Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 14. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 12. [r.]

Pest, 1871 pénteken február. 17. 14, szám. Tizenharmadik évfolyam. TÖKVKWNZKKi CSARNOK. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügyvédegylet közlönye. Tartalom : Észrevételek a perrend hiányairól. — Határozatlan birtokarány megállapítására stb. — Semrnitőszéki döntvények. f Észrevételek a perrend hiányairól. Kaffkalgnácz tszéki ülnök úrtól (Szatmárról.) XII. 50. Az 587. és 592. §§. tartalmának figyelmes összehasonlítása könnyen zavarba hozhatja a bíróságot az irant^h'ogy melyik felet utasítsa felperesi minőségben keVösetteli fellépésre. — Mert az 587. szerint ha az egyesseg nem sikerül, a szerződési örökös ellen mind a végrendeleti, mind a törvényes örökösök tartoznak felperesi minőségben fellépni, az 592. pedig akként intézkedik, hogy az örökösök által kétségbe vont egyes hagyományok nem osztály utján, hanem az örökösök ellen intézett kereset által követelhetők. — Talán nem csalatkozom, midőn azt hiszem, hogy mind az, mi a törvényes örökség korlátozásával akár egyik, vagy másik örökösnek illetőségén felül, akár idegennek végrendeletileg kiadandó, hagyományt képez, s e tekintetben a hagyományost is közönségesen végrendeleti örökösnek lehet venni; mert az örökhagyó halála után s annak végrendelkezése alapján részesül az örökségi vagyonokból; minő végrendeleti örökös lesz tehát az, ki az 587. szerint a törvényes örökösök felett némi előnnyel bir, s ki ellen ezek tartoznak felperesi minőségben fellépni? — vagy minő hagyomány értendő az 592. §-ban, mely a törvényes örökösök ellen kereset áhal követelhető, kivált akkor, midőn a hagyomány egyik vagy másik örököst illeti? — minden esetre megfejtést kiván. De hátha az örökösök bárminő okból nem sürgetik az osztály megtételét s mint nagykorúak a hagyatéki birtoknak különben is használatában lévén, az 580. §. értelmébeni eljárásért nem is folyamodnak, mi nélkül pedig az örökösödési jogot törvényesen megállapítani nem is lehetne, minthogy ezen §. feltételezi, hogy a beigazolt kizárólagos örökösökön kivül bírhatnak még örökösödési joggal mások is, mi czélból a hírlapi hirdetmény rendeltetik; ki ellen léphetnek fel a hagyományosok vagy hitelezők a hagyomány kiadatása s illetőleg követeléseik érvényesítése végett?—erről, s ily esetekről a törvényben gondoskodva nincs. Mert mindaddig, míg az örökösök törvényesen el nem ismertetnek, s a hagyaték bíróságilag át nem adatik, a hagyományosoknak és hitelezőknek fellépése mindig bizonytalan; mert a megtámadottak mindenkor ellenvethetik, hogy ők még törvény szerint nem örökösök, vagy az 580. §. szerint megkívántató hirdetményi feltételezésénél fogva még mások is bírhatnak örökösödési joggal, kik tehát szinte megidézendők lennének. — Nézetem szerint a törvényhozásnak gondoskodni kell arról, hogy addig, mig az örökségi ügy befejeztetik, a netaláni hagyomá| nyosok, vagy hitelezők érdekében a hagyaték képvise| létére hivatalból gondnok neveztessék. Ezek tehát a p. t. rendtartásra nézve egyéni észrevé1 teleim, melyeknek közzétételével remélem, hogy ha ne; talán akár az általam érintett szakaszok gyakorlati értelI mezésében, akár javaslati nézeteim kifejtésében tévedtem, : szakavatottubbak részéről felvilágosítást és útbaigazítást nyerendek. Midőn már ugy is messze kiterjedt észrevételeimet befejezném, lehetetlen, hogy a bírói ügyvitel tárgyában kiadott ministeri rendeletnek 60. §-át, melynek értelmében az előadó minden Ítélet alá bocsájtott perekből kivonatot készíteni tartozik, meg ne érintsem. S midőn bevallom, hogy a bonyodalmasabb, úgyszólván több viszontagságon keresztül hurczolt perekre nézve a kivonat elkészítését — leginkább azért, hogy ugy az első, mint a felettes bíróság előtt a per folyamának menete idö rendszerint előtüntessék, egyszersmind az előadónak a per minden részletére kihatni kellő emlékező tehetsége a kivonat által mintegy összetartassék — hasznosnak, sőt némelykor szükségesnek ismerem el; de azt, hogy kivétel nélkül minden perből csak azért, hogy az ügyrendtartás tíO. §-nak betű szerint elégtétessék — kivonat készíttessék, nemcsak a peres felekre nézve károsnak, de az előadó bírákra nézve is sok esetben oknélküli terheltetésnek s átalában az ügyek ellátásának gyorsítását gátló akadálynak tekintem. Mert igen sok per kezeltetik különösen az ügy érdemétől eltérni nem szerető ügyvédek által ugy, hogy abból kivonatot készíteni alig lehet, s bár meiy perirat részletének kihagyása által egyik vagy másik félnek védelme lényegében csoukittatnék meg, s így ha a helyesen és minden felesleges szószaporítás nélkül letárgyalt pert az előadó híven akarj, előadni,kénytelen kivonat helyett a perbeszédeket lemásolni, mi bizonyosan felesleges munkának tekintethető. — De az igazság kiszolgáltatásra sem lehet hasznos a perkivonat, kivált ha az előadmány kizárólag abból történik, miként azt a 68. §. rendeli és csak kivételképen az elnök beegyezése mellett engedi meg a per állásának szóbeli előterjesztését, mert az előadó minden mellék érdek, vagy utógondolat nélkül a kivonatba csak is azon körülményeket veszi fel, melyeket a kereseti ügy érdemére behatóknak talál; pedig megtörténik, hogy épen az előadó téves felfogásából kihagyott s kivonatilag fel sem említett körülmények ellenkező meggyőződésre birnák a szavazó bírákat. Azért meggyőződésem szerint mindenkor legigazságosabb ítéletet hozhat a bíróság akkor, ha magát a pert s a felek előadásait egész terjedelmében ismeri. — Igaz ugyan, hogy néha ezeknek tanácsülésbeni felolvasása több időt vesz igényié