Törvényszéki csarnok, 1871 (13. évfolyam, 1-101. szám)

1871 / 97. szám

387 A hitestárs férje végrendelete hayyományait fenlartás | nélkül ugyanazon végrendelet alapján elfogadván, lemondott közszerzeményi jogáról mindazon közszerzeményekre nézve, melyekről a férj rendelkezett végrendeletében. A lemondás a végrendeleti hagyományok elfogadási tényében rejlik, — külön lemondási nyilatkozat szükségelése nélkül. (Folytatás.) Alperes felebbezésének kifejtését következőleg folytatta : Felperes özvegy tehát a fent elősorolt s perbeszédeiben valóknak ismert, de különben is kétségtelenül bebizonyított saját cselekvényeivel férje azon akaratához, — mely szerint a házasság alatti szerzeményekről is intézkedett, oly világos és nyilvános beleegyezését adta s férje A. alatti végrendeletét már 4 éven át folytatott vele való élésével annyira us u r o b o r á 11 a, hogy az abban foglalt minden rendelkezés reá, mint usuroborálóra nézve, még ha eredetileg érvénytelen és semmis lett volna is, szerződésszerű kötelező erővel bir. Mert azt minden törvényhozás ugy magyarázza, hogy az akarat nyilvánítása nyilvánvaló cselekvények által is épen oly hatálylyal történik, mintha az szóval, vagy írásban kifejeztetett volna s hogy az, a ki egyszer vaUmi jogviszonyba lépett s az ezen jogviszonyból eredő jogokat gyakorolja, s előnyeit élvezi, elfogadja az tacite az abból eredő kötelezettségeket és hátrányokat is, ugy, hogy az eként létesült jogügyletet többé semmi szín alatt meg nem támadhatja. így fogja azt fel minden törvénytudó, így tanítják azt juridicus tekintélyeink. így rendeli azt a h. t. k. I. 62. és 72. czime. így intézkedett a királyi curia a végrendelet érvénytelenítéséről szóló 4-ik végzésében, a hol nyilván kijelentette, hogy az örökösök, ha az örökhagyó végrendeletét usuroborálták, annak megtámadására, ha abban mindjárt oly tárgyakról történt volna is intézkedés, melyek az örökhagyó szabad rendelkezése alá nem tartoztak, felperességi joggal nem bírhatnak; pedig jelen perben ugyan ez az eset forog fenn. így ítélt a végrend, erőtlenit, szóló 7-ik végzésében, kimondván, hogy : testamenta, quae transactione firmata sunt, az egyezkedők által meg nem támadhatók s a 4-ik számú szerződést figyelembe véve az itt kérdéses végrendelet szinte testamentum transactione usuroboratum. De maga a józan ész is tiltja, hogy az, ki valamely végrendeletet elfogadott, annak alapján magát kifizettette s vele való élésével azt usuroborálta, ezen végrendelet intézkedései ellen perelni s azon vagyonból, mely az elfogadott s usuroborált végrendeletben foglaltatik s melyből hagyományait elfogadta, valamit követelni jogosítva legyen! Onnan történt, hogy a midőn felperes özvegy összes hagyományainak elfogadása után férje végrendeletének érvénytelenítése végett pert támasztott, az elleniratnál 8 és 9-ik sz. alatt fekvő szentszéki Ítéletek alapján kereseti jog hiányából elutasittatott - - s onnan történt, hogy a Nyitra megye árvás törvényszék ellenirathoz 10-ik sz. a. csatolt s a Nagyméltóságú Semmitőszék 1870. évi döntvényével már is helybenhagyott végzésében a hagyatékra elrendelt zárt föloldotta és a per utján meg nem erótlenithetett végrendeletnek végrehajtását elrendelte. Hogy a tények ily állásánál az özvegy által elfogadott, jóváhagyott, usuroborált s e miatt per utján meg nem erőtlenithetett 1-ső számú végrendeletet félre tenni, mellőzni és felperes javára azt, mi épen ezen általa elfogadott s vele való élésével megerősített végrendeletben alperesnek hagyomáuyoztatott — megítélni törvénytelenség elkövetése nélkül nem volt szabad, a felett törvénytudóban, de csak némi jogérzettel bíró egyénben kétely nem támadhat. De a királyi tábla széttép'e a bizonyítékok fenti lánczolatát, abból csak egyetlen egy szemet, a 3-ik számú nyugtának záradékát szakasztotta ki s ezen hiányos eljárása mellett azon téves nézetet hozta érvényre neheztelt Ítéletének indokolásában, mintha a jelen per eldöntése kizárólag attól függne, vájjon felperes özvegy a 3 ik számú nyugta záradékában közszerzeményi igényeiről nyilván lemondott-e vagy sem? Már pedig jelen esetben egészen közönyös marad, vájjon felperes özvegy közszerzeményi igényeiről a 3-dik sz. nyugta záradékában nyilván lemondott-e vagy sem, mert tény lévén az, a) hogy Valovits Mihály végrendeletében házasság alatti szerzeményeiről is intézkedett, — tény lévén, b) hogy felperes özvegynek hagyományait ezen házasság alatti szerzeményeiből is hagyományozta, a mint az minden okoskodás kizárásával azon intézkedésben kézzelfoghatóig rejlik, mely szerint az 5662-ik helyr. számú szinte házasság alatt szerzett rétet csak özvegyi jogoni haszonélvezetre hagyta felperesnek, — és tény lévén, c) hogy felperes ezen végrendeleti hagyományait elfogadva, azok birtokában s azon házasság tartama alatt szerzett 5662. helyr. sz. rét élvezetében is most már 4éve találtatik : elvitázhatlan tény marad az is, hogy felperes hagyományait a végrendeletben foglalt összes vagyonból, tehát az abban foglalt Valovits Mihály házasság alatti szerzeményeiből is elfogadta és hogy eként azokra nézve, melyekből végrendeleti hagyományai által magát kifizettette, saját nagy számú nyilvános cselekvényei által minden netáni jogairól annyira lemondott, hogy ezen kivül még más irásbani lemondást csak az kívánhatna, ki felperes özvegy feltárt cselekvényei előtt szemeit behunyja. Egyébiránt a ki a 3. számú nyugta záradékát is nem izolálva, mint a királyi itélő tábla tette, hanem a felperes többi cselekményeivel kapcsolatban fontolóra veszi, kénytelen következmény kép azon meggyőződésre jutni, hogy ezen nyugta záradékában s különösen annak azon kifejezése által „nem is tartom fenn magamnak semminemű jognak semmi czim és mód alatti jövendő beni érvényesítését* felperes közszerzeményei igényeiről is nyilván lemondott és lemondani akart is, köteles is volt azért, mert ó végrendeleti hagyományait épen a közszerzemény czimén követelt vagyonból is fogadta el. Törvénytelen a neheztelt Ítélet : mert másodszor abban a királyi tábla oly tények felett itélt, melyeket az első fokú bíróság még csak nemis nyomozott, annál kevésbbé itélt felettök. 97*