Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)
1871 / 12. szám - Észrevételek a perrend hiányairól 10. [r.]
47 mintha nem is történt volna. — És igy azon volt föl- | desur, ki elenyészett úrbéri haszonvételeiért bizonyos magán szerződés, — avagy más czitnü, hiteles okirat értelmében már egy izben teljes kárpótlást nyert volt jobbágyától, — egy hajszálnyi jogtalansággal is alig lesz vádolható, ha az 1853. évi martius 2-án kelt cs. ny. p. 1. és következő §§-aira támaszkodólag ujabbi kárpótlás igényével lép az állam elé. — Ugyan mi lenne ilyen előfordulható esetben az államnak válasza, eljárása? . . . egyelőre alig képzelhető. Van-e ok nem ismételni azon tiszteletteljes nézetet, hogy: az 1868. XXXIII. t. cz-nek ilyen eredményeket szülhető jelentékeny hiányossága miatti pótló intézkedés által leendő sürgős kiegészitése a fontos körülmények követelte szükségesség?! Mert ellenkezőleg sokkal áldásosabb leendett — a békés társadalmi viszony érdekében — annyi kedély nyugalmának felzaklatása helyett a különben nemes czélu törvénynek életet nem adni; főleg ha tekintjük, hogy a szabályszerű szerződéssel birók aránytalanul csekélyebb számot képviselnek a pusztán egyszerű okiratokkal rendelkezőknél. — Mertp. o. Borsodmegyének egy jelentékenyen nagy területén megváltott 12 telek közül eddig 2-ért utalványoztatott a kárpótlás; 10 telek birtokosa pedig elutasittatván, részükre nem jutott egyéb, mint az, hogy sziveikben gyanúval minden lehető módot megkísértsenek ebbeli igényeik sikeresithetése végett. Mindezeket tekintőleg a hiány egy pótszabály által lenne kiegészítendő, mely által kimondatnék, hogy: „a volt jobbágyok némelyei által már tettleg kielégített, de az állami pénztárból az 1868. XXXIII. t. cz. alapján, az 1840. VII. t. cz. 9. §-ában körülirt szabályszerű örökváltsági szerződés hiánya miatt nem utalványozhatott váltságösszeg követelhetése iránti jog, azon ös.-zeget felvevő volt földes ur, — avagy ennek örökösei ellen lesz érvényesíthető." Említem végre, hogy a fent leirt jogesetben nevezett Érsek Mátyás és több volt urbértelkesek visszautasított ügyeikkel a képviselő-testülethez fordalandanak. Szives engedelemmel az eredményt záradékul közölni fogom. Suszták Antal. Semmitöszéki döntvények. Az illető perben meg nem alapított s külön keresel utján követelt ügyvédi dijak iránti bíráskodás, habár azok telekkönyvi ügyekben érdemeltettek is ki, — nem tartozik a lelekk. törvényszék hatáskörébe. Ily keresetek is a személyes keresetekre vonatkozó átalános szabályok szerint 300 frtig a sommás eljárás s illetőség alá tartoznak. Ticsénszky Miklós Vég János ellen 12 for. 15 kr. ügyvédi dij megítélése iránt Nógrádmegye telekkönyvi tszékéhez keresetet adott be, azon alapon, mert alperes telekkönyvi ügyében zálogjog kitörlési kérvényt készített s adott be említett telek k. tszékhez, minek mun!,adiját és költségeit alperes vonakodik kifizetni. A tszék 1870. július 28-án kelt végzézével a keresetet hivatalból visszautasította mint olyat, mely illetőségén kivül esvén a perr. 93. §. szerint egyes bíróság illetőségéhez tartozik. Ez ellen felperes sem. panaszt adott be; mivel a kereset alapjául szolgáló ügy telekk. ügy levén, az a telekk. tszék illetőségéhez tartozik; annál inkább, mert az illető periratok a telekk. törvényszék irrattárában vannak; és egy más bíróság a telekk. tszéknél felmerült dijak megalapítása iránt nem is járhat el. A Semmitöszék azt elvetette, „mert a telekk. törvényszékek illetőségi köre a perr. 19. 44. §§. által szorosan meg levén határozva és a perben meg nem alapított és külön kereset utján követelt ügyvédi dijakra nézve, a személyes kereseteket illetőleg fennálló átalános szabályok lévén mérvadók, — miután jelen esetben, a bár telekkönyvi ügyben érdemelt, de ott fel nem számított, s most külön kereset utján követelt ügyvédi dijak, 12 frt. 15 krra menő összegüknél fogva, a perr. 93. §. szerint sommás eljárás alá s igy a sommás eljárás szerint itélő bíróság illetőségéhez tartoznak ; „a telekk. tszék midőn ezen az ő illetőségéhez nyilván nem tartozó ügyet hivatalból visszautasította, a perr. 51. §. értelmében járván el a 297. §, 5. p. alá eső semmiséget nem követett el." (1871. jan. 12. — 13,359. sz.) A büntető törvényszékek hatósága az előleges biztosítási intézkedések kérdésében csak annak elhatározására szorítkozik, hogy azoknak van-e helye? De azoknak foganatosítása végett már kötelesek az illetékes polgári bíróságokat megkeresni. Törvényellenes eljárást követ tehát, ha a zárlat foganatosítását ön aga eszközli, illetőleg kiküldöttje által eszközölteti. Gr. Antal sikkasztás vádja miatt bűnvádi vizsgálat alá kerülvén, abban a bűnvádi tszék által ingó s ingatlan javai lezárulása elrendeltetett s foganatosítására ugyanaz által egy szolgabíró küldetett ki. — Ennek folytán a polgári s büntető törvényszék között illetőségi összeütközés fejlődött ki, — minek folytán az iratok akir. tábla által a semmitőszékhez felterjesztettek. A Semmitöszék eziránt kimondotta. „A büntető tszékek hatósága az elébök került bűnvádi cselekmények által okozott károkból felmerülhető magánjogi kártérítési igények, vagy bűnvádi eljárási költségek biztosítása tekintetében egyáltalában tovább nem terjedhet, mint annak elhatározására, hogy a biztosítási előleges intézkedéseknek helye van; azonban azoknak a fönálló törvényekkel megegyező foganatbavétele végett az illetékes polgári bíróságokat tartoznak megkeresni, melyek azután a megkeresvény tartalmához képest az elrendelt biztosítási intézkedéseket foganatosittani köteleztetnek. „Jelen esetben a bünfenyítő tszék a vádlott vagyonára elrendelt zárlat foganatosítása, u. m. a zárlatnak telekk. feljegyeztetése, az ingók összeírása, zárgondnok kinevezése, s a zár alá vett ingatlan s ingó javaknak gondnoki kezelés alá átadása végett nem az illetékes megyei polgári tszéket keresvén meg, hanem a zárlatot a saját maga által megbízott szolgabíró által foganatosítván — ezzel törvényellenes eljárást követett." (1871 —13461. sz.) 12*