Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 13. szám - Semmitőszéki döntvények ellentétei s összeütközései 3. [r.]

51 szerződésben megalapitattak. Előadják továbbá keresetükben, raikép alperesek eziránt már 1853-ban Aradmegye alispáni hivatala előtt bepereltettek s el is marasztaltattak — de ezen Ítélet a tszék által 1865. év 1494. sz. a. megváltoztattatott s így harmad bírósági ellátás végett a kir. táblához került, mely 1866. évi 6. sz. Ítéletében felpereseket keresetükkel, az urb. ny. par. 19. § alá sorolván, panaszlottak censualis háztelkeit megválth itóknak kimondotta, és a hátralékok megvételére nézve a közigazgatási hatóságot rendelte illetékesnek. Ez jogerőre emelkedett s alapján a felek egyességre léptek, melyben a váltsági s fizetési módozatok s feltételek megalapitattak, akkép, hogy nem teljesítés esetében, a táblai ítéletnek megfelelőleg a végrehajtás közigazgatási uton érvényesítethessék. — Alperesek azonban kötelezettségeiket nem teljesítették, miért a végrehajtás közigazgatásilag ellenük elrendeltetett, de siker nélkül, inert alperesek az alól ingóságaikat eltávolították. — Mivel tehát felperesek kilégittetést most már csak alperesek ingatlanjaiból nyerhetnek, ez okból fordultak a tszékhez mint dologi bírósághoz. A törvényszék a keresetet elfogadván tárgyalási határidőt tűzött ki — mely alkalommal alperesek kifogást tettek az illetőség ellen, mert ez ügy közigazga tási útra tartozik, s ők alá nem vetettek magokat a polgári törvénykezési eljárásnak s illetőségnek. — Tárgyalás befejezte után. A tö r v é n ys z é k 1870. évi 9865. sz. végzésével felpereseket a perr. 93. §. alapján, minthogy egyik alperes ellen támasztott köveelés sem haladja a 300 frtot — az itt illetékes sommás bírósághoz utasította. Ez ellen felperesek sem. panaszt adván be, a tszéket illetékesnek kimondatni kérték; lényegileg azon okból, mivel ingatlanokon fekvő censuális tartozások követelése forog fenn; és a perr. 42. §-ra hivatkozva a 18-ra a birtokbiróságot összegrei tekintet nélkül a megye tszékre ruházta és a 44. §. telekkönyvezett zálog és szolgalmi jog iránti követelésekre a birtokbiróságot rendeli illetékesnek. Hivatkozik a semmitőszék enuntiatumaira is, melyek szerint, ha a követelés ingatlanokból származik, vagy hacsak kitólyásaiul szolgál is — abirtokbiróság tekintendő illetékesnek. A Semmitőszék e panasznak helyt adván a tszék megtámadott végzését hivatalból megsemmisítette és panaszlónak 1870. jan. 14-én beadott keresetét visszautasította; „mert alperesek kezein levő úrbéri természetű birtokok után járó kötelezettségek iránti jelen kereset, az ideigl. szab. által fentartott urb. ny. par. 19. §. szerint, a kir. táblának jogerőie emelkedett határozata által közigazgatási útra tartozónak kimondatván; és ez uton nemcsak megindittatván, hanem egyesség is köttetvén, s ennek végrehajtása el is rendeltetvén; — azon körülmény pedig, hogy ingó vagyon hiányában a végrehajtást foganatosítani nem lehetett, nem szolgálhatván okul, hogy ezen ügy a polgári törvénykezés útjára áttétessék; „következőleg Aradmegye tszéke midőn ez ügyet az egyes bíróság illetőségéhez utasította, a perr. 297. §. 2. pontjába ütköző' alaki jogsérelmet követvén el, — ebbeli határozata a perr. 8. § hoz képest a 304. §. értelmében hivatalból megsemmisítendő volt.* (1871. jan. 11. — 13382. sz. a.) Személyes kereseteknél a személyes bírói illetőség mellőzésével, meg nem alapítható egy más hely illetősége, hová a fizetés teljesítése ki nem tüzetett, habár a megrendelés olt történt, a megrendelt tárgy ott átvétetett, és arra egy részletfizetés ott teljesíttetett is. Leitner Nándor pesti lakos Kresz János báránya megyei lakos ellen Pest belváros egyesbiróságához egy még 1863. évben kifizetendő számla alapján a részére szállított ruhanemüek fejében 53 for. megfizetése iránt keresetet adott be. Alperes tárgyalásnál a birói illetőség ellen fett kifogást, mert ő nem pesti lakos, s a fizetést Pesten teljesíteni nem igérte, nem kötelezte. — Felperes a birói illetőséget arra alapítja, hogy alperes a ruhákat Pesten rendelte meg, azokat itt is vette át; akkor Pesten lakott, és egy részletfizetést Pesten teljesített. Az egyes biróság a birói illetőséget leszállította ; mert a kérdéses számla már elévült s igy a perr. 35. §. alkalmazhatását kizárja; és mert azon felperesileg vitatott körülmények, hogy a megrendeléskor alperes Pesten lakott, hogy a megrendelés Pesten törtéut, hogy a számlára egy részletfizetés Pesten történt, a személyes birói illetőségtől való eltérésre törvényes jogalapot nem adhatnak, s azért azok igazolására ajánlott tanuzás is feleslegesnek tekintendő. Ez ellen felperes sem. panaszszalélt — fentebb érintett érvei alapján. A Semmitőszék azt elvetette; „m e r t felperes azt, hogy alperes magát kötelezte volna a fizetést Pesten teljesíteni, mivel sem igazolta; ehhezképest jelen személyes keresetben, a birói illetőség alperesnek rendes lakhelye után lévén megbirálandó, az eljáró biróság, törvényszerint járt el, midőn magát ez ügyben illetéktelennek kimondotta * (1871. jan. 19. — 2. sz. a.) Hagyatéki ügyekben elrendelt zárlatra nézve nem kifogásoknak, hanem semm panasznak van helye. Azok hivatalból visszautasitandók. Wild Antal pesti lakos 1869-ben elhalálozván, végrendeletében örökösül Wild Konecsnik Annát nevezte hagyatékában, mely egy házból s némi ingóságokból áll. A végrendelet Pest város tszéke előtt kihirdettetvén, az örökös a hagyatéki ház nevére leendő átíratásáért folyamo dott. A tszék a netalán igényt támaszthatók részére hidetményi határidőül 1870. mart. 9 két tűzte ki — mely a latt Wild Anna Maria leobensdorfi lakosnő, mint az örökhagyó édes anya jelentette magát, a hagyatékból köteles részét kiadatni s a vagyont leltároztatni kérvén. Ez foganatositatván a kitűzött tárgyalási napon az egyesség nem sikerült, s miután az örökös a kötelezvényt kiadni vonako dott, Wild Anna Mária a hagyaték zár alá vételét, s az örökös rendes perutra utasittatását kérte. A ts/ék 1870. évi 94587. sz. végzéssel a zárlatot elrendelte. Ez ellen az örökös k i f og ás o k a t adott be, melyeket azonban a törvényszék visszautasított hivatalból 50925. sz. végzésével. Ez ellen ismét semm. panaszt adott be, azon alapon, mert jelen esetben zárlatnak nincs helye, mert a köteles rész itt csak a hagyatékkal szemben tehernek veendő, mi a végrendeleti örökös örökjogát nem gyengíti s a hagyatékot peressé nem teheti. 13*