek igényei a foglaltatót megelőzőleg már be vannak kebelezve. Ezek joga a telekkönyvből folyik; s igy a hitelezők következményeit is viselni tartoznak, — de nem helyeselhetem azt, hogy ezen esetben is, mint incidentális kérdés döntetik el a tulajdoni igény; itt a gyorsaság rovására az alaposságot feláldozni annál kevésbbé szabad, mert a hitelező, ki tudva kölcsönzött igénynyel terhelt birtokra, tartozik annak következményeit is viselni; s azért ily esetekben — nézetem szerint az igényper a rendes bíróság előtt rendes eljárás utján lenne folytatandó s itéletileg eldöntendő, a telekkönyvi hatóságot azonban — mely még jelen eljárásunk szerint sincs a tulajdoni keresetek elintézésére hivatva — ily teendővel felruházhatónak nem tartom. Igyekeztem ezekben a telekkönyvi hatóság körét, szemben a birtokbirósággal kifejteni, s azon óhajjal zárom be soraim, vajha a legközelebb várandó törvénykezési átalakulás alkalmával figyelembe vennék törvényhozóink, hogy az ügyek elkülönítése mint szükséges fejlődött a 17